A nemzetközi nőnap az idősebb generáció tagjainak még a kötelező hóvirágcsokrok és a nagy munkahelyi bulik emlékét jelenti. Manapság ez is inkább kommersz ünnep, bár elhalványul a Valentin-nap árnyékában, és kevesen tudják, hogy valójában a női egyenjogúságról, a munkavégzés egyenlő feltételeiről, a nőket ért zaklatás és erőszak elleni tiltakozásól szól. Világszerte az 1900-as évek elejétől ünneplik március 8-án a nőnapot és ez alatt a száz év alatt visszajutottunk oda, hogy ismét divat lett a nőket lenézni, becsmérelni, sőt, kifejezetten gyűlölni is. Nemcsak a közösségi oldalak hathatós segítségével, de sajnos egyes nők asszisztálásával is.
A mizogínia, azaz a nőgyűlölet a szlovákiai népesség köztudatába a szepesófalui tragédia kapcsán került be, amikor egy 18 éves fiatalember egy tanárnőjét és egy osztálytársnőjét leszúrta, egy másik lányt pedig súlyosan megsebesített. Később kitudódott, hogy évek óta zaklatta, támadta, sőt meg is ütötte a neki ellentmondó lányokat, lenézően nyilatkozott róluk, és többször meg is fenyegette őket. Marek Madro, az IP-čko internetes lelki segélyszolgálat vezetője szerint ez nem egyedi eset volt, hanem egy olyan jelenség, amely egye inkább terjed a fiatal férfiak között.
Felsőbbrendű férfiak klubja
„Az egész társadalomban érzékelhető, hogy a fiatal férfiak egy része egyre megvetőbben nyilatkozik a nőkről. Úgy tartják, a nőknek csak az a dolguk, hogy kényelmes otthont teremtsenek, teljes ellátást biztosítsanak, és kielégítsék a férfiak szexuális vágyait. Ha nem teszik önként, a férfiaknak jogukban áll kikényszeríteni ezt, mert a nők alábbvalók.
Internetes csoportok tucatjai működnek ebben a témában, ahol a fiúk egymást heccelik, a barátnőik intim fotóit kommentálják vulgáris módon, és abban a meggyőződésben támogatják egymást, hogy a nők mind alacsonyabb rendűek.
Nagyon veszélyes trend ez, de sajnos Szlovákiában mindig is jelen volt, főleg a konzervatív katolikus környezetben. Mára sokkal elterjedtebb, a legkülönfélébb családi és szociális háttérrel rendelkező fiatal fiúk látogatnak ilyen oldalakat, és vallják azt, hogy a nők mind ku…k, és a férfinak jogában áll elvenni tőlük, amit akar” – magyarázza a szakember.
A jelenség nem új keletű, tájainkon mély gyökerei vannak, de sokan azt hitték, a női emancipáció és a felvilágosultság gátat szabott neki. Addig így is volt, amíg a közösségi oldalakon meg nem jelentek olyan influenszerek, mint például az amerikai-brit Andrew Tate, aki nyíltan vallja és hirdeti, hogy a nőket meg kell alázni, le lehet igázni, mert nem többek, mint a férfiak kiszolgálói.
A manoszféra, vagyis azok az internetes oldalak, amelyek a kemény férfiasságot, a maszkulinitást, a nőgyűlöletet és a női egyenjogúság megkérdőjelezését helyezik előtérbe, gyors és biztos megoldásokat kínálnak, figyelmeztet Marek Madro.
„Azt sugallják a fiataloknak, hogy ha így fognak viselkedni, rend lesz a világban, mert a liberalizmus káoszt szült, és mindenkinek tudnia kell, hol a helye. Lényegében igazodási pontokat szeretnének ezek a fiúk, mivel azt látják, hogy a mostani szabályokat senki nem tartja be. Úgy vélik, ez az egész rendszer nem működik, erős férfiaknak kell a kezükbe venniük az irányírást, és mindenhol visszaigazolva látják a véleményüket. A közösségi médiában, a bulvármédiában és a politikusok megnyilvánulásaiban is. Ezzel élnek vissza a jobboldali szélsőségesek, akik azt hirdetik, hogy az a világrend, ahol a férfit és a nőt egyforma jogok illették meg, nem vált be, ezért itt az ideje, hogy a férfiak irányítsanak, akár erőszakkal is.”
Trump, a példakép
Sajnos egyre többen a siker kulcsának tartják a nőgyűlölő, durva férfiasságot, és nem alaptalanul: elég, ha Donald Trump amerikai elnök megnyilvánulásait vesszük alapul, de a hazai közéletben is találunk példákat. A kulturális minisztériumban dolgozó nők tucatja számolt be például arról, hogy Štefan Kuffa a tárca államtitkáraként arról faggatta őket, van-e már gyerekük, ha igen, akkor miért nincs több, milyen párkapcsolatban élnek, kötöttek-e egyházi házasságot, és nyíltan kifogásolja a szoknyájuk hosszát, ellenzi a nadrágviselést, megbotránkozik az ujjatlan blúzok, vállpántos ruhák láttán. Testvére, a katolikus pap Marián Kuffa a templomban prédikál arról, hogy a nő alárendeltje a férfinak, és szót kell fogadnia neki, mert ez Isten parancsa. De a nők iránti tiszteletnek nyoma sincs azokban a politikusokban sem, akik házas emberként szeretőt tartanak, esetleg egy tucatnyi nőtől van már gyerekük, és elegendő gondoskodásnak tartják azt, hogy pénzelik őket. „Mára mégis elfogadja, sőt, követendő példának tartja ezt a társadalom jelentős része, sőt, egyes nők sem látnak benne kivetnivalót. Magam is ismerek olyan művelt, diplomás lányt, aki azt mondja, szeretne ilyen kitartott lenni, és szívesen engedelmeskedne az anyagi biztonságért cserébe. Ezek elenyésző esetek, de épp az ilyen kiragadott példákat hozzák fel a mizogín férfiak, amikor arról beszélnek, hogy minden nő megvehető, és ezért megvetendő” – magyarázza Marek Madro.
Néhány éve még kínosnak, megengedhetetlennek számított, hogy valaki úgy beszéljen a nőkről, mint egy alacsonyabb rendű nemről, de mostanra népes csoportok alakultak ki a közösségi médiában, amelyeknek a tagjai ezt az ideológiát vallják.
A rejtőzködő „bátrak”
Ez a szubkultúra főleg a Pavel Durov orosz vállalkozó által alapított Telegram üzenetküldő közösségi platformon virágzik, annak köszönhetően, hogy ez a portál végponttól végpontig titkosítja az üzeneteket, vagyis senki más nem láthatja a felek között zajló párbeszédet. Telefonszámok helyett elég egy felhasználónevet megadni, és indulhat a chatelés, ráadásul, ha ez sem lenne elég, akkor létrehozható egy ideiglenes QR-kód is, amellyel már felhasználónév nélkül is működik az alkalmazás. Ahol pedig ennyire lehetséges az elrejtőzés, ott természetesen megjelennek a szélsőségek is.
Több sajtóorgánum és nővédelmi szervezet is feltárta már, hogy a Telegramon csoportok tucatjai működnek, ahol egyes férfiak a barátnőikről, feleségeikről titokban készített meztelen fotókat, nemegyszer a nemi szervükről készített felvételeket vagy szex közben titokban felvett videókat tesznek közzé álnéven, felszólítva a többieket, hogy írjanak minél vulgárisabb és durvább kommentárokat. Hogy erre mi motiválja őket, és miért szerez örömöt nekik a nők gyalázása, azt pszichológusok és szexológusok százai vizsgálják világszerte.
Arra jutottak, hogy a nőgyűlölő férfiak sikertelenek a nőknél, cölibátusban kénytelenek élni, miközben úgy érzik, természet adta joguk van a szexre. Innen ered a megnevezésük is, az incel, ami az angol nyelvű involuntary celibate (kényszerű szüzességben élő) kifejezés rövidítése.
Hagyományos feleségek
A hagyományos feleségek ideológiája, a tradwife (traditional wife) Amerikából szivárgott be hozzánk, és paradox módon főleg gazdag és sikeres nők követik, akik az emancipációnak köszönhetően futottak be politikai vagy vállalkozói karriert.
Ilyen például Romana Tabak, volt szlovák parlamenti képviselő, aki a „nőiességhez való visszatérés jeleként” tavaly óta újra Tabakovának írja a vezetéknevét, és a szélsőséges Daniel Bombic műsorában is arról beszélt, hogy a feminizmus nevetséges, mert a nők a férfiak nélkül semmire sem mennének.
Szép vagyok, és a konyhában a helyem
Ezt vallja például Lívia Pavlíková, a parlamenten kívüli szélsőséges nacionalista Republika párt politikusa is, aki rendszeresen tesz fel a közösségi oldalára olyan videókat, amelyeken kisminkelve házimunkát végez. Az egyik ilyen felvételhez azt írta, hogy „Szépecskén főzök és takarítok, mert valakinek a számlákat is fizetnie kell, és az nem én leszek.” Egy másik videójában ezt üzente: „Férfiak, azt akarom, hogy tudjátok, vannak még olyan nők, akik tisztelnek benneteket, és értékelni tudják a férfias tulajdonságaitokat, szerepeteket. Tudjuk, hogy az első nagy bevásárlásnál, amit egyedül nem bírnánk elcipelni, hiányozni kezdenétek, és hogy az életben nem könnyebb nektek, mint a nőknek.”
A kommentekben inkább férfiak dicsérik őt, és a hagyományos női szerepek méltatása mellett egyáltalán nem meglepő módon a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető, LGBTI-ellenes, rasszista vagy a liberalizmust és a feminizmust elítélő nézeteiket is kifejtik. Marek Madro szerint pont ebben rejlik a tradwife mozgalom veszélye, mert a látszólag hagyománytisztelő, kedves nők valójában szélsőséges nézeteket terjesztenek. „Sok fiatal férfi azért is válik a szélsőjobbos ideológia követőjévé, mert elhiszi, hogy a boldog jövendőben, amikor a szélsőjobb lesz hatalmon, ilyen mosolygós, szorgalmas és engedelmes nők fogják kiszolgálni őket.”
A kérdésre, hogyan jutottunk a női egyenjogúságot hirdető mozgalmaktól a nőgyűlölő közösségekig, az emancipálódó hölgyektől vissza a hagyományos feleségekig, nem túl egyszerű a válasz. Az egyik ok azonban biztosan az, hogy a mostani, válságokkal teli világban sokan a szigorúan leosztott nemi szerepekben, a „régi rend” visszaállításában keresik a biztonságot. Csak arról feledkeznek meg, hogy a rend és az önkényuralom között nagyon keskeny a határ.
Mizogínia – nőgyűlölet
Nemzetközi szó, a görög miszosz (gyűlölet) és güné (nő) elemekből alakult ki
Hagyományos feleségek
A „tradwife” (traditional wife) kifejezés olyan nőkre utal, akik a háztartás vezetését, a gyermeknevelést és a férjük támogatását helyezik előtérbe, visszatérve ezzel az 1950-es évek családi modelljéhez. A mozgalom főleg közösségi platformokon terjed, ahol az ilyen női influenszerek videókat osztanak meg arról, milyen boldogan sütnek, főznek, takarítanak, gondoskodnak a családjukról.
Kik azok az incelek?
Nem önként választott szexuális önmegtartóztatásban élő, fiatal férfiak. Az interneten szerveződött közösség szerint a társadalom zárja el őket a romantikus és a testi kapcsolatoktól, mert nem eléggé vonzóak és gazdagok. Az incelek többnyire fehér, tizen- és huszonéves férfiak, akik bár szeretnének szexuális kapcsolatot nőkkel, tartósan szüzességre kényszerülnek, és a vélt okokból átfogó világmagyarázatot is kovácsolnak. Helyzetüket jogfosztottságnak tekintik, amelyért elégtételt követelnek, ezt pedig gyakorta csalással, pl. a közösségi oldalakon hamis személyazonossággal (catfishing), vagy erőszakkal képzelik el.
Az incel közösség a férfiak felsőbbrendűségét hirdeti, fortyog benne a nőgyűlölet, a női emancipáció, a feminizmus elutasítása, és bár mélyebb társadalmi érdeklődés nem jellemzi őket, nézeteik összeérhetnek más politikai szélsőségekkel is. Világszerte követnek vagy terveznek kizárólag nők ellen elkövetett erőszakos cselekményeket, tömeggyilkosságokat olyan személyek, akik incelnek vallják magukat, de persze ez nem azt jelenti, hogy minden nőgyűlölő incel is egyben.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.