Az ítéletet végrehajtották - Gyenes Judith kálváriája

Maléter Pál ezredes 1956 forradalmi napjaiban átállt a felkelők oldalára. Ő lett a honvédelmi miniszter. A szovjetek azonban elfogták, s a magyar kommunisták a forradalom bukása után koncepciós perben halálra ítélték, majd kivégezték. Hogy milyen megalázó, emberhez méltatlan sorsot jelentett az 56-os mártír özvegyének lenni a Kádár-korszakban, arról szól Maléter Pál feleségének, Gyenes Judith-nak a tanulságos életútinterjúja, amely a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.

Maléter Pál felvidéki származású. Eperjesen nő föl, Prágában tanul. A magyar mellett csehül és szlovákul is kiválóan beszél. Délceg katonatiszt, amikor 1945-ben feleségül veszi a kassai születésű Pausz Máriát. Néhány évvel később, 1954-ben másodszor is megnősül: választottja a nála tizenöt évvel fiatalabb rokona, Gyenes Judith. Az egyházi esküvőt egy evangélikus püspök lakásán tartják meg – Budapesten, titokban. Nászútra Csehszlovákiába utaznak.

Gyenes Judith jómódú családból származik. Az 1945-ös eseményeket nem felszabadulásként éli meg, főleg miután olyan híreket hallanak, hogy az orosz katonák a szomszédjukban megbecstelenítenek egy kilencéves kislányt és egy nyolcvanéves nagymamát. „Én azt a szót, hogy felszabadulás, nem is tudom úgy kimondani. A rémálom semmi ahhoz képest. Tizenhárom évesen akkor éreztem először halálfélelmet. Borzasztó volt!”

Megőrzött narancshéj

Az 1956-os forradalmi események idején Maléter Pál már ezredesi rangban szolgál, és hamar átáll a felkelők oldalára. Nagy Imre honvédelmi miniszternek nevezi ki, Maléter pedig azonnal az ellenállás szimbolikus alakja lesz. 1956. november 3-án a tököli szovjet bázisra indul, hogy arról egyeztessen a megszállókkal, csapataik mikor hagyják el az országot. A tárgyalás azonban csapda, Malétert letartóztatják.

A forradalom elbukik, Gyenes Judith pedig sokáig nem tud a férjéről, a hatóságoktól semmiféle értesítést sem kap. Aztán egyszer csak nagy fekete autó érkezik a munkahelyére, hazaviszik, átkutatják a lakást, elkobozzák még a családi fotóalbumot is. Férje hivatalosan „eltűnt”, nincs a magyar hatóságok őrizetében. Akkor viszont milyen alapon tartanak nála házkutatást? A kérdés felbosszantja a kommunista pribékeket, Judithot úgy szájon vágják, hogy egyik foga letörik. 

Hetekkel később meglátogathatja férjét a börtönben, s van lehetősége úgynevezett tisztasági csomag beadására. Fehérnemű, zokni, szappan, fogkefe, fogkrém. Ő pedig megkapja a fogva tartott személy szennyescsomagját. A beszélőn húsz perc áll rendelkezésükre, politikai témát tilos érinteniük. Narancsot visz a férjének, a gyümölcshéjat hazaviszi, és évtizedeken át őrzi – akárcsak egy pár zoknit. „Nem mostam ki, hanem úgy van, ahogy ő… ahogy ebben a szennyescsomagban kaptam.”

Temetői segédmunkás

Nem sokkal később felmondanak neki a munkahelyén. Így lesz a honvédelmi miniszter feleségéből néhány héten belül parképítő segédmunkás, aki fákat metsz, majd órabéres takarító, ismét Gyenes Judith néven, mert a Maléter nevet nem ajánlatos használnia. Mellékállásban sapkákat köt, majd temetői segédmunkát vállal. „Valamiből élni kellett, ki kellett fizetni a lakbért, a villanyt, a gázt.” 

Kolléganői lekicsinylően nyilatkoznak a forradalomról. „A napok, amikor nem lehetett kenyeret kapni.” Ennyit jelentett számukra az elnyomó kommunista rendszer elleni felkelés.

A hatóságok felszólítják, hogy huszonnégy órán belül hagyja el a lakását, mert jogosulatlanul tartózkodik ott. Erre nem hajlandó, ezért kényszerköltöztetésnek vetik alá. Ismerősök felajánlják, hogy külföldre szöktetik, de Judith nem vállalja az emigrációt, mert úgy érzi, férje közelében kell maradnia, hátha valahogy segíteni tud neki.

Találkozni már nem engedik őket, ezért Judith egy év várakozás után, 1958. májusában levelet ír a legfőbb ügyészség elnökének. „Alulírott Maléter Pálné azzal a kéréssel fordulok Legfőbb Ügyész Úrhoz, hogy részemre f. év május 8-ra férjemmel beszélgetést engedélyezni szíveskedjék. Kérésemet azzal szeretném megindokolni, hogy férjemet múlt év május 8-án láttam utoljára, s ezen a napon van a házassági évfordulónk.”

Válaszra sem méltatják. Az 1956-os forradalom hősét, Maléter Pál honvédelmi minisztert egy nagyszabású kirakatperben a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” vádjával halálra ítélik, és 1958. június 16-án hajnalban felakasztják.  Holttestét textíliába csavarják, dróttal átkötözik, funérkoporsóba teszik, azt kátránypapírba csavarják, és újra átdrótozzák – így temetik el a börtön udvarán.

„Aki ezt a nevet viseli…”

Gyenes Judith huszonöt éves ekkor. Éppen ismerősöknél van, amikor a BBC bemondja, hogy Maléter Pált kivégezték. Judith képtelen visszamenni a temetőbe dolgozni, bejárónő lesz egy családnál, háztartási alkalmazott. A fizetést, amelyet férje 1956 októberében ezredesként kapott, vissza kell fizetnie az államkasszába. Annyi pénze azonban nincs, ezért részlettérítést kérvényez.

Maléter Pál özvegye előtt minden ajtó bezárul. „Aki ezt a nevet viseli, az megérdemli, hogy éhen haljon” – oktatja ki egy illetékes elvtárs. S amikor ezt Judith nem hajlandó elfogadni, az elvtárs ráförmed: „Úgy vágom ki innen, hogy a taknyán csúszik kifelé!”

Az ún. Nagy Imre-perben kivégzettek holttestét időközben átviszik az Új köztemető 301-es parcellájába, ahol jeltelen sírban hantolják el őket, teljes titokban. Judith arról sem kap papírt, hogy özvegy. Az OTP-ből nem vehet fel kölcsönt, mert hivatalosan még mindig Maléter Pálné.

1963-ban végre munkakönyves állást kap, a Pest-Nógrád Megyei Állami Gazdaságok Központja alkalmazza, gödröket kell ásnia, földmintákat vennie. A falusiak úgy nevezik: fődkóstoló. 1968-ban férjhez megy Ghyczy Liviushoz, aki a felesége halála után egyedül maradt a kétéves kislányával. A házasság csak formális, Judith vigyáz a kislányra, de estére hazamegy a saját lakásába.

Gyertyagyújtás

Minden évben beadja az útlevélkérelmét, de a hatóságok minden évben visszautasítják. „Kiutazása a Magyar Népköztársaság érdekét sérti.” Patikában lesz pénztáros, majd elvégez egy könyvtárosi tanfolyamot, és – majdnem harminc évvel a forradalom után – 1985 tavaszán felveszik az Orvostörténeti Könyvtárba.

Többször ír az illetékes minisztereknek, árulják el neki, hol van eltemetve a férje. Az alábbi levelet a Magyar Népköztársaság Igazságügyminisztériumának címezi, 1983 augusztusában. 

„Alulírott azzal a kéréssel fordulok a t. Parancsnoksághoz, hogy szíveskedjenek engem tájékoztatni arról, hogy volt férjem, az 1958. június 16-án kivégzett Maléter Pál jelenleg hol van elföldelve.” Kérését azzal indokolja, hogy szeretné a volt férjét „minden halandó embert megillető módon” eltemetni, a sírját pedig a szokásoknak megfelelően megjelölni.

Dr. Kiszely Pál ezredes szűkszavú válaszára egy hónapot kell várnia. „Kérelmét, amelyben volt férje, Maléter Pál sírjának megjelölését kérte, körültekintően megvizsgáltattam. Kérelmének teljesítésére lehetőség nincs.” Aláírás, dátum.

Judith a Farkasréti temetőbe jár ki. „Volt egy nagy kör, virágágy is talán, feszület volt a közepén, és azt tudta mindenki, hogy ott azokért gyújtunk gyertyát, akiknek nem tudjuk, hol van a sírjuk, és én mindig ott gyújtottam Paliért gyertyát.”

A 301-es parcella

Csak a nyolcvanas évek végén tudja meg, hogy férje az Új köztemető 301-es parcellájában nyugszik. Ez a temető elhagyatott, gazos része. Oda hordtak mindent a temetői szeméttárolókból. Kidobott koszorúk, tört sírkövek, piszok, papír és leírhatatlan kosz, akár egy szemétdombon.

A holttesteket 1989 tavaszán exhumálják. „Nem volt kétségem, hogy ő Maléter Pál, mert részben a magassága, ugye 197 centi magas volt, ez a csontozatban látszódott. Azonkívül fogászatilag is volt olyan tény, amit elmondtam, és egyértelmű volt. Ezt rettenetes dolog volt végigélni.” Azon gondolkozik, hogy Maléter Pál földi maradványait Kassára viteti, a családi kriptába. „Talán el kéne vinni Kassára. Csak ott meg ez a magyargyűlölet…”

Maléter Pált végül 1989-ben rehabilitálják, és Nagy Imrével, valamint a forradalom más mártírjaival együtt a Hősök terén, óriási tömeg előtt újratemetik. Az esemény a rendszerváltozás szimbolikus jelenete, bár Judith elsősorban temetésnek fogja föl. „Nekem ez elsősorban temetés volt, nem ünnep, nem politikai történés.”

Akkor még azt hiszi, egy boldogabb, szebb, igazabb világ jön. Utóbb belátja, hogy naivitás volt ebben hinnie. „Nem így történt, ezt ma már tudjuk.”

„Csak őt szerettem”

Rosszulesik neki, hogy a rendszerváltozás után hiába vallja magát boldog-boldogtalan 56-os hősnek, őt ugyanolyan süketség fogadja, mint a Kádár-korszakban. „Özvegyi nyugdíj, ami Maléter Pál után, szóval valami, egy gesztus azért, amit az ember végigcsinált, végigkínlódott, azokért az évekért – semmi. Semmi. Semmi.”

Egy időskori interjúban azonban úgy fogalmaz: „Ha újrakezdhetném, akkor sem csinálnám másként. Egy csodálatos ember felesége lehettem, öt év adatott meg nekünk, de példája, útmutatásai egész életutamon elkísérnek. Nem volt bűnös, politikai okokból végezték ki. Nekem annyi volt a »bűnöm«, hogy ő volt életem szerelme, és kitartottam mellette. Mert csak őt és örökké szerettem.”

A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 22-i számában jelent meg.