365 nap, 52 hét, 12 hónap. Megszoktuk, tudjuk, hogy így néz ki egy évünk (persze a szökőéveket kivéve). Így van ez sok száz esztendeje. És ha néha gondot okoz is átszámolnunk, hogy melyik hónapunk hány napból áll, természetesnek vesszük, hogy ebben az időszámításban létezünk. A naptárunkra fix, bevált rendszerként tekintünk, holott nem feltétlenül ez a leglogikusabb felosztás. A történelem során számtalan vita kerekedett a kalendáriumok kapcsán, az első világháború után pedig kicsin múlott, hogy nem váltottunk tizenhárom hónapos évre.
1582 óta adott a ma is világszerte használt naptárrendszerünk, melyet XIII. Gergely pápa vezetett be. A keresztény vezető célja az volt, hogy pontosítsa az év hosszát, és ezzel jobban összehangolja az egyházi ünnepeket ‒ különösen a húsvétot ‒ a Nap és a Hold mozgásával. Az új naptárat 1582. október 4-én vezették be úgy, hogy a következő napot október 15-ének nyilvánították.
Az addig használt Julianus-naptár – amelyet Julius Caesar vezetett be – ugyanis pontatlan volt. Egy naptári év ebben a rendszerben átlagolva 365,25 napra jött ki. Ez több, mint a csillagászati év, vagyis amennyi idő alatt a Föld a valóságban megkerüli a Napot. A 16. századi reform ezen korrigált a szökőévek szabályának módosításával, az év átlagos hosszát 365,2425 napra redukálva, ami jóval közelebb áll a valósághoz.
Hogy érthetőbb legyen, milyen eltolódást jelenthet pár számocska a tizedesvessző után: a Julianus-naptár jelenleg 13 napos lemaradásban van a Gergely-naptárhoz képest (például január 14-e a római kalendárium szerint január 1-je volna).
Egy találékony könyvelő
Bár a Gergely-naptár a maga idejében nagy előrelépés volt, az évek alatt sokakban megfogalmazódott, hogy az év hónapjainak változó hossza megnehezíti az életünket. A 20. század elején el is jutottak odáig, hogy csak egy hajszál választott el minket attól, hogy leváltsuk Gergely pápa kalendáriumát. Egy brit könyvelő, Moses B. Cotsworth dolgozta ki akkor az elképzelést, miszerint logikusabb lenne az évet tizenhárom hónapra osztani. A könyvelő a North Eastern Railway vasúttársaságnál dolgozott, és állandó fejtörést okozott számára a hétnapos, négy hétből álló, ám 28, 29, 30 vagy 31 napos hónapok problémája. Sokkal nehezebb volt ugyanis úgy összehasonlítani a havi bevételeket, hogy például márciusban csak három, míg áprilisban öt hétfő is lehetett. Cotsworth ezért inkább úgy döntött, létrehoz egy logikusabb, egyszerűbb naptárrendszert, így született meg a nemzetközi rögzített naptár (International Fixed Calendar, röviden csak IFC) tervezete. Egyébként nem ő volt az első, aki pluszhónapban gondolkozott. Auguste Comte francia filozófus, matematikus és író még az 1800-as években dolgozott ki egy tizenhárom hónapból álló naptárt. A comte-i pozitivista naptár 364 napból és egy vagy két „üres” napból állt, a hónapokat pedig olyan személyekről nevezte el, mint Shakespeare, Mózes, Dante vagy épp Arisztotelész. De még ennek is van előzménye: korábban Marco Mastrofini olasz katolikus pap és Hugh Jones amerikai tiszteletes is hasonló rendszerben gondolkodott. Szóval a 13 hónapos naptár ötlete „nem új a nap alatt”.

A tizenharmadik hónap: sol
Nincs rá bizonyíték, hogy Cotsworth ismerte volna Comte naptárát. Az 1902-ben bemutatott terve alapján minden év 13 hónapból állna, melyek mind 28 naposok lennének. A pluszhónap június és július között helyezkedne el sol néven (az angol solstice, azaz napforduló szóból eredeztetve). Comte-tal ellentétben Cotsworth nem akart új neveket adni a hónapoknak, mindössze ezzel az egy új névvel állt elő, ez meg, ugye, elkerülhetetlen volt. Kerülne a naptárba egy extra nap is: az év utolsó napja ‒ pontosabban az utolsó szombat és az első vasárnap közötti nap ‒, ami egyik héthez sem tartozó szabadnap lenne. A nagyobb átláthatóság kedvéért ‒ illetve a munkásoknak kedvezve ‒ Cotsworth az ünnepeket áthelyezte volna hétfőre vagy péntekre, hogy azok mindig hosszú hétvégét eredményezzenek.
Minden hónap 4 hetet tartalmaz, összesen 28 napot.
A hetek, a hónapok és az évek is mindig vasárnappal kezdődnének.
A dátumok a hét egy-egy napjához kötöttek, például 13-a minden hónapban péntek (akárcsak 6., 20. és 27. is).
A 365. nap lényegében kívül esik a naptári időszámításon: ez egyezményes szabad nap az adott év utolsó szombatja és az új év első vasárnapja között.
A szökőéveket a Gergely-naptár szabálya alapján állapítja meg: 366 napos minden olyan év, amelynek száma osztható 4-gyel, akkor viszont nem, ha az év száma osztható 100-zal, kivéve, ha az év száma osztható 400-zal is. (Ezért volt a 2000-es év szökőév, míg az 1700-as, 1800-as és 1900-as év közönséges.)
A rögzített naptár a szökőévekben a plusznapot nyárra tűzi: június 28. (szombat) és sol 1. (vasárnap) közé.
Üzleti rajongók, vallási ellenzők
Ez a fajta naptárrendszer segítené a pontos üzleti elszámolásokat, a statisztikai elemzéseket és a nemzetközi kommunikációt. Nem csoda, hogy az Egyesült Államokban ‒ főként a logisztikában, kereskedelemben érdekelt üzletemberek, statisztikusok és könyvelők körében ‒ igen nagy népszerűségre tett szert Cotsworth terve. A Kodak cég tulajdonosa, George Eastman olyannyira rajongott az ötletért, hogy 1928 és 1989 közt ezt az időszámítást használták a vállalatában, mert így könnyebb volt a különböző értékesítési időszakok összehasonlítása (több vállalat is követte a példáját, és átállt erre az időszámításra). Az üzletember pénzt is költött arra, hogy minél népszerűbbé tegye a nemzetközi rögzített naptárat. Később az ENSZ elődje, a Nemzetek Szövetsége (más néven: Népszövetség) elé került a javaslat. Sokan eldöntöttnek látták a kérdést: eljött a rögzített naptár ideje. Az 1931-es genfi konferencia végül zsákutcába jutott. A reform a vallási és gyakorlati érvek kereszttüzébe került, a delegáltak nem tudtak konszenzusra jutni, és a Gergely-naptár maradt a globális standard. A vallási problémák elsősorban a mozgó ünnepek kapcsán merültek fel, amilyen például a húsvét. Hiszen a rögzített naptárban meg kellett volna határozni ezt is, ebben pedig nem sikerült megegyezni. A másik fontos ellenérv arról szólt, hogy egy új naptárrendszer súlyos adminisztratív terhet jelentene (gondoljunk csak arra, mennyi szerződést kellene átírni).
Ciklusbarát időszámítás
A nemzetközi rögzített naptár gondolata különösen kedvelt a feministák körében, a huszonnyolc napos hónapok ugyanis nemcsak a könnyebb tervezést és kiszámíthatóságot hozták volna magukkal, hanem nagyobb szinkronban álltak volna a természet körforgásával is. Az emberi szervezet ‒ különösen a menstruációs ciklus ‒ gyakran követi a holdfázisokat, melyek átlagosan szintén huszonnyolc naposak. Egy ilyen naptár elősegíthette volna a természeti ciklusokkal összhangban álló életmódot, amely mostanság is egyre több figyelmet kap. Vagyis a naptár támogatói szerint ez a rendszer nemcsak praktikus, hanem harmonikus is lett volna, közelebb hozva az embereket a természethez.
A többség számára ma már elképzelhetetlennek tűnik egy radikális naptárváltás, de a nemzetközi rögzített naptár ténye rávilágít arra, hogy a stabilnak hitt rendszerek mögött is évezredes viták és kompromisszumok húzódnak meg. És persze arra is, hogy a sokszor megkérdőjelezhetetlennek vélt szokások nem feltétlenül a leglogikusabb alternatívát jelentik. Végső soron 12 vagy 13 hónapra osztani egy évet is csak döntés kérdése.
Tudta?
Etiópiában most is 13 hónapból áll egy év. Ezek közül 12 hónap 30 napos, a 13. hónap 5 vagy (szökőév esetén) 6 napot tartalmaz. A 13. hónap neve paguemain. Az általuk használt naptár a Gergely-naptárhoz képest 7 (szeptembertől decemberig) vagy 8 (januártól augusztusig) évvel van lemaradva. A legtöbb területen párhuzamosan használják saját időszámításukat és a Gergely-naptárat.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.