Adriai életérzés turistanyúzás nélkül. Szlovénia jól kihasználja rövid tengerpartját

Csaknem negyvenhét kilométernyi tengerpartját igyekszik jól kihasználni Szlovénia. A Trieszti-öböl települései közkedvelt üdülőhelyekké váltak, főleg Portorož, Piran és Izola vonzza a bel- és külföldi turistákat. Koper a térség nagyvárosa, az ország legfontosabb kikötővárosa, persze saját strandokkal, de a helyiek is szívesen ruccannak át Portorož környékére kisebb, intimebb fürdőhelyekre. Akár természetvédelmi területen is fürdőzhetnek, csakúgy, mint a messziről érkezők: Strunjan, Ankaran, Sečovlje sólepárlóikról, rezervátumaikról és strandjaikról nevezetesek.

Több tucat kijelölt strand van a szlovén tengerparton; betonos, kavicsos, sziklás, bukdácsolós, lépcsős, létrás, hirtelen mélyülő, hullámos és nyugodt öblű. Portorožt úgy hirdetik, hogy az egyetlen homokos parttal rendelkező üdülőhely, ami igaz, de mégsem. Egy rövid szakaszt mesterségesen töltöttek fel homokkal, kialakítva így egy sekélyebb részt. A kisgyerekes családoknak jó választás, más viszont már nem is fér oda a homokhoz.

A Rózsakikötő és a luxus

Portorož és Piran a turista számára szinte csak együtt értelmezhető; előbbi nyüzsgő fürdőhelyként strandokkal, szállodákkal, sétányokkal, éttermekkel és üzletekkel vonzza a látogatókat, utóbbi pedig a hamisítatlan mediterrán hangulatával, történelmi emlékeivel és pazar panorámájával.

Portorož, ami magyarul Rózsakikötőt jelent, Szlovénia legelegánsabb és legnépszerűbb nyaralóhelye, a tengerparton futó, pálmafákkal szegélyezett promenáddal, a hatalmas szállodákkal a jólét szimbóluma. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején lendült fel a gazdaság, akkor épültek a sólepárlók. Portorož mellett fekszik a Földközi-tenger térségének egyik utolsó és legnagyobb sólepárlója, a 750 hektáron elterülő Sečovlje Salina Természeti Park. Az innen kinyert finom tengeri só a Himalája-só minőségével vetekszik, az elmúlt hétszáz évben kifejlesztett lepárlási technikának köszönhetően. A helyi boltok polcain különböző csomagolásban található meg, ez az egyik legnépszerűbb szuvenír.

Érdekes módon a turizmus mint pénzszerzési lehetőség elég későn jutott a vállalkozók eszébe. A legrégebben épült és ma is működő szálloda Portorožban a Palace Hotel, a mai Kempinski Palace Portorož.  1910. augusztus 20-án nyitották meg, és a Monarchia egyik kimagasló luxusszállodája volt, Ausztria–Magyarország talán legpompásabb tengerparti nyaralóhelye az Adriai-tengeren. Több mint száz évvel az építése után újították fel, 2008-ban nyitották újra, és ma is itt nyaralnak a luxuskategóriát megfizetni képes vendégek.

A 70-es és 80-as években már sorra épültek a szállodák, kikötők, éttermek. Míg 1960-ban 248 ezer volt a vendégéjszakák száma, 1980-ban már elérte az 1 254 000 főt. A délszláv háború éveiben megint visszaesett a forgalom, aminek meredek emelkedését csak a covid törte meg. Tavaly viszont újra rekordévet zárt a portoroži és pirani turizmus, túlszárnyalva a 2019-es teljesítményt: csaknem 1,9 millió vendégéjszakát regisztráltak.

A Portorožtól három kilométerre lévő, kellemes sétával elérhető Piran a legvirágzóbb osztrák–magyar város volt a századfordulón több mint 12 ezer lakosával. Nagyobb volt, mint a közeli Koper. Ebben az időben töltötték fel a belső kikötőt, ez a mai Tartini tér. Névadója az 1692-ben itt született Giuseppe Tartini barokk zeneszerző, hegedűművész és legendás hegedűtanár, akinek szobra előtt kötelező a turistafotó.

A város gazdagságát mutatja, hogy itt adták át Ausztria első trolibuszvonalát 1909-ben, ami Piran és Portorož között közlekedett 1912-ig. Helyét ekkor 5,4 kilométer hosszan a keskeny nyomtávolságú villamos vette át, ami 1953-ig szállította az utasokat. Ma buszok járnak itt, és megállnak a városka határában, oda ugyanis nem hajthatnak be. Az óváros csak gyalogosan közelíthető meg, ezért attól délre a tengerparton hosszan elnyúlva épültek külső parkolók.

Dolce vita

Piran hamisítatlanul romantikus. Isztria legfestőibb városai közé tartozik szűk sikátoraival, mosolygó pincéreivel, apró boltocskáival. Mindez igazi mediterrán életérzésbe ringatja a vendégeit. Nevét állítólag a görög pyros, azaz tűz után kapta, miután éjszakánként jelzőtüzek égtek a partjain, utat mutatva a görög gyarmatokra tartó hajóknak. Már földrajzi elhelyezkedése is különleges: hosszú földnyelven fekszik az Isztriai-félsziget északnyugati csücskében, a tengerbe nyúló szikláiról jobbra a Trieszti-öböl, balra a horvát partok látszanak. A csaknem a belső térig felnyúló kikötő, a tenger látványa és a városka fölé magasodó Szent György-templom megkapó látvány. A harangtoronyból és a másik magaslatot uraló várból is pazar a panoráma. Arra azért készüljenek fel, hogy emelkedőkkel és lépcsőkkel kell megküzdeni a látványért. Egyetlen nagyobb sík terület van csak Piranban, itt a helyiek futballpályát építettek – mi mást?

Maradva a lépcsőknél: a Szent György-templom mellett álló, a velencei Szent Márk-toronyra hasonlító harangtoronyban, azaz campanile-ben például 147 lépcsőfok leküzdése után tárul elénk a kihagyhatatlan látkép. Érdemes megmászni! A Tartini térről vagy a templomdombról is érdemes elsétálni a félsziget csúcsára a világítótoronyként funkcionáló rondelláig, a most felújítás alatt álló Szent Kelemen-templomig. Bármerre vetjük is bele magunkat a sikátorok szövevényébe, hangulatos terecskékre, árnyas borozókhoz vagy portékáikat kínáló üzletekhez jutunk. Csak legyen nálunk euró.

Piran egyébként nem csak történelmével és hangulatával jegyeztette fel magát Szlovénia legjeinek könyvébe. Itt választották meg 2010-ben nem csak az első szlovén, hanem az első kelet-európai fekete városvezetőt. A ghánai származású Peter Bossman orvostanhallgatóként érkezett Jugoszláviába, horvát évfolyamtársával házasodott össze és telepedett le az országban. 2010 és 2018 között volt Piran város polgármestere.

Mindennek ára van

A legtöbb embernek a nyaralás egyik sarkalatos kérdése: mibe kerül? Nos, Portorož/Piran sem olcsó, de a horvát tengerparttal és a Balatonnal nyitott versenyben nyerő. A strandok nagy részén például nincs belépő, csak a nyug-ágyakért, napernyőkért kérnek pénzt. (A helytől és kényelmi foktól függően 5-20 eurót.)

Az élelmiszerláncoknál az áru az átlagot nézve nem drágább, mint a magyar boltokban, egy takarékos család húsz euróból kihoz egy egyszerű ebédet vagy vacsorát. (Fél kiló csirkemell 4,79 euró, egy joghurt 0,44, egy csomag tortilla 1,29, egy kiló kajszibarack 4 euró a Mercatorban.) Az éttermek nyilván drágábbak, 10 eurónál kezdődik a pizza, egy igazi adriai haltálért viszont 60-70 eurót is fizetni kell.

A közkedvelt sör, a Lasko boltban, öt decis dobozos kiszerelés Portorožban 1,29, étteremben, bisztróban csapolva 3,50-nél kezdődik.

A szállások változatosak, a kiadó lakástól a kempingen át a különböző csillagrendű szállodákig. Fontos szempont, hogy a tisztaságra egyikben sincs panasz. Kivételek persze mindig vannak, így az ajánló megmarad a személyes tapasztalatnál. Hétfőtől péntekig ezer euróba került négy főre a szállásunk, két percnyi sétára a tengerparttól. Két külön hálószoba, két tágas nappali, külön WC, két mosdós, zuhanyozófülkés, WC-vel is ellátott fürdő, mindennel is felszerelt konyha, hatalmas, tengerre néző terasz, a konyhából kilépve pedig lugas, ahol az asztal fölé kivifa nyújtott árnyékot. Mindehhez ingyenes parkoló, elektromos autóknak töltő.

A konyha berendezése megér egy külön bekezdést: kávéfőző a mellé készített kapszulákkal, sütő, mikró, elszívó, indukciós főzőlap, mosogatógép, grillsütő. A szekrényekben tányérok, poharak, edények, fűszerek, minden, ami egy ebédhez kell. (Mondjuk az indukciós főzőlap használatához meg kellett néznem egy Youtube-videót, mert máshogy nem tudtam beindítani, de ez az én elmaradottságom...) A legnépszerűbb a hatalmas hűtőszekrény volt, ami gombnyomásra hűs vizet és jégkockát is adott.

Az apartman felszereltsége, a mosolygós, és mindenben a kedvünket kereső fiatal tulajdonos házaspár meghatározta az egész szlovéniai nyaralást, de hasonlóan pozitív tapasztalatokat szereztünk a szálláson kívül is. Már a második napon feltűnt, hogy itt nem akarnak mindenáron lenyúlni. A pincér akkor is mosolyogva hozott mindenkinek egy pohár vizet, ha csak ketten kértünk kávét. A strandon nem jött pénzt kérni senki, amiért két hatalmas gyékényt terítettünk ki a parton. A gyerekeket nem zavarták el a befizetett harminc perc lejárta után sem a vízben úszó kalandparkból. Öt nap alatt csak egyszer vágtak át, akkor is megbocsáthatóan: az olcsó hal-étel helyett hagytam magam rábeszélni a kétszemélyes haltálra, és nem kérdeztem meg az árát.Persze semmi sem tökéletes. Nincs például értékelhető hajózási lehetőség. Kisgyerekesek számára hirdetnek Portorožból egy kalózhajós kirándulást, de az naponta csak egyszer indul. A komp is ritkán jár. Bérelni persze lehet csodajachtokat, drágán.

Akkor sincs gond, ha nincs strandidő

A szlovén tengerparti nyaralás akkor sem fullad kudarcba, ha történetesen elromlik az időjárás – ami tartósan ritkán történik meg. A pirani múzeumok (Sergej Mašera Tengerészeti Múzeum, az Adria élővilágát bemutató Akvárium, a víz alatti tevékenységek múzeuma, a Mediadom Pyrhani Multimédia Központ) mellett a környék is kínál látnivalókat. Ha nem esik az eső, a Strunjan Természetvédelmi Parkba (Park Strunjan) érdemes ellátogatni.  Ez egy védett természeti terület a szlovén tengerparton, Piran tőszomszédságában.  Az itt található skanzenek betekintést nyújtanak a sótermelés ősi hagyományaiba is, és abba az egyedülálló ökoszisztémába, amely ebben a sós környezetben virágzik. Madármegfigyelési lehetőségek is vannak.

Ha szakad az eső, fúj a szél, akkor sincs ok a szobában maradni. Autóval hetven kilométer Portorožból a postojnai cseppkőbarlang, mellette pedig egy különleges középkori várkastélyban tehetünk időutazást. A barlang még ünnepnapokon is nyitva van. Igaz, nem olcsó: 32,90 euró a felnőtt jegy, diákoknak 25 éves korig 25,90, általános iskolásoknak 19,50, öt évnél is kisebbeknek viszont csak egy. Vannak kombinált jegyek is, barlang és vár, illetve a Vivarium és az Expo Cave Karst megtekintésével.

A barlangot kétszáz éve fedezték fel, és ez a leghosszabb látogatható cseppkőbarlang Európában: 24 kilométer. A túra nagy részét barlangi kisvasúttal teszik meg a látogatók, ez egy sétával együtt mintegy másfél órát vesz igénybe. Mivel itt egész évben tíz fok van, ajánlott a meleg ruházat és a zárt cipő.

A Predjamai vár több mint 800 éve áll a 123 méter magas kőszikla közepén. A romantikus várat számos legenda övezi. A világ legnagyobb barlangvára hatszintes, Szlovénia egyik leghíresebb látványossága. Az erődítmény kilenc kilométerre van a Postojna-barlangtól, itt is van magyar nyelvű gépi idegenvezetés, amit érdemes is igénybe venni, mert különleges történeteket ismerhetünk meg. Nem spoilerezem, de a Hunyadi Mátyás magyar király szolgálatába állt, s később emiatt a Predjamai várba menekült Erazem lovag halálának különös körülményeit mindenki érdekesnek fogja tartani...

Szöveg és képek: Nagy Márta