Egyszerű tábla. Vörös alapon görbe, sárga csík, alatta nyíl és felirat: 400 m. Mégis mindenki tudja, mit üzen – hogy merre találjuk a legközelebbi McDonald'sot. Vagy „mekit”, hiszen a világ legismertebb gyorsétteremláncának becenév is dukál. A McDonald's amellett, hogy a világháborúk utáni amerikai fellendülés egyik legfontosabb szimbóluma, talán a leghatékonyabban marketingelt márka a világon. De vajon hogyan jutott el idáig?
A kaliforniai McDonald fivérek, Maurice és Richard 1940-ben nyitották meg első éttermüket. Hamar észrevették, hogy a hamburger a legnépszerűbb termékük, így 8 évvel később ezt helyezték újratervezett vállalkozásuk középpontjába. A titkuk egyszerű volt: a burgert előre felmelegítették, hogy a vásárló rekordidő alatt kézhez kaphassa.
Kis burger, nagy babérok
Ray Kroc üzletember 1954-ben látogatott el először az étterembe. Ekkoriban turmixgépeket árult, és felkeltette a kíváncsiságát a vállalkozás, amely egyszerre nyolcat is rendelt. Amikor megérkezett, Kroc önkiszolgáló pultokkal, kicsi, ám olcsó menükkel és elképesztő kiszolgálási sebességgel találkozott. Azonnal felismerte az intézményben rejlő potenciált, és 1961-ben meg is vette azt a fivérektől. Ezután Amerika-szerte elkezdtek megjelenni a McDonald's éttermek. A fő szempont az volt, hogy mindenütt ugyanúgy, felismerhetően működjenek – az alkalmazottak erre való betanítására jött létre az ún. Hamburger University program.
Tudta?
A világ legnagyobb McDonald'sa a floridai Orlandóban található, és többek közt egy játékterem és egy óriási akvárium is helyet kapott benne.
A világhírű étteremlánc főként sajátos kínálatának köszönheti a hírnevet. Na meg annak, hogy sosem félt alkalmazkodni. Amikor a hagymafalatok nem jöttek be, lecserélték azokat csirkefalatokra. Amikor a böjti időszakban zuhanni kezdtek az eladások, behozták a halas burgert. Amikor az amerikaiak elutasították az édes reggeli McMuffint, elkezdték tojással és hússal árulni. Amikor pedig a fogyasztók elkezdtek pusztán kávéért és édességért járni az éttermekbe, megszületett a McCafé. Ezenkívül minden ország engedélyt kapott, hogy a saját kultúrája meghatározó finomságait is az étlapra tűzhesse. De a legkívánatosabbak persze mindig a vállalat saját termékei maradtak. A koronát a mai napig a dupla húsos Big Mac burger viseli, ami annak idején még egészen más néven, „az Arisztokrataként” látott napvilágot. És nem, nem képzelődés, a McDonald's Coca-Colája valóban más ízű. Mégpedig azért, mert sok más vállalkozástól eltérően a mekinek nem műanyag, hanem rozsdamentes acél csomagolásban szállítják a kólaszirupot, megvédve azt a fénytől és az oxigéntől.
A király és a felkelők
Az ezredfordulóra már mindenki ismerte a McDonald'sot, és megjelentek a riválisok is. A publikum szemében mindig is a Burger King volt a márka legnagyobb ellenfele, a valóságban azonban sosem volt valódi kihívó – a McDonald's nagyjából kétszer annyi étteremmel rendelkezik, és tízszer annyi bevételt produkál. Sőt, a meki idővel minden nyelvben saját szótári szót tudhatott a magáénak (szlovákul pl. „mekáč”), jellegzetes, a klasszikus McDonald's-épületeket idéző, boltíves logója pedig bárhol, akár egyetlen részletről is felismerhető. A betonbiztos marketingnek köszönhetően pedig a botrányokat is túlélte, pedig volt belőlük elég.
A népszerű gyorsétteremláncnak a 2000-es évek elején kezdték felróni, hogy felelős a túlsúly globális elterjedéséért. Olaj volt a tűzön a Super Size Me című, 2004-es dokumentumfilm is, melyben egy férfi azt figyelte meg, hogy az egészsége módszeresen romlani kezdett, amikor csak mekis ételt fogyasztott. Válaszul a McDonald's elkezdett egészségesebb alternatívákat kínálni, például vegán szendvicseket vagy salátákat, valamint azt is megígérte, hogy fokozatosan kiiktatja a káros anyagokat minden fogásból. 2018-ra már azt nyilatkozták, hogy a legtöbb burgerük egyáltalán nem tartalmaz tartósítószert. A személyes mellett azonban társadalmi kifogások is felmerültek a márkával szemben, például annak környezetszennyező műveletei, valamint az alkalmazottak alulfizetése miatt. A vállalat azonban mindent túlélt, sőt megállás nélkül virágzott. Mozdíthatatlan betonköve maradt a modern kultúrának.
A legrosszabb példakép
Az Egyesült Államokban 4 ezerrel több McDonald'sot találunk, mint kórházat. Ez ugyan végtelenül szomorúan hangzik, az oka viszont teljesen érthető – a McDonald's tudja, hogyan kell űzni a kapitalista játszmát. A vállalat megállás nélkül fejlődik, digitalizálódik, reagál a saját botrányaira, alkalmazkodik a fogyasztói igényekhez. Utálni lehet, de talán ideje volna tanulni is tőle. Időnk van bőven, egy ideig még nem megy sehová.
Egy kis bohóckodás
Minden családbarát vállalatnak kell egy jó kabalafigura. Sokan talán még emlékeznek a bohócra, aki régen minden McDonald's előtt ott állt – ő volt Ronald McDonald. Ma már azért nem találkozunk vele, mert a 2000-es évek elején elkezdte elrettenteni a vásárlókat. Egyrészt sokan kifogásolták, hogy egy gyorsétterem éppen a kisgyerekeket próbálja horogra akasztani, másrészt pedig a popkultúrában egyre inkább nemkívánatos személyekké váltak a bohócok. Persze a meki egyáltalán nem szorul Ronald segítségére, így is a világ egyik legnagyobb játékkereskedője – gyerekmenüin keresztül évente másfél milliárd játékot ad el.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.