Kmetyo Gyula katonaként, és a kislányáról készült kép az 1950-es évek elejéről
Ezúttal egy olyan katona történetét ismerhetjük meg, akit ugyan visszahoztak a frontról, haza mégsem térhetett...
Tisztelt szerkesztőség!
„Nagyapám, Kmetyo Gyula 1911. április 9-én született Farnadon (anyja neve Vrábel Julianna). 1942. március 10-én bevonult Komáromba, ahonnan kivitték a keleti frontra. 1943. január 7-én adott hírt utoljára magáról, eltűnt. Valószínűleg fogságba eshetett Kohol község környékén. A második világháború befejeztével, miután a Szovjetunió kezdte a hadifoglyokat hazaengedni, sajnos nagyon sok felvidéki magyar hadifogoly nem térhetett haza. Őket továbbvitték Csehországba fogolytáborokba, valószínűleg Magyarország érintésével. Sokfelé próbálkoztam, sajnos mindössze ennyi, amit megtudtam nagyapám sorsáról.”
Üdvözlettel: Izrael Rózsa
Édesanyám 1942. január 30-án született, édesapját sajnos nem ismerhette. Nagymamám elbeszélése alapján (aki sajnos már nem él) valószínűnek tartom, hogy nagyapám is a Csehország területére hurcolt magyarok közt lehetett.
Vonatból kidobott papírcetli
Egy alkalommal az egyik ilyen vasúti szerelvény Bény község határában vesztegelhetett (felismerték a bényi sáncokat), mikor is egy közeli faluból való fogoly hazaszökött. Reggel már ott is voltak érte, és soha többé nem látta a családja.
Egy nagyölvedi fogoly papírcetlit dobott ki a címével, szerencsére megtalálták, és a felesége sok-sok utánjárás után haza tudta hozni a férjét. A faluból nemsokára elköltöztek, mert semmit nem volt szabad mondaniuk, pedig a környékről sokan szerettek volna az eltűnt szeretteikről valamit megtudni. Így, bár a nagymamám maga is járt náluk, végül semmit nem tudott meg.
Mi történt a Donnál?
Hangácsi István mk. alezredestől 2011-ben kaptam információkat arról, mi is történt pontosan nagyapámékkal a Donnál. Mint írja, a Felvidék 1938-as visszacsatolása után állították fel a komáromi 22., a losonci 23. és az ungvári 24. honvéd gyalogezredeket. „1942-ben, amikor nagyapját behívták, már létezett a 22-es gyalogezred ikerezrede, az 52-es ugyancsak Komáromban, valamint Léván (22/III. zászlóalj) települve. Ez a két gyalogezred alkotta a 6. komáromi hadosztályt, amely a Don-kanyarnál része volt a III. szombathelyi hadtestnek. 1943. január 15-én, az Urivnál indított szovjet támadás zömével északi irányba kanyarodik, és a III. szombathelyi hadtestet elvágja a 2. magyar hadsereg zömétől. Ekkor a hadtestet a 2. német hadsereg alárendeltségébe helyezik, az előretörő orosz csapatok további térnyerésének megakadályozásán keresztül a német csapatok visszavonulásának biztosítása volt a feladatuk.
Ezen harcok során első ütemben a hadtest közvetleneket vonták vissza. Ide tartozott a hadtest két tábori (helyőrségi) kórháza a III/1. és a III/2. is. A hadtest parancsnokság tágabb törzse ekkor (01. 16-án) települt át Koholba a III/2. hadtestkórházzal együtt. 12 napos védőállás után, mivel a lőszer erősen fogytán volt, és a szovjet csapatok akkorra már gyűrűbe fogták a németek által utóvéd szerepre szánt hadtestet, a hadtest parancsnokság kiadta a parancsot a visszavonulásra. Azt január 26-ról 27-re virradóra a hadtest megmaradt részei meg is kezdték. A nyilvántartás szerint az Ön nagyapja is ekkor, 01. 27-én tűnt el Koholnál a jelzett, III/2. hadtest (helyőrségi) kórház állományából” – írta Hangácsi István.
Képet kért a kislányáról
Mindezek ellenére nagyapám 1952-ben még életben lehetett, mert a feleségétől kértek egy fényképet a kislányukról – a községi hivatalba kellett bevinni nagy titokzatosság közepette. Lediktálták azt is, mit írjon a nagymamám a fénykép hátuljára. A takarítónő árulta el aztán a nagymamámnak, hogy a nagyapám haldoklik, és legalább fényképen szerette volna látni a kislányát. A fényképet aztán visszaadták a nagymamámnak.
Néhány éve találkoztam egy nyolcvannégy éves bácsival, aki hazakerült a Dontól. Ő is úgy mesélte, hogy a háború után a felvidéki hadifoglyokat, akik az oroszoktól hazakerültek, az ercsi cukorgyár területén tartották egy ideig fogva, utána vitték őket Csehországba, Jáchymovba, az uránbányába fogságba.
František Bártík történész küldött az archívumból magyar foglyokról dokumentumokat. Nagyapám nincs a névsorban, de nagyon sokan meghaltak Jáchymovban is, és sajnos a haláleseteket nem mindig mutatták ki.
Összeállította: VI
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.