Kép: Fortepan/Rózsa László
A második világháborút követően Európa útjain száz- és százezrek vándoroltak otthonaikból elüldözöttek, elhurcoltak, kitaszítottak, otthonaikat keresők. A nagyhatalmi döntések, üldözések illetve belső kényszer indította emberáradatban ott sodródtak 1945-1949 között a szlovákiai magyarok tízezrei is.
„Csehszlovákia és Magyarország 1946. február 27-én lakosságcsere-egyezményt kötött, amely lehetővé tette a csehszlovák kormány számára, hogy annyi – a Beneš-dekrétum alapján csehszlovák állampolgárságától megfosztott – szlovákiai magyart telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Az egyezmény nem két egyenlő fél között köttetett, ez abban is megmutatkozott, hogy míg a magyarországi szlovákok önként jelentkezhettek, addig a csehszlovák hatóságok maguk határoztak arról, mely magyarokat kényszerítik az áttelepülésre”, írja az eseményekről Fél évszázad kisebbségben c. könyvében Popély Árpád.
A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat, összes ingóságukkal együtt, több mint 76 ezer embert szállítottak át Magyarországra.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.