60 éves Jókai Napok - Jubilált a szlovákiai magyar amatőr színjátszás fesztiválja

1964-ben került megrendezésre első alkalommal a fesztivál, amely mélyen bevéste magát a szlovákiai magyar színházi világba. Jogosan kapja fel a fejét a kedves olvasó az évszám kapcsán: hogyan lehetett az idei a hatvanadik, ha 1964-ben indult útjára a fesztivál? Úgy, hogy két évadot elmosott a covid.

A hatvan év egyes korszakai
Hizsnyan Géza színikritikusnak volt alkalma szakmai szemmel végigkövetni, ha nem is mind a hatvan évet, de a fesztivál különböző szakaszait. „A hatvanas-hetvenes években a kisszínpadi produkciók (mint a dunaszerdahelyi Fókusz, a rimaszombati Fáklya Irodalmi Színpad előadásai) voltak markánsak, míg a nyolcvanas években – például a nagymegyeri Poloska Színpadnak is köszönhetően – a nagyszínpadi előadások hoztak igényes és izgalmas színt a Jókai Napok kínálatába”, mondja Hizsnyan, a hatvanadik Jókai Napok zsűrijének elnöke. „1989 után létrehoztuk a Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesületét, melynek az lett volna a feladata, hogy szakmai tanácsadással, szervezett műhelymunkával előrelendítse a csoportok működését. A kitűzött célt az egyesület csak részben tudta teljesíteni, ami köszönhető annak is, hogy a rendszerváltás utáni években egyre kevesebben foglalkoztak amatőr színjátszással, illetve diákszínjátszással”, teszi hozzá. Azóta is – néhány felnőtt csoporttól eltekintve – főként a diákszínjátszók görgetik a Jókai Napok szekerét.

A színfalak mögött
Amikor látunk egy előadást, ritkán gondolkodunk el azon, vajon milyen munkafolyamat előzte azt meg. Egy többnapos fesztivál megszervezése is sok különböző feladatot foglal magába, a csoportokkal való kapcsolattartástól a szállások foglalásán át a program összeállításáig – és még sorolhatnánk. Tapasztalja mindezt évről évre Bajkai Csengel Mónika is, a fesztivál főszervezője és háziasszonya. „Tulajdonképpen 18 éves koromtól jelen vagyok a Jókai Napokon. Eleinte konferáltam, majd amikor 2001-ben a Városi Művelődési Központ munkatársa lettem, fokozatosan egyéb szerepeket is kaptam. Akkoriban a Pódium Színházi Társaság szervezte a Jókai Napokat Kiss Péntek József igazgatása alatt és Szabó Csilla titkári tevékenysége által. Majd a társaság bázisa elkerült Komáromból, és megalakult a Jókai Napok Alapítvány. Így került a fesztivál fokozatos átmenettel a komáromi Egressy Béni Művelődési Központ szervezésébe.”

Színjáték a határ két oldalán
Sereglei András, a budapesti Káva Kulturális Műhely színész- és drámatanára, több mint húsz éve rendszeresen zsűrizik a Jókai Napokon, illetve csoportvezetőként és rendezőként a karvai színjátszó táborban is dolgozik fiatalokkal. Testközelből ismeri a terepet, sőt a színjátszók és csoportvezetők nagy részét is. Arról kérdezem, miben látja másnak a magyarországi, illetve a hazai diákszínjátszást. „Ez a közeg valamivel kisebb, összezártabb és összetartóbb. Szakmai, művészeti vagy pedagógiai kérdésekben nem látok nagy eltérést. Azt tapasztalom, hogy az elmúlt tíz évben egy olyan drámatanár-generáció állt munkába, aki már sokkal többet bíz a csapatra, a pedagógusok jobban figyelnek a fiatalokra és az ő igényeikre, empatikusabbak, és másként tekintenek a színházra, annak szerepére. Mindig időszerű és mindig jóféle előadásokat látok Komáromban.” Ennek ellenére műfaji különbségek mutatkoznak a határ két oldalán. „Talán a mozgásszínházi előadásokból van itt kevesebb, mint Magyarországon. Viszont idén bábos előadás is szerepelt a programban, ami például nálunk hiányzik.”

Társadalmi problémák a színpadon
A kis számok ellenére tehát változatos a műfaji kínálat a Jókai Napokon. Idén például már másodjára jelent meg vitaszínházi előadás a fesztiválprogramban, de ugyancsak gyakran nyúlnak az alkotók saját témákhoz, melyeket a rendezők a színjátszókkal közösen bontanak ki improvizációkon és drámajátékokon keresztül, majd gyúrnak drámai szövegkönyvvé. Nem ritkák a társadalmi témák, de így volt ez a múltban is. „A hatvanas-hetvenes években nagy volt a szándék arra, hogy társadalmi-politikai mögöttese legyen az előadásnak. Azok voltak az »igazi« produkciók, melyeknél állva lehetett tombolni, és mindenki tudta, amit tudott, bár néhányan eljátszották, hogy nem tudják”, idézi fel a rendszerváltás előtti időszakot Hizsnyan Géza. „1989 után azt hittük, ennek vége, és jönnek az esztétikai és filozófiai értékek és témák. De azóta is úgy alakult a társadalmi és politikai helyzet, hogy igény van az olyan kérdésekhez való hozzászólásra, amelyek például az autokratikus hatalmat, az egyén és a társadalom viszonyát boncolgatják.”

Színház reggel, délben, este
Matusek Attila a Komáromi Jókai Színház színművésze, akinek a mindennapjai a színház falai közt telnek, ám szabadidejében is áldoz ennek a „hobbinak”. Korábban a Duna utcai gimnáziumban vezetett diákszínjátszó csoportot, évről évre nyári táborokban dolgozik fiatalokkal, idén pedig újra csoportot hozott a Jókai Napokra. Amikor arról faggatom, miért nem elég a munkahelyén léteznie a színpad közelében, felidézi az első Jókai Napok-élményeit. „Én is ezen keresztül szerettem meg a színházasdit. Tizenhat éves lehettem, és akkor még nem színjátszóként, hanem nézőként és a fesztiválprogramok aktív résztvevőjeként voltam jelen a Jókai Napokon. Volt zokniszínház, kultúrkommandó, flashmobok – teljesen beszippantott ez a világ.” Annak ellenére, hogy ő maga a színészi pályára lépett, a diákszínjátszás legfőbb feladatát nem abban látja, hogy hivatásos színészeket neveljen. „Sokkal inkább a csoportról szól. Egy olyan, biztonságos közegről, ahol a fiatalok felszabadulhatnak, kommunikálhatnak fontos kérdésekről, és közösen alkothatnak.”

Csoportok jönnek-mennek
Mondják, kell a folytonosság. Hiszen ha egyszer megszűnt valami, nehéz újraindítani. Nyitrán ez mégis másként történt. Csobády Csilla, a NYEKK, vagyis a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre vezetője 2022-ben élesztette újra az egyetemista színjátszást a Zobor alatt. „Úgy éreztem, hogy jó néhány diákban újra megjelent az igény a közös játékra – aki ugyanis középiskolásként foglalkozott színjátszással, annak jó, ha van hol folytatnia. Ráadásul ennek a műfajnak is megvan a közösségépítő szerepe, Nyitrán pedig erre különösen nagy szükség van”, hangsúlyozza Csilla, majd hozzáteszi: „Itt zömében pedagógus szakos hallgatók vannak, ezért fontos, hogy lássák és megtapasztalják, mit jelent csoportot irányítani, hogyan választunk témát, színpadi formát, miből áll a rendezés – hogy később tanárként kamatoztathassák ezt a tudást.”

Mélypontok
Bármilyen rendezvény, amely hosszú időn át működik, találkozik nehézségekkel. Kisebbségi viszonylatban – ismerve a politikai és társadalmi változások hullámzását – mindez még élesebben jelenik meg. A Jókai Napok sem kerülte el a kríziseket. „Hosszú ideig a mélypontnak azt tekintettük, amikor a Mečiar-érában nem kapott a rendezvény semmiféle támogatást”, idézi fel a kilencvenes évek közepének történéseit Bajkai Csengel Mónika. „Nulla állami támogatással, csakis a komáromi vállalkozók jóindulatából valósulhatott meg. Anyagi szempontból mindenképpen krízishelyzet volt ez az időszak, viszont erkölcsileg ez a gesztus merősítette a mozgalmat és a rendezvényt.”

Kritikus éveket hozott a világjárvány is. „A covid abból a szempontból volt mélypont, hogy nem tudtuk, mi lesz, hogyan tovább. Nemcsak a fesztivál nem valósult meg, de közösségek is szétestek: diákcsoportok, falusi és kisvárosi színjátszó csoportok. A fesztivál pedig nélkülük nem létezik. Aggódtunk, hogy vajon ezek a közösségek összejönnek-e majd újra, ha elmúlik ez a rémálom”, tudjuk meg Bajkai Csengel Mónikától. A járvány két évre vágta el a színjátszó közösségeket a júniusi találkozás lehetőségétől. A covid utáni első fesztivál 2022-ben szerény létszámban valósult meg – csupán öt versenyelőadással. Azóta viszont érzékelhető a fokozatos épülés. 

„Idén már 13 csoport jelentkezett. Négy csoport ilyen-olyan körülmények miatt végül nem tudott eljönni, de dolgoznak ők is, reméljük, jövőre még többen leszünk.”

Színház és közösség
Hizsnyan Géza a Jókai Napok legfőbb feladatát abban látja, hogy minél szélesebb közönséggel ismertesse meg a színjátszás áldásos hatását. „A színjátszás – mint minden egyéb művészeti ág – alapvető feladata, hogy fenntartsa az emberek lelki érzékenységét, fogékonyságát, akár színházi alkotókként, akár nézőkként vesznek részt a folyamatban. Nem utolsó sorban pedig fontos, hogy jókat szórakozzunk, és együtt legyünk.”

Ugyancsak a közösségi élmény erejéről mesél a dunaszerdahelyi Tóth Anna – a Fókusz, valamint az őrsújfalusi ÉS?! MI diákszínpadok színjátszója –, aki idén a legígéretesebb fiatal tehetségnek járó Ferenczy Anna-díjat nyerte el alakításaival. „Azt szeretem a legjobban, hogy ezen a fesztiválon nincs rivalizálás, őszintén tudunk örülni más csoportok előadásainak, szereplésének vagy sikerének. Az esti fesztiválklubok során pedig szinte eltűnik az, ki melyik csapathoz tartozik, mindenki egyetlen nagy társasággá verődik össze. Most ért véget a 60. Jókai Napok, de már most azt várom, hogy legyen jövőre ilyenkor, hogy újra átélhessem ezt a csodát!”