200 éve született az írófejedelem, budapesti séta Jókai Mór nyomában (2. rész)

Sétánk első részében (lásd itt) Jókai Mór életének azt a fontos és hangsúlyos szakaszát mutattuk be, amelynek egyik meghatározója az író Laborfalvi Rózával való házassága volt. Lássuk, hogyan ír Jókai minderről:

„Mikor mi egymást elvettük, mind a ketten fiatalok voltunk: én is deli legény, ő pedig világraszóló szépség. A szabadságkorszak mámora szédített bennünket egymáshoz, s aztán a jó és balsors ellenkező árjának forgataga, a közös örömek, dicsőség, bánatok, megpróbáltatások úgy egymásba olvasztottak, hogy külön élni, gondolkozni sem tudtunk. Még a neveinket sem lehetett külön említeni. Súlyos betegségek látogattak meg bennünket; hol ő ápolt engem, hol én őtet. Ez átvirrasztott éjszakák még szentségesebbek a boldog nászéjnél. Ezüst menyegzőnket is megültük. És még azontúl is nagy időt. Hajszál hajszál után megőszült, kihullott. Hamis haj, hamis fogak jöttek: csak a lelkünk maradt igazinak.” 

A részlet az 1900-ban napvilágot látott Öreg ember nem vén ember című regényéből való, s bár minden regény fikció, a fantázia szüleménye, nehéz nem Jókai és Laborfalvi kapcsolatát vetíteni a mondatok mögé. 

A tragika halála
Laborfalvi Róza 1886-ban hunyt el, Jókai pedig ezután egy időre elnémult íróként. Jókai Róza (Laborfalvi unokája, s egyben az író fogadott lánya) ekkor hazasietett – müncheni, festőművészeti tanulmányait félbehagyva – a „Pápi” segítségére. 
„Jókai Róza nagyon praktikus gondolkodású hölgy volt: míg Laborfalvi mindent gyűjtött, addig az unoka próbált mindentől megszabadulni, hogy pénzük legyen. Új gazdára talált a sok biedermeier ékszer, de a balatonfüredi nyaraló is” – meséli Márk.  
Amikor Jókaiék a Bródy Sándor utcában laktak, Feszty Árpád gyakran vendégeskedett náluk. Az 1880-as évektől egyre nagyobb népszerűségnek örvendő festőművész ekkoriban a Vas utca 17. szám alatt lakott. Innen könnyen át tudott ugrani Jókaiékhoz, hiszen csak néhány házzal arrébb volt a szállása. S miután 1888-ban feleségül vette Jókai Rózát, az idősödő író újra ifjú házasok társaságában találta magát – mint anno a Schiller-házban Petőfi és a mátkája, Szendrey Júlia albérletében (lásd a séta 1. részében).

Az Andrássy út – és egy kis Feszty
Jókai Róza tehát egy gazdaságosabb háztartást vezet – legalábbis addig, amíg meg nem épül saját villájuk a Bajza utcában. 1888-tól az ifjú házasok már az Andrássy úton bérelnek ingatlant.
„Az Andrássy út az 1870-es és 1880-as évek első felének szülöttje. Akkor tervezik és valósítják meg ezt a Terézvárost keresztülszelő főútvonalat. A párizsi boulevard-ok mintájára álmodta meg gróf Andrássy Gyula miniszterelnök ezt a különleges, magán- és bérpaloták szegélyezte sugárutat. Ide költözött házasságát követően Feszty Árpád és Jókai Róza, és természetesen Jókai Mór, mert tőle nem volt hajlandó elszakadni nevelt lánya. Nem lehet pontosan tudni, hogy hol, de a sugárút utolsó szakaszában teraszos villát béreltek, és Feszty ott festett az erkélyen. 1889-ben A sirató asszonyok Krisztus sírjánál című olajfestményén dolgozott, ami az Országos Képzőművészeti Társulat aranyérmét eredményezte számára. Ráadásul fejedelmi vevője is akadt a képnek, mégpedig Ferenc József személyében. Az ő leszármazottainak birtokában volt a kép, az utolsó említés róla az 1920-as évekből való, majd eltűnik” – meséli Márk, majd hozzáteszi: nem kell aggódni, nemrégiben, vagyis bő száz év után bukkant fel újra a festmény Olaszországban – de ez már egy másik történet (a részletekért érdemes Görbe Márknál érdeklődni).

A Feszty-ház a Bajza utcában
Az Andrássy úton eltöltött pár év után, 1891-re készült el az Epreskertben Feszty Árpád, Jókai Róza és Jókai Mór saját tulajdonú villája. Ez az épület szolgált a következő években lakóhelyükként. „A földszinti részt a Feszty házaspár birtokolta, az emeleten volt a közös ebédlő, Jókai 50 négyzetméteres dolgozószobája, valamint a házhoz csatlakozott egy több mint 100 négyzetméteres műterem, ahol Feszty festette a maga grandiózus képeit. Például A magyarok bejövetele című körképhez való vázlatokon is itt dolgozott” – folytatja a beszámolót a művészettörténész, miközben a villa előtt állunk. Márk megszállott Feszty-kutató, tehát ezen a ponton nehéz visszatalálnunk Jókaihoz. Elmeséli, hogy a Feszty házaspár az 1888-as nászútját Velencében töltötte, az itt vásárolt régiségekkel rendezték be a palotát. A villa a századfordulón pedig fontos szalonként működött: művészeknek, íróknak, politikusoknak volt találkozóhelye. 

A szalonok ideje
„Itt működött a Feszty-szalon, ami azért volt különleges, mert valóban heterogén társaság jött össze hétről hétre náluk, ami ritkaság volt akkoriban. Nem a társadalmi származás vagy a rang volt, amely meghatározta, hogy ki kerülhet ide, hanem az emberi kiválóság és a művészeti tehetség. Illetve az, hogy milyen viszonyt ápolt az illető Jókaival, Fesztyvel és a kultúrával” – mondja Márk. De arról is mesél, hogy a társasági estek sora már korábbra nyúlik vissza, hiszen éppen Jókai Róza volt az, aki még hajadonként szervezett fogadott apjának ilyen jellegű összejöveteleket. S talán nem minden hátsó szándék nélkül: ezek által némiképp tisztázatlan származását igyekezett legitimálni (a séta első részéből idézzük fel, hogy a közvélemény nem tud Jókai Róza apjának kilétéről, illetve a pletykák Andrássy Gyula grófról szólnak).

A nagy balhé, avagy Nagy Bella
A művészi élet és a művészi szalon egyik járulékos eleme, hogy kezdő alkotók, ifjú művészpalánták a neves szerző atyai pártfogását keresve látogatnak el az írófejedelemhez. Így kopogtatott be Jókaihoz a fiatal Nagy Bella (aki Grószból Nagyra magyarította a nevét), hogy Jókai segítségét kérje színházi karrierje beindításához. „S mivel Jókainak nagyon nagy szíve volt, szívesen nyújtott segédkezet mindenkinek” – jegyzi meg Márk, jelezve, hogy akkoriban divatja volt annak, hogy idősebb urak – felfedezve a tehetséget a fiatal lányban – odahassanak a megfelelő helyekre, illetve anyagilag is támogassák az illetőt. Állítólag Honthy Hanna karrierje is egy lelkes pártfogó hathatós támogatásának eredményeképpen kaphatott szárnyra. Jókai szelíd lélek volt, és ekkor már jócskán benne volt a korban, ráadásul a kettejük közötti nem csekély korkülönbség (54 év!) sem volt mellékes, Jókai mégis úgy vélte, hogy a társaságában gyakran látható ifjú hölgy becsületét azzal védi meg, ha végül feleségül veszi. A frigyre 1899-ben került sor. 
„Ennek persze nem örülnek a családtagok, mert úgy gondolják, Bellát nem a közel hetvenöt éves író férfiúi bájai nyűgözik le, hanem annak vagyona. Ezért igyekeznek megakadályozni a házasságot. Elmeorvossal figyeltetik Jókai viselkedését, nem ütköztek-e ki rajta a »szerelmi őrjöngés« tünetei. De mivel az orvos úgy ítéli meg, az író cselekvőképessége teljében hozta meg döntését, Jókai a Gyár utcai anyakönyvvezető elé viheti kedvesét, ahol összeházasodnak. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a Gyár utca ma a Jókai utca nevet viseli – valószínűleg teljesen véletlenül” – teszi hozzá huncutul a művészettörténész.

Szerelem bolondjai
Az „ifjú” pár elhagyja a Fesztyékkel közös, Bajza utcai palotát, és az Erzsébet körút 44.-be vonul át. „A bérházat akkoriban építették Quittner Zsigmond, a neves szecessziós építész tervei alapján. Egy második emeleti saroklakásba költözik Jókai, Nagy Bella, annak édesanyja, illetve Bella további két lánytestvére. A fiútestvérük csak azért nem költözhetett oda rögtön, mert éppen börtönbüntetését tölti. Ő később csatlakozik a családhoz” – meséli Márk, amíg a ma is álló Erzsébet körúti bérház irányába sétálunk. Hogy boldogságot vagy szenvedést hozott-e ez a házasság Jókai életébe, arról megoszlanak a vélemények. „Az egyik verzió arról szól, hogy Jókai mennyire boldog, szerelmes verseket ír, amelyek sorra jelennek meg az újságokban. Viszont nagyon sok tanú, egykori alkalmazott úgy nyilatkozik – és ez meg is jelenik egy pamfletben Jókai halálát követően –, hogy nagyon csúnyán bánnak vele: kihasználják, a pénzét elveszik, éheztetik. Ha az ember elolvassa ezeket a vallomásokat, és csak a felét hiszi el, már az is sok.” Márk ugyanakkor hozzáteszi: 

„De azért úgy vélem, hogy mindezek ellenére haláláig szerelmes volt, valóban szerelmes volt Nagy Bellába.” 

Jókai udvar, végállomás
1903–4 telét Jókaiék Nizzában töltik, s amikor hazajönnek, az író megfázik, és tüdőgyulladást kap. Az Erzsébet körúti ingatlan lesz halálának színhelye. Itt ért véget egy különleges életút, amely nem volt kevésbé regényes, romantikus vagy szenvedélyektől fűtött, mint némely Jókai-regény. „A bérház több márványtáblával is őrzi az írófejedelem emlékét. A homlokzati tábla Berger Leo nevét is feltünteti, aki kávéház-tulajdonos volt, és nagy tisztelője Jókainak. Évekkel később, amikor megvásárolta a bérházat, az ő közbenjárására kapta az épület a Jókai udvar nevet.” Márk elbeszéléséből tudom meg azt is, hogy Jókai nem szeretett volna sírjára sírkövet állíttatni, azt kérte, csupán egy virágokkal beültetett földhalom jelezze végső nyughelyét. „Az utókor mindezt nem tudta teljesíteni, ugyanis a nemzet írójának emlékét a virágok köré emelt, kőből faragott emlékmű őrzi a Kerepesi temetőben, s ennek dotálása is Berger Leóhoz kötődik” – zárja le a Jókai-sétát Görbe Márk.

Jókai 200
Jókai születésének kétszázadik évfordulója kapcsán a jubileumi év sok-sok rendezvénnyel várja az érdeklődőket. Egy ilyen esemény lehet akár egy budapesti séta az írófejedelem nyomában, ehhez szolgálhat kedvcsinálóként cikkünk is. De az eseményeken és sétákon túl beszéljenek róla művei, amelyeken keresztül maga a szerző szól olvasójához. Olvassunk Jókait!