200 éve született az írófejedelem, budapesti séta Jókai Mór nyomában (1. rész)

Lakásról lakásra költözött – így képzeljük el a tizenkilencedik század második felét Jókai életében? Valóban, a korabeli Budapesten is sokan bérelt lakásokban éltek. Sőt, olcsóbban és egyszerűbben lehetett albérlethez jutni, mint ma. Akinek tehát nem volt tőkéje ingatlant vásárolni, vagy éppen életének újabb szakaszai más és más igények elé állították, az a pénztárcájának megfelelően kivett egy szobát, padlásszobát, vagy éppen tizenkét szobás lakást, mint ahogy az írófejedelem is tette annak idején. Ő is gyakran költözött, leghosszabban 14 évig élt egy helyen. A séta során nem is győzzük mindet bejárni, de a fontosabb helyszínekről szót ejtünk.

Mi maradt? 

Láthatók-e manapság azok az épületek, amelyekben a szerző élt? Igen is, meg nem is. Van néhány építmény, amely túlélte a második világháborús ostromot, majd a szocializmus épített emlékeket is pusztító időszakát, de a legtöbb ház esetében már csupán gondolatban tudjuk rekonstruálni a helyszínt és az eredeti állapotokat. Mégis, az esetek többségében van, ami emlékeztessen, hogy egykor neves személy lakott errefelé – emléktáblából nincs hiány. Sétánkat Jókai ifjúkorának ikonikus helyszínén, a Nemzeti Múzeum környékén kezdjük.

A kokárda 

Jókai első budapesti lakhelyei a Múzeum körút környékén voltak. „Ezért is járt a Pilvaxba, mert az volt közel” – hívja fel a figyelmet az összefüggésekre Görbe Márk. Az ifjú házas Petőfivel a Dohány utcai Schiller-házban éltek édes hármasban, míg össze nem különböztek a jóbarátok. Első feleségéhez pedig a zajos márciusi, 1848-as események közepette került közelebb. „Jókai nagyon bátortalan volt. A pápai gimnáziumi évek alatt például Petőfi viccesen Móric kisasszonynak nevezi. Laborfalvi Rózával való viszonya is lassan bontakozott ki, nem mert kezdeményezni. A ünnepi események mámora adja meg neki a kellő bátorságot, mert a legenda szerint 1848. március 15-én találkoznak a Nemzeti Színház színpadán, ahol a Bánk bán díszelőadásban Gertudist játssza a – Jókaitól nyolc évvel idősebb – díva. Aznap este a skandáló tömeg a börtönéből frissen szabadult Táncsics Mihályt akarja hallani. De végül ez lesz Jókai nagy napja, amikor az ünneplésben szó szerint is megrészegült Táncsics helyett ő szól a néphez a Nemzeti világot jelentő deszkáiról. Ekkor tűzi a művésznő saját kebléről Jókai mellkasára a kokárdát, és pecsételi meg évekre a sorsát” – hallunk a kalandos kezdetekről a művészettörténésztől.

Tiltott házasság 

Laborfalvi Róza ellenállhatatlan bájai ellenére azért rendelkezett némi szépséghibával: volt egy törvényen kívül született – akkor már tizenkét éves – lánya. 

„Akinek az apja ismert volt, mert a művésznő kollégiális kapcsolatokat ápolt a Nemzeti Színház több színészével, de legfőképpen Lendvai Mártonnal, a kor bonvivánjával” 

– fűzi tovább a történetet Márk. „Lendvaival pedig oly szoros volt a viszony, hogy gyermeket is szült neki, akit az apa nem vett a nevére, ezért a gyermek anyja polgári nevét, vagyis a Benke Róza nevet kapja.” A színésznő és az író frigyét többen ellenzik. Maga Petőfi is, aki cinikusan azt tanácsolja Jókainak, hogy várjon néhány évet, és vegye inkább feleségül az ifjú Rózát az anyja helyett. Jókai édesanyja sem támogatja a fia döntését, kitagadja őt. 

„És ekkor megtörténik Jókai futása, mégpedig fönt a Svábhegyen, amikor is hírül adják neki, hogy közeleg a mama, ő pedig Laborfalvival együtt elmenekül az erdőn át. Jókai még a kalapját és a sétapálcáját is maga mögött hagyja a legenda szerint” 

– hallgatom tovább a történetet séta közben. Nem is lehet csodálkozni a menekülésen, hiszen a mamát Komáromban „Jókayné uramnak” becézték kapitányos természete miatt.

Szoba az Astorián, avagy a régi Kölber-ház

A mai Astoria szálló helyén korábban a híres budapesti kocsigyártó Kölber-cég üzeme állt – nagyságukat mutatja, hogy az ő hintójukon vonult be Kossuth Lajos Pestre 1849-ben. A kocsigyártó cég üzemházát vette meg Szűcs Lajosné, Jókai édesanyjának nagynénje, Jókaiék pedig fiatal házasokként itt laktak néhány évig az 1850-es években. „Ez volt az első közös otthonuk Pesten, és a nagynéninek köszönhető, hogy Jókai és édesanyja újra összebarátkozott” – ecseteli Márk.

A népszerű író

Jókai azon ritka szerzők közé sorolható, akiket még életükben elért a siker. Az 1850-es évekig a szabadságharcban való aktív részvétele miatt nem publikálhatott, de üldöztetése megszűntével regényei sikert sikerre halmoztak. Minden idők egyik legolvasottabb, legismertebb magyar írója lett. „A regények nagy jövedelmet hoztak számára, ráadásul képviselői feladatokat is ellátott. Nem volt politikus alkat, de rendesen bejárt az ülésekre, és hozzászólt a parlamenti történésekhez” – meséli Jókairól Márk. A beszélgetés során azt is megtudom, hogy Jókai gazdag írói termése nem feltétlenül önszorgalmának volt köszönhető, erre a felesége is „rásegített”: állítólag bezárta férjét a dolgozószobába, amíg nem teljesítette a napi penzumot.

Élet a Magyar utcán

Pest középkori városfala a mai Kiskörút, illetve a Deák Ferenc utca vonalán húzódott. A falakat az 1700-as évek végétől elkezdték bontani, illetve beépíteni a környező utcákba. Közülük az egyik leghosszabb a Magyar utca, amely még a 20. század elején is – de Jókai idejében ugyancsak –, bordélyairól volt híres. (Itt jegyezzük meg, hogy a 19. századi Budapest lakosságának körében hatalmas problémát jelentett a szifilisz, a város lakosainak kétharmada érintett volt az akkoriban még gyógyíthatatlan nemi betegségben.) Jókaiék az 1850-es évek végén három éven át laktak a Magyar utca 17. alatt. Maga az épület már nem áll, de tudható, hogy az ingatlan a család tulajdonát képezte több lakrésszel, amit akár pénzzé is tehettek volna, 

„csak hát Jókai jó szíve itt is tönkretette a gyümölcsöző vállalkozást, mert a lakásokat barátoknak és rokonoknak adták ki, akik nem fizettek. A földszinti üzlethelyiségek boltosai pedig előbb-utóbb fizetés nélkül szöktek meg” 

– tudjuk meg Márk elbeszéléséből.

A Magyar utcában azonban van egy másik különleges épület, ahol Jókaiék az 1860-as évek nagy részét töltik. Ez a híres Unger-ház, amely tulajdonképpen átjáróház a Múzeum körút és a Magyar utca között, s ahol máig látható a kapualjban az eredeti fakocka kirakás, amely a lópaták dobogását és a kocsikerekek zörgését volt hivatott enyhíteni. A magyar romantika különleges remeke, amely Ybl Miklós tervei alapján épült. 

„Itt született a nagy regények közül a Politikai divatok, Az új földesúr és a Mire megvénülünk, illetve a Milyenek a nők című elbeszéléskötet. Ez utóbbi kérdés egy életen át izgatta, de élete végére sem sikerült rájönnie a válaszra” 

– teszi hozzá nevetve a művészettörténész.

Rózák bűvöletében

Az Unger-házban töltött időszak egyik szomorú eseménye az ifjú Benke Róza, Laborfalvi lányának halála. A fiatalon, alig 24 évesen tüdőbajban elhunyt ifjú hölgy életet adott egy lánygyermeknek, aki szintén a Róza nevet vitte tovább (ő már a harmadik). Az apa kilétét ez esetben is homály fedi, a pletykák Andrássy Gyula grófot valószínűsítik. A gyermeket Jókai a nevére veszi, így őt már Jókai Rózaként ismeri az utókor. Laborfalvi halála után ő viseli gondját az idősödő írónak, vagyis „pápinak”. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az 1860-as évek végénél tartottunk az elbeszélésben és a sétában, amikor Laborfalvi Róza épp nyugdíjba vonult a színpadról, hogy megtalálja önmagában a gazdasszonyt.

A Sárga ház

A Jókai házaspár eddigi otthonainak helyszínét nagyban befolyásolta a feleség munkahelye. Sokáig a Nemzeti Színház közelében laktak, de Róza nyugdíjba vonulása után már nem ragaszkodtak a környékhez. Ekkor költöztek ki a korábbi Stáció – ma Baross – utca 98.-ba. Görbe Márk szerint az akkori környéket nagyon másként kell elképzelnünk, mint ma. 

„Jókai Mór a leghosszabb időt éppen itt töltötte budapesti évei alatt: 1868-tól 1882-ig. Az eredeti épületet Sárga háznak nevezték a színe miatt – egy tágas, 14 szobás parasztházat kell elképzelnünk sáros udvarral. Akkoriban még falusibb környezet jellemezte ezt a városrészt, a külső Józsefvárost, amely Mária Terézia fiáról, II. Józsefről kapta a nevét. Annak is egyik főútvonala volt ez a Kőbánya felé vezető út, amit sokáig Stáció utca néven ismertek, mert itt állt egy kálvária stációkkal. Ezek bontása és áthelyezése után kapta a Baross utca nevet.”

A Sárga házban Jókai és Laborfalvi is hódolhatott gazdálkodó szenvedélyének – csirkék, disznók szaladgáltak az udvarban mindenfelé. De állítólag nem csak az udvarban: a disznó bejáratos volt a hálószobába is. A korábbi díva pedig háziasszonyként teljesedett ki: nyolcfogásos ebédeket készített az írófejedelemnek.

Bródy Sándor utca 36.

A falusi idill fenntartása költségesnek mutatkozott, így 1882-ben Jókaiék feladják a paraszti életmódot, és beljebb költöznek a Rákóczi útra. Az akkori bérház ma már nem látható, helyét a pompázatos Uránia Nemzeti Filmszínház épülete foglalta el. Innen rövid, átmeneti megoldás után jutottak el a mai Bródy Sándor utca 36. számú házba. Ekkorra már az ifjú Jókai Róza is fiatal hölggyé cseperedett, és festészeti tanulmányokba kezdett Münchenben. De nem sokáig élvezték a Bródy utca kényelmét: 1886-ban Laborfalvi váratlanul elhunyt, Jókai életében pedig egy korszak zárult le. Bár sokan a kortársak közül (közöttük Mikszáth is) gyakran élcelődött Laborfalvival kapcsolatban, aki szerintük a mester „kínzója és gondviselője” is volt egyben, de tény, hogy felesége halála után az író jó időre elnémult. Ekkor sietett a „pápi” segítségére Róza (a harmadik). De erről az időszakról egy következő séta keretében ejtünk szót.

(Budapesti városi sétánkat Jókai Mór nyomában Görbe Márk művészettörténésszel egy következő számunkban folytatjuk.)