Minden év szeptemberében a Nap lenyugszik az Északi-sarkon, és csak márciusban tér vissza. Az így kialakuló poláris éjszaka körülbelül 179 napig tart, vagyis majdnem hat hónapig. Ugyanez a jelenség a Déli-sarkon is megtörténik, de fordított évszakban, amikor a déli féltekén tél van. A pólusokon kívül sok északi szélességi fokon fekvő város is hosszú sötétségi időszakokat él át.
A legészakibb finn településen, Utsjokiban a poláris éjszaka november végén kezdődik és körülbelül 52 napig tart, egészen januárig. Hasonló a helyzet Észak-Norvégiában is, ahol a Nordkapp térségében (az ország legészakibb pontján) a Nap november 20. körül nyugszik le, és csak január 22-én kel fel újra, ami több mint 60 napnyi folyamatos sötétséget jelent.
Még hosszabb a poláris éjszaka a grönlandi Qaanaaq városában, amely a világ egyik legészakibb települése. Itt október 24. és február 17. között teljes sötétség uralkodik, ezt a helyiek grönlandi nyelven „Kaperlaknak” nevezik. Bár ezt az időszakot nem kísérik ünnepek, az első februári napfelkelte mindig nagy ünnepléssel jár.
Hasonlóan hosszú a poláris éjszaka Alaszka északi részén, Utqiaġvikban (korábban Barrow néven ismert), ahol november 18. és január 22. között tart – ez körülbelül 60 napnyi teljes sötétség. Számos észak-orosz város szintén hetekig tartó poláris éjszakával néz szembe minden télen.
Bár úgy tűnhet, hogy a poláris éjszaka teljes északi sötétséget jelent, a valóságban naponta néhány órára halvány fény jelenik meg. A Nap ugyan nem emelkedik a horizont fölé, de sugarai megtörnek a légkörben, és látványos kék, rózsaszín, narancs és vörös árnyalatokat hoznak létre – hasonlóan a napfelkeltékhez és naplementékhez. Bár a hosszú sötétség és a hideg kihívást jelent, az emberek nemcsak túlélnek ezekben a régiókban, hanem boldogulnak is. Az évszázadok során hozzászoktak a poláris éjszaka ritmusához, és életüket ehhez igazították.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.