Képek: Tóth László
Januárban valósult meg az egész Európában zajló téli madárszámlálás, amelynek célja a vizes élőhelyek madarainak összeírása, hogy a kutatók nemzetközi viszonylatban is nyomon tudják követni az egyes fajok – főleg a vándormadarak – populációinak alakulását.
A csallóközi DunaVit Dunamenti Tájvédelmi Társulat önkéntesei is részt vettek a számlálásban több helyszínen. A Tőkési-ág, valamint a Vajka–Karcsa és a Süly–Dercsika kanálisok feltérképezése hasznos tanulságokkal szolgált a társulás szakemberei számára.
“A 18 kilométer hosszú Vajka–Karcsa kanális a leghosszabb és a legváltozatosabb az általunk vizsgált szakaszok közül”, tudjuk meg Tóth Lászlótól, aki egyben a DunaVit elnöke is. “Nádasai, halakban gazdag vizei, füzes laposai csodálatos téli madárvilágot rejtegetnek. Végtelennek tűnő, hosszú partvonalát nagyobb részt nádasok és sűrű sás borítja, amely a kisvöcsök, a vízityúk, a réce és a nádi sármány számára kitűnő élőhely egész évben. Vannak azonban kavicsos partszakaszai is, ahol az erdei cankó állandó téli vendégként tér haza minden évben. Nagyon óvatos természetű madárka, akit nem könnyű lencsevégre kapni, főleg ilyenkor, amikor nem hagyhatjuk, hogy elragadjon a fotós szenvedély, mert a feladat elvégzésére kell fókuszálni, járni a partot és számolni a madarakat.”
A csatorna sekély vizeiben nagy kócsagokkal és szürke gémekkel is találkozhat a természetjáró. “A víz fölé magasodó nyárfákról kormoránok figyelik őket katonás fegyelemmel, akikből az idei évben jóval többet számoltunk össze – a halak nagy kárára”, tudjuk meg Lászlótól, hiszen a kárókatona kiváló halász. “Egy-egy színpompás jégmadár felbukkanása nagy örömet jelent. Nem csak azúrkék hátáról, de nyílegyenes röptéről és éles hangjáról is könnyen felismerhető.”
A kanálisok vízszintje sok mindenről árulkodik, illetve előrejelez. “A zsilipek a kanális teljes szakaszán fel vannak húzva, így a csapadékban bővelkedő téli időszakban nem történik vízgyűjtés – kivéve ott, ahol természetes gáttal, azaz hódgáttal találkozunk. Sajnálatos, hogy nem változik az eddigi vízügyi gyakorlat, és hagyjuk lefolyni a felgyülemlett vizeket. Lehet érvelni a belvizek kialakulásának kockázatával, de az utóbbi évek tapasztalatai inkább az aszályok kialakulásának súlyosbodó veszélyét mutatják. Árvizek pedig a Duna csatornába terelése óta nem fenyegetnek. Nyáron majd hiába akarjuk pótolni a talajok vízhiányát, eső híján nem lesz miből!” A természetvédő arra hívja fel a figyelmet, hogy a vizet ilyenkor lehet és kell gyűjteni.
“A hajdanán kiszárított csatorna melléki laposok, holtágak elárasztásával több vizet tudnánk itt tartani. Ezzel nem csak a táj vízkapacitását növelnénk, de az ökológiai egyensúlyát is megerősítenénk.”
A téli madárszámlálás tehát nem csupán a madarakról szól, a szakértők fontos tapasztalatokat szereznek általa a csatornák vízügyi és ökológiai állapotáról, és a tudatosabb gazdálkodás szükségességére is felhívják a figyelmet.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.