Reggel hétre várnak bennünket Dunaszerdahelyen, a helyi műjégpálya mellett. Itt van a városi közterület-fenntartó vállalat telephelye. Mindig nagy kíváncsisággal figyeltem az utcaseprőket, közterület-fenntartókat munka közben. Tesznek-vesznek, és közben mindenhol ott vannak, mindent látnak, mindent megtapasztalnak, de őket is mindenki látja, ha úgy tetszik, ellenőrzi. Olyan, mintha a város volna a kertjük – ismernek minden fát, bokrot, tudják, hogy melyik utcakő mozog, vagy hogy épp melyik gazdi nem szedi össze a kutyusa után, amit össze kellene.
Mi a pálya?
Sorozatunkban a mindennapok hőseit mutatjuk be. Hétköznapi munkahelyek testközelből – úgy, ahogy eddig nem láttuk.
Harmanovsky Viktor lesz ma a kalauzunk. Dunaszerdahelyen a Municipal Real Estate cég feladatai közé tartozik a zöldövezetek karbantartása, a közterületek tisztítása, ő pedig az illetékes részleg vezetője, vagyis a város főkertésze.
– Jókor jöttek, sűrű napnak nézünk elébe. Mára több érdekes munkát is beterveztünk.
Belecsöppenünk a reggeli eligazításba. Sárga-kék munkaruhába bújt emberek ücsörögnek a teremben. A tekintetek még álmosak, van, aki a kávéját kevergeti. Lehuppanok az egyik padra én is.
– Most a városháza melletti emlékmű a prioritás, azt kéne rendbe szedni: átnézni a bokrokat, kicsit megformázni őket, felfrissíteni a mulcsot, gyomlálni, szemetet szedni, lemosni az ’56-os emlékművet. Ha ezzel megvagytok, befejezhetitek a hagymaültetést a járdaszigeteken – hangzik az egyik utasítás.
Tíz perc alatt mindenki megkapja a feladatát. Az eligazítás után pedig célba is veszik a kisebb-nagyobb csoportok aznapi „munkahelyüket”.
A részleghez körülbelül harmincan tartoznak, a szálak pedig a főkertésznél futnak össze. Ő az, aki megszabja a végleges teendőket és azt is, hogy kinek hová kell mennie, és milyen gépet, szerszámot vigyen magával.
Így múlik el a tuják dicsősége
Sietünk. Fél nyolckor a főútnál kell lennünk. Leparkolunk egy tujákkal szegélyezett útnál. Ezeknek a fáknak menniük kell. Tönkrementek, és már nem lehet őket megmenteni. Az ok a száraz meleg és a boróka díszbogár elterjedése.
– Ennek a kártevőnek a lárvái befúrják magukat a fák kérge alá, és vegyszerrel sem lehet őket kiirtani. Ha a tujákat párás, hűvösebb klímában tudnánk tartani, akkor jobban átvészelnék a kártevőt, de ezt nem lehet megoldani – magyarázza a főkertész.
Meglepetésemre Németh Ilona dunaszerdahelyi képzőművész várja a favágó brigádot. A legújabb projektjének ugyanis ezek a tuják lesznek a főszereplői.
– A tuják állapota jól szemlélteti, hogy miként is állunk most a klímaváltozással. Régóta figyelemmel követem ennek a fafajtának a sorsát. Évek óta gyűjtök kiszáradt tujákat. Amikor megtudtam, hogy kivágják őket, megbeszéltem a várossal, hogy adják nekem a faanyagot. Feldolgoztatom, és városi bútorokat készítek belőle, amelyek majd visszakerülnek ide – magyarázza Németh Ilona.
Harmanovsky Viktortól megtudom, hogy a kivágott fák képzőművészeti felhasználására itt ez az első példa. A faanyagot általában rászoruló családoknak adják, vagy visszaviszik a telephelyükre, ahol bezúzzák.
– A városházáról kikérjük azok címét, akiknek jól jöhet a tűzifa, aztán elvisszük nekik. Nem ez a legminőségibb tüzelőanyag, de jobb, mint a semmi.
Sorra dőlnek ki a fák. Zúgnak a fűrészek. A munkások utánfutóra pakolják a kivágott törzseket.
– Ez a kevésbé szép része a munkánknak. Építeni, ültetni sokkal jobb. De ahhoz, hogy új, erősebb növényzet jöhessen ide, muszáj a tönkrement fákat eltávolítani – jegyzi meg Harmanovsky Viktor.
Fűrésszel a magasban
A tuják fogynak, mi pedig a temető felé vesszük az irányt, hogy az itt dolgozó csapatot ellenőrizzük. Már messziről látjuk, ahogy emelőkosaras gépről vágják a beteg, száraz fákat.
– A mi feladatunk az is, hogy felmérjük, mi az, amit ki kell vágni. Folyamatosan figyeljük a fák állapotát, sokszor pedig bejelentések alapján dolgozunk. Ehhez egy arborista szakember segítségét szoktuk kérni. Ő segít eldönteni a nem egyértelmű eseteket. A vágási időszak októbertől február végéig tart.
A temetői munkálatokat Máhr Tamás, Viktor helyettese felügyeli. Mosolyogva dicsérem neki az emelőkosaras autót.
– Hát ha vesz fel sisakot, akkor elvihetjük egy körre – mondja.
Néhány perc múlva már tizenöt méter magasságból figyelem a környéket és a közeli fákat, amelyeket kivágásra ítéltek.
Forró vizet az utakra!
A temető után a városháza felé indulunk. Itt egy nagyobb csapat épp az ’56-os emlékmű körüli terület rendbe szedésén munkálkodik. Bokrokat igazgatnak, szemetet szednek. A járdán parkolva pedig egy érdekes szerkentyű várja, hogy használatba vegyék.
– Ez forró vizes, nagynyomású tisztítógép. Majdnem százfokos vizet fecskendez ki erősen. Azért olyan jó, mert a hő és a nyomás miatt nem is kell semmilyen tisztítószert hozzáadni. Mindenfélét mosunk vele: padokat, koszos falakat, kültéri színpadot.
– Van egy kolléga, aki kézzel, csipesszel szedi a szemetet. Ő szokott kézzel is seperni ott, ahol nem fér el a kocsi. De géppel gyorsabb és egyszerűbb az egész művelet – teszi hozzá a főkertész.
Vásár, fűnyírás, kutyagumi
A Csallóközi Vásár idején pluszműszakok is várnak a közterület-fenntartókra. Ilyenkor húsz-harminc ember takarít péntek, szombat és vasárnap hajnalban.
– Reggel nyolcra el kell tűnnie a szemétnek, szóval ilyenkor már hajnali háromtól megy a tisztogatás. De napközben is erősített szolgálat van. Rengeteg szemét gyűlik össze egy ilyen rendezvény után, de gyakori az elhagyott pénztárca is.
Az Észak II-es lakótelepre tartunk. Ma csak ketten nyírják a füvet.
– Tavasszal és nyáron a fűnyírók vannak a legtöbben, csak most, ugye, más munkák is vannak. Idén körülbelül két héttel korábban kezdtük a kaszálást, mint az megszokott. Úgy néz ki, hogy ennyivel később is fejezzük be. Ez egy hónap plusz-időt jelent, amikor meg kell oldani a fűnyírást. És több mint negyven hektáron dolgozunk…
A kutyaürülékkel gyűlik meg a legtöbb baja a kaszásoknak. Ha a gazdák nem szedik össze az eb után, az kellemetlenségeket okoz.
– A helyi kutyatulajdonosok egyébként ingyenesen vehetnek át ürülékgyűjtő zacskókat a városházán, szóval egyre kevesebb az ilyen eset.
Már megyünk is tovább. Közben néhány percenként megcsörren Viktor telefonja. Megjegyzi, volt olyan nap, amikor százharminc hívást bonyolított le. Lépésekből se kevés, amit teljesít. Egész nap kint van a levegőn, és jön-megy.
Rózsakert és tulipánsáv
Épp a rózsakertbe sétálunk be.
– Metszek, gyomlálok, tisztítok. Szeretek itt tenni-venni. Szép a környezet, bár május közepén a legszebbek a rózsák – vallja az egyik dolgozó két metszés közt.
A gyönyörű rózsákat nézegetve eszembe jut, hogy itt-ott nem lopják-e el a növényeket.
– Előfordul az ilyesmi. Nem olyan sűrűn, de van, hogy egy-két bokor, virág eltűnik.
A belvárosban sétálva meglessük, merre tisztítja épp a járdákat az utcaseprő kocsi. Viktor büszkén mutat rá néhány frissen ültetett tulipánhagymára.
– Tavasszal tele lesz virágokkal a város. Nagyon szeretem abban kiélni a kreativitásom, hogy hová mit ültessünk. Legutóbb például a zöld járdaszigetekbe ültettünk hagymákat. Ezek együtt nőnek a fűvel, így nem okoz problémát a gondozásuk. Minden évben van valami újítás.
Nézzük csak, várj!
Első állomásunkon már csak egy tuja vár a kivágásra. Miközben az utolsó fa is eldől, egy közeli lakos szólítja meg a főkertészt. Egy elkorhadt fára hívja fel a figyelmét. Harmanovsky Viktor pedig megy, fotóz és jegyzetel.
– A személyes kapcsolattartásban hiszek. Szeretem, ha a lakosok odajönnek hozzám, elmondják a panaszukat. Sokkal egyszerűbb így, hogy rögtön látom a problémát.
Végül a telephelyre megyünk. Kisteherautó gurul be az udvarra, majd krizantémokat pakolnak le róla. Ezek a temetőbe kerülnek.
Jó nézni, ahogy dolgoznak. Aztán hirtelen átvillan az agyamon, hogy mi, emberek, mennyire nem vigyázunk arra, amink van. A városunk, a falunk az otthonunk része. Közös érdekünk, hogy tiszta, rendezett legyen. Felelősek vagyunk a környezetünkért, úgyhogy ne feledjük: az utcaseprők, közterület-fenntartók munkáját nemcsak kritizálni, hanem segíteni is tudjuk.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. november 5-i számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.