„Úgy jöttem ide, hogy itt akarom leélni az életem” Kiss András Endre a jászói premontreiek új apátja

Mit kell tudni a premontreiekről? Tanító rendként ismerjük?

Alapvetően pasztorális és kontemplatív, vagyis szemlélődő rend vagyunk. A tanítói feladatokat a 19. században kaptuk meg, miután II. József előbb feloszlatta a szerzetesrendeket, majd I. Ferenc lehetővé tette a működésünket, és ekkoriban került a rend irányítása alá jó néhány iskola. De a küldetésünk elsődlegesen mindig is a pasztoráció volt: a nép között élni, szolgálni. Ezt tette a rend alapítója, Szent Norbert is, a nép között járt és térített.

Feltételezem, a térítés ma is nagy kihívás és feladat.

Valóban. Tulajdonképpen missziósok vagyunk. Egyre kevesebb a gyakorló keresztény a világban.

Tehát a premontrei szerzetesi lét nem az elvonulásról szól?

A premontrei az egyik legmodernebb rend: nem zárkózott, a népért van. De természetesen adott az elvonulás lehetősége is. Önálló életet tudunk élni, mint a jezsuiták, saját magunkról gondoskodunk. Az apátság pedig arra szolgál, hogy ha megöregszik, megbetegszik, vagy éppen meg akar pihenni a szerzetes, akkor itt van erre lehetőség, fel tud töltődni.

Vannak női premontrei közösségek is?

Az eredeti norberti elgondolás az volt, hogy egy monostor kétfelé osztódjon: a nők gondoskodtak a háztartásról, a férfiak pedig a liturgiáról. Jászón is tevékenykedtek rövid ideig nővérek a visszacsatolás utáni időszakban, az 1940-es évek elején – óvónői és tanítói szolgálatot teljesítettek.

Annak idején Ön miért éppen a premontrei rendet választotta?

Kerestem, hol lehetnék otthon – közösséget kerestem. A jezsuita rend felé húzott a szívem, de akkor Bartal Károly, a későbbi jászói apát úr felhívta a figyelmem arra, hogy itt Szlovákiában van magyar rend is, a premontreiek. Utánanéztem a rendnek, és ezek után egyértelmű volt, hogy ide jövök.

A rendszerváltás előtt nem lehetett egyszerű szerzetesnek lenni.

1980-ban tettem le a fogadalmat, január 21-én, Ágnes-napon. Akkor még volt hajam, tonzúrát is csak képletesen nyírt a testvér. (Nevet.) Jól emlékszem arra az érzésre, amikor megkaptam a habitust. Tíz évig még meg kellett húznunk magunkat, titokban működött a rend – bár az utolsó két évben már szabadabb volt a levegő.

Mióta él itt, Jászón?

1990 októberének első napjaiban jöttem ide, én voltam az első a monostorban. Karácsonyra megérkezett az apát úr is, később pedig jöttek a novíciusok.

Mi volt az első benyomása, amikor megérkezett?

Úgy jöttem ide, hogy itt akarom leélni az életem.

Milyen állapotban volt a monostor, amikor átvették?

Nulláról kezdtünk. Az „állam bácsi” elment, az intézet itt maradt. Addig ugyanis pszichiátriai intézet működött a monostor falai között, több mint kétszáz emberrel – embertelen körülmények között. Később az intézményt felszámolták, a betegeket elszállították Rozsnyóra és Kráľovcére, a kassai járásba, így a monostor üresen maradt.

Milyen feladatokat látott el az apátságban az évek során?

Bartal Károly Tamás apát úr idején perjelként, vagyis a szerzetesrend vezetőjeként segítettem a munkáját, majd 2009-től – az utódja kinevezésekor – visszavonultam a vezetői feladatoktól, és a közeli Debrődön lettem plébános. Ezt a tisztséget kinevezésem után is megtartottam.

Apátként újra több időt fog Jászón tölteni. Különös érzés belépni egy ilyen impozáns épületbe. 

Monumentális épület tükörszimmetriás szerkezettel, tehát a Keresztelő Szent János-templom adja a tengelyt, tőle jobbra és balra két teljesen szimmetrikus épületegyüttes található. A ma is látható monostor építésének nagy része Mária Terézia korához kötődik. Az akkori apát, Sauberer András jóban volt az uralkodóval. Az apát meghívására érkezett a korabeli neves festő, Johann Lucas Kracker Jászóra. A templom freskóinak, oltárképeinek többsége az ő munkája. Néhány alkotásban – például a Szent András-oltárképen – Sauberert és magát is megfestette. De ott van az egyik képen a festő lánya, aki itt élt vele az idő tájt. Kracker nyáron az apátságban dolgozott, télen járta a környéket – sok templomban ott van a keze nyoma.

Hogyan tudta az apátság átvészelni a huszadik századi történelem viharait?

Olyan vezetők álltak az apátság élén, akik sokat tettek a rend és a monostor megmaradásáért. Voltak olyan apátok, mint Takács Menyhért, aki Budapesten a premontrei rendnek tanárképző iskolát alapított, Kassán a főgimnáziumnak iskolát építtetett, vagy Gerinczy Pál apát, akinek köszönhetően a II. világháború idején megmenekült az épület. Rómában tanult, voltak kapcsolatai, és elérte, hogy ne robbantsák fel a monostort – pedig stratégiai épületnek számított.

Az első világháború utáni határrendezést követően jászó az akkori Csehszlovákiában találta magát.

És azóta is itt ragadtunk, az egyetlen magyar premontrei apátság Szlovákiában – még a leleszi kolostor tartozik hozzánk, de jelenleg üresen áll. A jászói apátság szellemisége azonban tovább él Gödöllőn. Az 1920-as években ugyanis Takács Menyhért apát az utódállamokban nemkívánatos premontrei szerzeteseket oda menekítette, és megalapították a Szent Norbert Gimnáziumot. Ma már apátság működik ott, amely továbbra is ezer szállal kötődik Jászóhoz.

A jászói könyvtár – csakúgy, mint az épület – monumentális.

Körülbelül 75 ezer kötetet tartalmaz a könyvtár, valóban különleges gyűjtemény, bár sajnos nem teljes. Voltak ugyanis idők, amikor vasvillával dobálták ki a könyveket, sokat elégettek közülük. Most res-tauráljuk és katalogizáljuk a gyűjteményt. Van köztük például 1664-ből való aszketikai kézikönyv. Volt kőzet- és érmegyűjtemény is, de sajnos lába kelt.

A monostor ma már turisztikai látványosságként is működik, a laikusok is betérhetnek.

A monostor egy része látogatható, hiszen annyi értékünk van, hogy nem rejthetjük el. Tulajdonképpen ez lehetne az egyetlen hely Szlovákiában, ahol egyszerre van múzeum és élő szerzetesi közösség. De ehhez még sok felújítás, és nem kevés anyagi háttér kell. 

Milyen az élet a monostorban? Szigorú a napirend?

Ahogy vesszük. Valakinek talán annak tűnhet a reggel hat órai kelés. (Nevet.) A breviárium reggeli imáját időnként összekapcsoljuk a misével, majd reggelizünk. Fél tizenkettőkor van a következő közös imádság, de aki plébánosi teendőket is ellát, az napközben ott teljesít szolgálatot, mint például én a közeli Debrődön. Leggyakrabban közösen ebédelünk, hiszen az étel is jobban ízlik, ha többen vagyunk, és közben beszélgetünk, nem rohanunk. Délután pihenőidőt biztosítunk az idősebb rendtársak számára, az öt órai vesperás, vagyis esti ima pedig kötelező a bent tartózkodók számára.

A rend tehát nem feledkezik meg az idős rendtársakról sem.

Kötelességünk az idősekről gondoskodni egészen a legvégsőkig. Szükség esetén egészségügyi személyzetet biztosítunk, nem szabad, hogy bármi hiányozzon a gyógyuláshoz vagy az élet fenntartásához. Aki belépett ide, az lemondott a világról, de a mi feladatunk gondoskodni róla.

Az internet és annak kihívásai megjelennek a monostor falain belül is?

Amennyiben szükséges, használjuk az internet adta lehetőségeket, de én például nem vagyok fenn közösségi oldalakon. Minek? Személyesen nagyon szívesen elbeszélgetek az emberekkel, de a virtuális térben való kommunikációnak nem látom értelmét.

Miből tartja fenn magát ma az apátság?

Van mintegy 6 ezer hektár erdőnk, 5 ezer hektár szántónk, rétünk. Gazdálkodunk, abból élünk.

Tehát menedzseri feladatokkal is jár az apáti kinevezés?

Ez persze komoly menedzseri feladat is, de a jövedelem lehetővé teszi, hogy függetlenek legyünk, és ne szoruljunk másra. De elsősorban felelősséggel jár az apátság vezetése. A testvérek bizalma hajt: hogy előbbre vihessem a közösséget. Tervek vannak: szeretnénk közelebb hozni az embereket a monostorhoz, egy kulturális központ létrehozása is felmerült, valamint a leleszi monostor falait is újra meg szeretnénk tölteni élettel. De a legfontosabb kérdés ma – minden ezen áll vagy bukik: lesznek-e új tagok, fiatal magyar szerzetesek.

Mit érez, mire gondol, ha visszatekint az itt töltött évekre, évtizedekre?

Amit emberileg lehetett, megtettünk. Botlottunk is, persze, de mindig előre haladtunk. Az itt töltött időt nem cserélném el semmivel.