Trump gazdasági felfogása a középkorba vezet vissza. A szakemberek sem értik, mi a célja

Amikor ez az interjú készült, Trump épp kilencven napos haladékot adott azon országoknak amelyek nem vetettek ki Amerikára viszontámokat, és az Európai Unió esetében tíz százalékra csökkentette az eredetileg húsz százalékra növelt vámot. Elég lesz kilencven nap valamiféle egyezséghez?

Az a baj, hogy percről percre változik a helyzet és a szakemberek sem értik, mi Trump motivációja. Hallottam olyat is, hogy az egész egy mesterterv része, de fogalmam sincs mi lehet ez a mesterterv. A piacoknak semmiképp sem tesz jót a kilengés, függetlenül attól, hogy végül kire milyen vámokat fognak kiróni, már ez a bizonytalanság is óriási károkkal, elsősorban bizalomvesztéssel jár.

Amerikával, mint a világ vezető hatalmával, vagy a világgazdasággal szemben?

Úgy mondanám, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult egy világrend, aminek az alappilérei voltak a szabadkereskedelem, bizonyos intézményrendszer működése, elvek betartása, és ezt most trumpi adminisztráció felrúgta. Holott ez a világrend óriási fejlődést hozott a szegényebb országoknak és a gazdagabbak is profitáltak belőle. Voltak a folyamatnak vesztesei, de ez nem a szabadkereskedelem és a globalizáció hibája. A jólét általában nálunk is növekedett, az már rajtunk múlt, hogy a javakat miként osztottuk el. Ha nem osztottuk el tisztességgel úgy, hogy a rászorulóknak is jusson, az nem ok arra, hogy felrúgjuk az egész rendszert, mert ha nem tudtunk jól gazdálkodni akkor, amikor volt miből, hatványozottan nem fogunk tudni, amikor majd kevesebb forrás áll rendelkezésre.

Abban a táblázatban, amelyben Donald Trump felsorolta az egyes országokra kirótt vámokat, ön látott valamiféle logikát? Vámokkal sújtott két olyan olyan lakatlan szigeteket is, ahol csak pingvinek és fókák élnek. Az EU -ról pedig azt állította, hogy 37 százalékos vámot vet ki az USA-ból importált termékekre, ami egyszerűen nem igaz. 

A pingvinek és fókák megvámolása igazán eredeti ötlet, várom az eredményét. Ami a táblázatot illeti, el kell választani a retorikát a számoktól. A retorika az amerikai vállalatokat hátrányba hozó intézkedésekről szól, a képlet pedig a kereskedelmi hiányról, vagyis az export és az import közti különbségről. A képletnek lehet valami értelme, ha alapinformációként dolgoztak volna vele, de egy ilyen mértékű vámemelést nem indokol. Már csak azért sem, mert a világkereskedelem nem úgy működik, hogy ha magasabb vámokat rovunk ki, akkor kevesebb lesz a behozatal és itthon olcsóbban többet gyártunk. Azt is tudatosítani kell, hogy ez globális mértékű gazdasági lehűlést, akár recessziót is okozhat és ez esetben sok minden változik. Az árfolyamok, az energiaárak, a kereslet, ennek a végeredménye pedig biztosan nem az lesz, amit a képlettől várnak.

Egyelőre, ha tárgyalnak is az egyes országok és az EU vezetői a Trump kormány képviselőivel azt csendben teszik. Annyit tudunk csak, amivel Trump eldicsekedett, hogy mindenki hívogatja és az alfelét csókolgatja. Lát esélyt ilyen kindulópontról a tisztességes megállapodásra?

Sokszor fájó nézni a politikai kommunikáció új távlatait. Ilyen körülmények között nehéz előre vetíteni, mi lesz ennek a vége, mert racionális gondolkodással lehetetlen megragadni, miféle érdeke fűződik ehhez Amerikának. Az, hogy az EU kemény üzleti partner, annyiban igaz, hogy az élelmiszereket, például a húst illetően szigorúbb követelményei vannak, mint az USA-nak, de erről lehet tárgyalni. Áruból valóban többet importál Amerika, de arról hallgat, hogy a szolgáltatások terén vezet. Ott van az oktatás, a filmipar, a softwerek, a számítástechnológia. Ha most még nem is teljesen kiegyenlített a mérleg, a modern gazdaságok már a szolgáltatásokra épülnek, az ezek iránti kereslet csak nőni fog. Az is igaz, hogy az Egyesült Államokban kevesebb a megtakarítás, mint a befektetés, a legnagyobb költekező pedig az állam.

Mi lenne a jó tárgyalási stratégia az Európai Unió részéről?

Az európai intézmények bizonyos folyamatokon keresztül működnek és a végső megoldás konszenzussal születik. Ennek az eredménye valószínűleg racionális ajánlat lesz. A célzott viszontválaszt az amerikai lépésekre jóváhagyta a Bizottság. Bizonyos, eredetileg az amerikai piacra szánt kínai termékek importja ellen való védekezés is szóba jöhet. Itt vigyázni kell, hogy ne érje az európai gazdaságot túlzott sok. De szerintem az EU válaszának legfontosabb része az kellene, hogy legyen, hogy a tagállamok összefognak. A köztük zajló kereskedelemnek még mindig túlságosan nagy korlátai vannak és ez vonatkozik az árukra is, de még inkább a szolgáltatásokra. Itt a lehetőség, hogy közelebb kerüljünk Kanadához, és a körülményekhez képest próbáljunk mozgásteret találni. A kereskedelelmek ugyanis sokkal nagyobb hatása van a gazdaságra, mint maga az árucsere, itt a gondolatok, technológiák, innovációk áramlásáról is szó van - ez volt a legfontosabb része annak, hogy az elmúlt időszakban ilyen mértékű gazdasági fejlődést láttunk és ez sérülhet most leginkább.

Abban lát rációt, hogy Magyarország egyedüliként nem szavaza meg az EU vámintézkedéseit?

Nincs észszerű magyarázat, ez is inkább a politológusok terepe. A vámintézkedések EU-tagállamként Magyarországot is érintik, az autóipar révén különösen.

De Szlovákia sem áll túl jól, a nemzeti bank elemzése szerint mintegy húszezer munkahelyet és a GDP 2,7 százalékát veszíthetjük el az amerikai vámok miatt.

Szlovákia nyitott gazdaság, a nemzetközi nagy hálózatok része és ha ott bárhol homok csúszik a gépezetbe, az bennünket is érint. Nem csak az a gond, hogy nagy mértékben az autóiparra fókuszáltunk, hanem az is, hogy a vállataink sok olyan külföldi vállalattal üzletelnek, amelyek amerikai vállatok partnerei. Ha ott megszakadnak, vagy csak megromlanak a kapcsolatok, az kihat ránk is. Ezek a gazdasági kapcsolaterendszerek rendkívül bonyolultak, már a Covid-járvány idején is megtapasztaltuk, hogy ha valahol leáll egy alkatrész gyártása vagy szállítása, a világ másik oldalán ez egy egy egész iparágat veszélyeztet.

Vagyis a nyitott gazdaság csak jó időkben működik jól?

Inkább azt mondanám, hogy még inkább diverzifikálni kell a beszállítókat, hogy a nagy cégek ne legyenek kiszolgáltatva egy-két partnernek. De nagyobb hangsúlyt kap a gazdaságban az utóbbi években a geopolitika is, a beruházások hasonló politikai berendezkedésű országok felé irányultak.

Sokan a Lehman Brothers Bank 2007-es csődjéhez hasonlítják a mostani történéseket. Ilyen mértékű villággazdasági válságnak nézünk elébe?

Amikor nagy kilengések voltak a pénzpiacokon, ennek a kockázata is felmerült. A központi bankok szerencsére tanultak az előző válságokból és jó eséllyel kezelni tudják, mert tudják, milyen inézkedések, milyen hatást váltanak ki.

Amikor Trump bejelentette, hogy ideiglenesen mégiscsak tíz százalékra csökkenti a vámokat, hatalmasat ugrottak a tőzsdei árfolyamok. De jót tesz ez a gazdaságnak is?

A piacnak sosem tesznek jót a kilengések, mert a bizonytalanság óvatosságra int, nincsenek befektetések, csökken a fogyasztás. Az amerikaiak különösen érzékenyek a részvények árfolyamára, mert ott a nyugdíjmegtakarításokat is részvényekben tartják. Minden amerikai tévécsatorna folyamatosan mutatja az árfolyamokat és közvéleménykutatások is kimutatják, hogy a lakosság elégedettsége nagy mértékben a tőzsde ingadozásától függ. Ezért is érthetetlen, hogy az amerikai kormány hagyta idáig elfajulni a dolgokat.

Nem lehet, hogy csak Kínával szemben akar szövetségeseket szerezni az Egyesült Államok?

Ez is egy lehetőség, de bármi is legyen az USA vélt vagy valós célja, azt el lehetett volna érni kisebb károkkal is.

Meglesz Amerika a kínai termékek nélkül? Olyan számításokat lehet olvasni, hogy a számítástechnikai eszközöktől kezdve a ruházati cikkekig, sok minden a mostani ár többszörösébe kerülhet?

Ez lehet az elsődleges hatás. A vámot politikailag úgy kommunikálják, hogy az a behozatalra kirótt adó, a külföldi gyártók fizetik. De a valóság az, hogy az exportőrök is fizetik azáltal, hogy megjelenik az árfolyamban és a globális folyamatokban is. Nagy Britannia ezt már megtapasztalta a brexit kapcsán és nem úgy néz ki, hogy nagyot ugrott volna a gazdasági teljesítménye az EU-ból való kilépést követően.

Oroszországra nem rótt ki magasabb vámot Trump, azt mondta nincsenek üzleti kapcsolataik. Ez igaz?

A szankciók ellenére is vannak még üzleti kapcsolatai Amerikának Oroszországgal. Ez is politikai döntés volt.

Országok, vagy termékek szintjén érdemes inkább vámokat megállapítani?

A termékekre kiszabott vám rövidtávon gondolkozó politikusok kezében nagyon veszélyes fegyver lehet. Ezért is próbálta a Világkereskedelmi Szervezet úgy beállítani a nemzetközi egyezményeket, hogy azok országok és termékek kombinációját tartalmazzák. Komoly szakemberek évtizedekig dolgoztak azon, hogy ezt a szabályrendszert felállítsák. Ezen lehetne még csiszolni, de felrúgni semmiképp nem érdemes. 

Amerika most azt az álmot éli, hogy újra nagy lesz, az ötvenes évek fellendülése következik az alsó középosztály számára. Mennyi erre az esély?

Az amerikai ipar már nem lehet az, ami az ötvenes években volt, mert drága a helyi munkaerő. Ez nem is érdeke Amerikának, mert fejlett gazdaságként elindult a szolgáltatások irányába. Inkább arra kellene összpontosítania, hogy a hátrányba került rétegeket felkarolja: támogatásokkal átképzéssel. Amerikában a lakosság mobilitása is nagy, ez nem lehetetlen küldetés, de a Trump-adminisztráció a nem ebben gondolkozik. A jelenlegi intézkedsek következménye az lehet, hogy a lecsúszott rétegek még csalódottabbak lesznek és még szélsőségesebb politikusokat fognak választani. 

A végső következmény mi lehet? Vámháborúból valódi háború?

Nem szeretnék senkit sem riogatni. Európa történelmének nagy része azonban erről szólt és emiatt jött létre az Európai Unió. Világviszonylatban is jó lenne inkább a tárgyalóasztal mellett intézni a nézeteltéréseket. 

Trump gazdasági tancsadója, Peter Navarro, ismert szakember közgazdász körökben?

Én nem hallottam róla, de nem is ugyanaz a szakterületünk. A képzettsége megvan, a Harvardon végzett, de figyelmeztető jel, hogy szinte senki nem ért egyet a téziseivel.

A könyveiben egy őt igazoló szaktekintélyre Ron Varára hivatkozik, akiről kiderült, hogy nem létező személy.

Már ez is sokat elmond róla. De sokkal fontosabb, hogy az a felfogás, amellyel a trumpi adminisztráció tagjai indokolják a mostani intézkedéseket, a középkorba vezet vissza.

A szlovák kormány felkészült ezekre a kihívásokra?

Fejlett a szociális rendszerünk, ez átmeneti segítséget tud nyújtani. De sajnos, nincs egy átfogó, hosszútávú B-tervünk, aminek az oktatás, az innováció, a humán tőke lenne az alapja. Változik a világ és nekünk is kellene, hogy legyen elképzelésünk arról, hogyan találjuk meg benne a helyünket. Az olcsó munkaidő ideje lejárt, de mi még nem tudtunk átlépni egy magasabb értéket képviselő szintre.

Ehhez a megfelelő vállalkozói környezet és képzett munkaerő is kell. A vállalkozókat most tranzakciós adó sújtja, a képzett fiatalok külföldre mennek, demográfiai szempontból is gondban vagyunk. Hogy lesz ebből fellendülés?

A tranzakciós adó nem standard intézkedés, nagy bizonytalanság övezi. De nem létezik olyan konszolidációs intézkedés, amely nem érintené hátrányosan a gazdasági élet szereplőit és végeredményben a lakosságot is. Nagyon nagy hegyet kell megmásznunk, rosszak az időjárási körülmények, silány a felszerelésünk és mi sem vagyunk a legjobb kondícióban.