Tour de Felvidék, avagy Honismereti Kerékpártúra

Ismerjük meg a szervezőket!

Larisa, azaz Lara egy valódi HKT-dinasztia tagja: az első túrát, amelybe 1984-ben kapcsolódott be, az édesapja szervezte. Azóta visszatérő résztvevő, tavaly pedig már a főszervezői feladatokat is ő látta el. Az évet a rendezvény végétől a következő túra elejéig számolja. „Az egyik maradandó HKT-s élményem tizenegy éves koromból való. Édesapám kicsit erősebbre húzta az első fékemet, mert szerinte nem fogott eléggé. Az egyik dombról lefelé gurulva elém ugrott egy kutya. Lefékeztem. Olyat bukfenceztem, hogy biciklistül beestem az árokba” – meséli Larisa.

„Mivel ez az ominózus baleset Losonc környékén történt, az idei túrán meg is tekintjük a helyszínét – teszi hozzá nevetve Kati, aki hat éve csatlakozott a kerékpáros családhoz, és hamar oszlopos taggá vált, három esztendeje pedig már nemcsak résztvevő, hanem szervező is. – Tudtam a rendezvény létezéséről, szerettem biciklizni, a honismeret is érdekelt, de valahogy nem találtam becsatlakozási pontot. Aztán megismerkedtem Larával, és a HKT-sek is hatalmas örömmel fogadtak bennünket. Kezdő bicajos szülőként a csapat rengeteg hasznos tanáccsal látott el. Igazi minikurzus ez közlekedési szabályokból, biztonságos kerékpározásból, bicikliszerelésből, csapatszellemből. Kamasz fiamnak a nyár egyik legvártabb programja, a lányom pedig egész éven át büszkén viseli a karszalagot” – avat be Hodossy Katalin.

Ismerjük meg hazánkat!

A rendezvény résztvevői minden évben egy adott régió kulturális, turisztikai és történelmi kincseit fedezhetik fel, bő egy héten át. Kicsik, nagyok, gyakorlott és kezdő kerékpározók egyaránt megjelennek. Egyévestől kilencvenesztendősig, az egész Kárpát-medencéből, és azon túlról is. „Ami mindenkiben közös, hogy van valamilyen kötődése a szlovákiai magyarsághoz, és szeretné megismerni a régiót, annak természetét, kultúráját, embereit. A túránkon a gyerekfelügyelet is adott. Vigyázunk egymásra. Ha hosszabb, megerőltető táv várja a résztvevőket, igyekszünk a gyerekeknek külön programot biztosítani a tábor területén. Szeretnénk, ha minden évben csatlakoznának hozzánk fiatal családok is. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem sporttábor. A helyszíneket, a napi távokat úgy válogatjuk össze, hogy bárki számára teljesíthetőek legyenek” – összegzi Larisa.

Csillagtúra Losoncról

Az idei HKT táborhelye a rózsaszállási víztározó melletti kemping lesz. „Hagyományosan sátortábor a miénk, az utóbbi években azonban odafigyelünk arra, hogy legyen lehetőség karavánnal vagy faházakban is megszállni. Ami a távolságokat illeti: a leghosszabb, egy napra betervezett táv nyolcvan kilométer körüli. Idén egy teljes napot Gácson tervezünk eltölteni. Nevezetességei közé tartozik a középkori harangláb, a zsinagóga, a várkastély és a Csontváry-múzeum. Maga a táj is festői, Csontváry Kosztka Tivadart is megihlette. Ellátogatunk továbbá Poltárra, ahol a helyi kohóban megismerkedhetünk a hagyományos üvegfújás, -készítés, -díszítés menetével. Kevesen tudják, hogy ezen a vidéken húzódik Szlovákia egyetlen olyan geoparkja is, amely UNESCO-védelem alatt áll. Hétmillió évet utazunk majd az időben, hiszen ennyire régi maradványok is találhatók itt. Valóban színes lesz az idei program” – sorolja Hodossy Katalin.

A jövő biciklitúrái

Hodossy Katalin és Urbančok Larisa szeretnék megőrizni az ötvenéves rendezvény hangulatát, lényegét, értékeit, noha számos új ötletük is van. Polgári társulást alapítottak, hogy a HKT formális, jogi hátteret kapjon.

„Így tudunk pályázni. A rendezvény nem személyhez, hanem szervezethez kötődik. Szeretnénk fiatalokat kinevelni, akik majd továbbviszik a szervezést – ugyanolyan lelkesen, mint mi. Jó lenne a túra közösségi, hagyományőrző és -teremtő jellegét felerősíteni, olyan szellemben, ahogy azt ötven éve a kalandvágyó és tudásszomjas fiatalok tették. Az is fontos lenne, hogy mindenki kényelmesen, kempingben tudjon aludni, a nomád jelleget fokozatosan elhagynánk. Több esti, helyszíni programot is tervezünk, valamint bevezetnénk az előregisztrációt, hogy tudjuk, mennyi résztvevővel számolhatunk” – tudjuk meg a szervezőktől, akik sok-sok szeretettel várnak mindenkit az ötvenedik Honismereti Kerékpártúrára, akár csak egy-egy napra, programra is.

Hogyan néz ki a túra a gyakorlatban?

● A szervezők minden évben érdekes pogramhelyszínekről gondoskodnak.

H. K.: „Tulajdonképpen mindig egy nagy kincsvadászaton veszünk részt. Ha olyan vidéken biciklizünk, ahol régi túrás lakik, gyakran meghívnak bennünket látogatóba. A helyiek is sokszor vendégül látnak, és érdeklődnek.”
 

● A túrán odafigyelnek egymásra.

U. L.: „Az étkezés adott: friss reggeli és napi egyszeri meleg étel várja a túrázókat. A kerékpáros csapat élén a túravezető teker, ő diktálja a tempót, ő ossza be a szüneteket. Az ún. hullaszedő – azaz a legutolsó biciklista – figyel arra, hogy senkit se hagyjunk el. Folyamatos telefonos kapcsolatban van a vezetővel.”

● Sosem tudni előre a résztvevők számát.

H. K.: „Egyelőre nincs előregisztráció, szóval mindig a helyszínen derül ki, hogy pontosan mennyien leszünk. Az eddigi rekord kétszáztíz személy, a legkisebb létszám pedig harminc körüli volt. Az utóbbi időben rendszerint száz körüli a létszám.”

● A politikát otthon hagyják.

U. L.: „Odafigyelünk, hogy a túra politikamentes legyen. Fontos, hogy a mai polarizált világban a rendezvényen mindenki egyenlő túrázó lehessen. Nem számít, ki hol dolgozik, és mit csinál. Az viszont nagyon fontos, hogy aki eljön, annak legyen humorérzéke. Ez egy jó hangulatú esemény.”

● Senkit sem hagynak hátra.

H. K.: „Reggel kilenckor elindulunk, este hatra érkezünk meg. Társaságban tekerünk, egyszerre pedig tíz-tizenöt kilométert haladunk. Így bárki képes teljesíteni a távot. Az utolsó tempója alapján számoljuk ki az időt. Ha valaki nem bír, segítjük.”

● A bicikliseket szervizautóval kísérik.

U. L.: „Egy, szerszámokkal, nassolnivalóval, elsősegélydobozzal ellátott kocsi kíséri a túrát. Ha bárki elfárad, nem bír, az beülhet kicsit az autóba megpihenni. De alapvetően a bicikli előnyeit használjuk ki: el tudunk menni vele olyan helyekre is, ahová például gépkocsival nem jutnánk el, vagy gyalog túl messze volna. A technikai problémákat is megoldjuk: van, aki ért a bicikliszereléshez, ha meg nagyobb a baj, a szervizautóval elszállítjuk a legközelebbi szaküzletbe a kerékpárt.”

A teljes cikk a Vasárnap családi magazin 29-es számában jelent meg, 2024. július 16-án.