Tiszta vizet a pohárba! Máig nincs vezetékes ivóvíz a Rimaszombati járás 38 településén. RIPORT

A régióról a legtöbbeknek a munkanélküliség és a munkalehetőségek hiánya jut eszébe, pedig az ivóvízellátás is régóta elhúzódó probléma. A vidéki fejlődés pedig nehezen valósulhat meg olyan alapvető feltételek nélkül, mint az iható víz. Tavaly a Fico-kormány kihelyezett ülést tartott a járásban, és segítséget ígért az önkormányzatoknak az ivóvízellátás javítására. A helyzet azonban változatlan. 

A nyári forróságban az ivóvíz nem természetes, hanem megszerzendő kincs ezen a vidéken.

Kútvíz van, remény nincs?

Alsóvály felé gurulunk. Forróság van, a délibábban egy gémeskút és egy vödörből iszogató gólya képe tűnik fel. Szemben egy talicskát toló asszony esernyővel védekezik a nap ellen. Táskáiban üres üvegek, a kút felé tart. Kicsit mesebeli az egész jelenet, ahogy a környék is. A falu közepén egy kastély: ez az óvoda, a kultúrház és a községháza is egyben. Előtte egy alig csordogáló patak. Bár a napokban esett, nem eleget. A föld repedezett, a vízhozam csekély.

Ďuriška János polgármester vezet körbe az épületben, közben az ivóvízhelyzetről mesél:
– Sok háztartásban már nincsenek működő kutak, ahol még van, ott is gyenge a vízhozam vagy rossz a vízminőség. Mangán, nitrát, kólibaktérium... főzni például nem szabadna vele, annyira szennyezett. De hát a legtöbben mégis ezt használják, felforralják.

Az iroda padlóján vizes gallonok sorakoznak – ezeket használják a létesítményben, ebből isznak az ott dolgozók és az ovisok is.
– Korábban palackban vettük, de így valamivel olcsóbb. Támogatást viszont nem kapunk rá – mondja.
A lakók többsége palackos vizet vásárol főzéshez és ivásra is. Fürdéshez a bevezetett kútvizet használják.

Akinek van autója és helye, az egyszerre 6-8 karton palackozott vizet is hazavisz a közeli szupermarketből. De erre nincs mindenkinek lehetősége.

Tiszta víz az ovisoknak

Az alsóvályi óvodába tizenhat gyerek jár. Ahhoz, hogy a létesítmény ne zárjon be, a csapból folyó vizet is meg kellett tisztítani, hogy legalább kézmosásra, mosogatásra alkalmas legyen. A központi kútból származó víz kezelésére vegyszeradagolót szereltek fel – így jelenleg „használható”, de nem feltétlenül iható víz folyik a csapokból.
– Egy kis dobozba van beépítve az adagoló, onnan szívja magának a vegyszert, és azt keveri a vízhez – magyarázza a polgármester.
Rendszeresen vizsgálják is a víz minőségét – legutóbb néhány hónapja vettek mintát. A következő teszt augusztus végére várható.
– A konyhában is ez a kezelt víz van, ebből főznek. De a biztonság kedvéért inkább ezt is felforralják – teszi hozzá.

A lakosság egy része továbbra is a nem megfelelő minőségű vizet használja, annak ellenére, hogy tudják: nem lenne szabad. Lajtos kocsi jelenleg nem jár.

– Nem kérik – vonja meg a vállát a polgármester.

A Szárazvölgy lakói

Felsővályba hajtunk tovább – ez az utolsó falu a Vály-völgyében. A bolt előtt kisebb társaság beszélget.
– Sokan flakonos vizet hordanak: hetente, naponta, ki mennyit bír vagy engedhet meg magának. Én például mindig veszek az 5 literesből, de az sem olcsó – mondja egy asszony.

– Főzni még elhasználjuk a kútvizet, nálunk az még jó. Mosogatni is azzal szoktunk. De az íze már nem olyan. Nem merjük inni. Novemberben bevizsgálták, tele volt káros anyaggal.

A környék vízkészlete szinte teljesen talajvízre épül, ami nem mindig megfelelő minőségű. A hegyoldalon valamivel jobb a helyzet, lent a völgyben rosszabb.
– Ez mindig is a Szárazvölgy volt. Már a nagyanyáink is így nevezték. Most meg végképp nincs víz a kutakban – meséli egy férfi.
– Mi figyeljük, mikor van akció, akkor veszünk több palackot. De hát a nyugdíjból mit lehet? Apám fekvőbeteg, anyám cukorbeteg, már az inzulinra is alig futja – teszi hozzá a társaság másik tagja.

Megkérdezem, ha lenne vezetékes ivóvíz, fizetnének-e érte.
– Persze, fizetnénk. Csak legyen már végre! Inkább víz legyen, mint gáz – hangzik a válasz.

Az egyikük elárulja, hogy Rimaszombatban dolgozik, ott tölti meg csapvízzel az üres flakonokat, azokat viszi haza. Így olcsóbb, és – mint mondja – a rimaszombati csapvíz kifejezetten finom.

A kisboltban Erzsike, a tulaj dolgozik, Alsóvályból jár át. Azt meséli, fiatal házasként sokszor előfordult, hogy a panelházban egyáltalán nem folyt víz a csapból.
– Volt idő, amikor csak este egy órára engedték meg a vizet, vagy öt percig volt nyomás. A fürdővizet is vödrökben hordtuk, a mosógépet kannával töltöttük fel.

Ahol egyáltalán folyik valami a csapból, az annyira vízköves, hogy tönkreteszi a bojlereket, kávéfőzőket, mosógépeket is. A helyieknek gyakrabban kell cserélniük a háztartási gépeiket. Többen panaszkodnak arra, hogy a bojlerüket kétévente cserélniük kell. A kávéfőzőbe igyekeznek palackos vizet tölteni.

A legszomorúbb az egészben az itt lakók demotiváltsága. Nem igazán hisznek benne, hogy valaha is változhat a helyzetük.
– Csak választáskor vagyunk fontosak – hallom nem is egyszer.

Friss víz – gombnyomásra

Rakottyáson kicsit biztatóbb a helyzet: itt vízkiadó automatával oldják meg a problémát.
Rencsok János polgármester meséli, hogy a teljes vízvezeték kiépítésére ugyan pályáztak, de nem kaptak rá pénzt.
– A szomszédos Bátkából sikerült a falu elejéig elhoznunk a vízvezetéket, ehhez csatlakozik az automata. Kártyarendszerrel működik, egy köbméter víz 2,50 euróba kerül. Az automatából folyó víz jó minőségű.

A megoldást jól fogadták a lakók: már 45 kártyát kiadtak, a faluban körülbelül 70-80 lakott ház van, tehát a háztartások több mint fele él a lehetőséggel.
– Én magam is ezt használom. Amikor megtudták, hogy nem folytatódik a projekt, sokan csalódottak voltak. Szeretnék, ha teljesen bevezetnénk a faluba a vizet. A kutakat persze megtartanák öntözésre, de jó lenne, ha nem kellene cipelni a vizet.

Amikor elsétálunk az automatához, épp három fiatal enged vizet.
– Ott a kistestvérünk, azt akarjuk, hogy ő jó vizet igyon – mondják.

Rakottyáson egy másik érdekes „vizes megoldás” is működik: egy gyökérzónás szennyvíztisztító.
– Ez egy alternatív, alacsony fenntartási költségű rendszer. Növények vannak beültetve egy kavicságyba, és ezek végzik a szűrést. Kevés energiát fogyaszt, nincs benne sok mozgó alkatrész, nem megy tönkre. A kimenő víz tisztasága megfelel az uniós előírásoknak – sőt, néha tisztább víz kerül a patakba, mint amilyen benne volt.

Találkozók voltak – víz továbbra sincs

Utolsó állomásunk Sajólenke. A település szerencsésebb helyzetben van: itt van vezetékes víz, innen próbálják mozgatni az egész régió ügyét. Marian Habovčík polgármester, a ZMOGaM elnöke az egyik legaktívabb szereplő, aki évek óta próbálja összehangolni a települések törekvéseit.

– Amikor tavaly kiderült, hogy a kormány kihelyezett ülést tart, megszólítottuk a járási elöljárót, Karol Angert is, hogy próbáljunk meg együtt találni néhány közös prioritást. Egyetértettünk abban, hogy az ivóvíz legyen az első. A kormány ezután feladatot adott a közegészségügyi hivatalnak: hogy mérjék a víz minőségét azokban a falvakban, ahol nincs kiépített hálózat. Az eredmény katasztrofális lett.

Az első körben 150 mintát vettek, 98 százalék nem felelt meg az előírásoknak. A második körben 37 mintából 89,19 százalék volt kifogásolható. Összesen 834 elemzés készült. 

Ezek a mérések arra mutattak rá, hogy a tesztelt kutak vizének fogyasztása jelentős egészségügyi kockázatot jelent, és komolyan befolyásolhatja az érintett települések életét, hiszen iskolák és óvodák bezárását, elvándorlást is okozhat. 

Az ivóvíz ügyét közös prioritásként vitték el egészen a kormányzati szintig, felmérések készültek, találkozókat szerveztek – a megoldás azonban egyelőre elmaradt. A minisztériumok nem jelennek meg a találkozókon, a hivatalos levelekre sablonválaszok érkeznek, a víztározók kapacitása pedig már le van kötve.

– Sok helyen sajnos teljes a kiábrándultság. A falvak egyszerűen nem hisznek abban, hogy az állam segít nekik. Új kutakat fúrni például drága, pályázni nehézkes, és a legtöbb falunak se pénze, se kapacitása nincs arra, hogy végigvigyen egy teljes projektet. Milyen egyszerű lenne egy kis falunak mélykutat fúrni, ha lenne hozzá egy egyszerű, gyors pályázati lehetőség. Leírnák, hová fúrnák, hívnának egy kivitelezőt, és kész. Már lenne is ivóvízük. A kútfúrás és a víztisztító berendezések mellett egyes falvak közel vannak működő hálózatok végpontjához – őket viszonylag könnyen rá lehetne csatlakoztatni. Ehhez viszont pontos térképezés kellene: hol végződik a vezeték, mekkora a kapacitás, mire van lehetőség. Mi ezt nem tudjuk felmérni – ehhez egy szakmai munkacsoport kellene. 

És miközben a papírok, egyeztetések, projekttervek lassan porosodnak, addig falvak tucatjaiban gyerekek isszák továbbra is a kifőzött, kétes minőségű kútvizet. Megoldás lenne – csak szándék, forrás és rendszer kellene hozzá. 

– Egyelőre nem sok előrelépés történt, de nem adjuk fel. Az ivóvíz problémája nem új keletű. A megoldás egyértelműen állami feladat lenne. Rengeteg uniós forrás van, amit a vízminőség javítására lehetne fordítani.

A gömöri falvak vízhelyzetére tehát egyelőre nincs megoldás, mert bár a víz élet, a vidék egyes részein lakók még mindig csak reménykednek abban, hogy megfelelő minőségű csapvízhez juthatnak.