Palóc húsvét a füleki várban: „Együtt a család.”
Kassán született, gyerekkorát Szepsiben töltötte. A losonci óvónőképző elvégzése után Nyitrán tanult pedagógiát. Onnan Komáromba, a Hajós néptáncegyüttesbe járt táncolni, szabadidejében pedig párjával néprajzi gyűjtéseket végzett. Harminc éve Füleken él, jelenleg a Mocsáry Lajos Alapiskola tanítónője, a Kis- és a Rakonca néptáncegyüttesek egykori alapítója és vezetője, irányítása alatt működik a Galáris, valamint a Foncsik énekegyüttes. Emellett számos verseny háziasszonya, a Néphagyomány az oktatásban című képzések egyik előadója. Két felnőtt fiúgyermeke van: Bence és Dániel.
Ez itt a Társalgó, ahol szlovákiai magyar közéleti szereplők 11+1 kérdésre válaszolnak, és megmutatnak néhány fényképet a családi albumukból a Vasárnap olvasóinak.
Mi a legmeghatározóbb gyermekkori emléke?
Gyermekkorom vakációinak egyik kedvenc színhelye Borzova. Esténként az unokatestvéreimmel »műsort adunk« a nyári konyhában. A közönség a nagyszülőkből és a dédiből állt. Még most is látom a könnyes szemüket, azt, ahogy ráncos, eres kezükkel vastapssal jutalmaznak bennünket. Kint a sötétben, az ajtó mögött folyt a »rendezés«. Vers, tánc, ének, bohóckodás, volt mindenféle műsorszám. Ezt gyakran felidézem magamban.
Mi a kedvenc kirándulóhelye?
Nagyon szeretek utazni, minden egyes hely a kedvencemmé tud válni. Gyönyörű a világ, szóval ha csak lehetséges, repülünk, vagy négy keréken gurulunk szétnézni Európa országaiba. Kedvenc helyeim között van Ohrid (Macedónia), Vlore és Sarranda (Albánia), Andalúzia vagy Olaszország bármely régiója, de a cseh városok is mindig lenyűgöztek!

Szokott énekelni?
Ó, jaj, bizony, hogy szoktam, még hajnalban is, álmomban! Sokszor nem hagynak békén azok a dallamok, amelyekkel még este dolgozom. Egy-egy melódia úgy befészkeli magát a tudatomba, mint egy kis kobold, aki hajnalban, a legmélyebb álmomban elkezd a fülembe énekelni – na, onnantól kezdve nincs alvás, énekelnem kell, persze némán, és nem tudok szabadulni a dallamtól. Nekem a zene, az éneklés a lelkem lélegzetvétele, áldás és ajándék, gyógyszer és vigasz, mi több, hivatásom gyakorlása közben a legfontosabb eszköz, amellyel a nehezen emészthető tananyagot is érthetővé formálhatom a kisgyerekek számára.
Mi tölti fel?
A kakashegyi kiskertemben való kertészkedés – megnyugtat, üdít. A csend, a fű és a föld illata, a begyűjtött gyógynövényekkel, virágokkal, málnával, szőlővel ballagás hazafelé dudorászva, ez az igazi feltöltődés.
Mivel foglalkozna, ha nem a jelenlegi munkáját végezné?
Olyan erős nálam a késztetés a tudásátadásra, hogy nem tudok mást elképzelni, mint az oktató-nevelői munkát.
Mire a legbüszkébb?
Nem büszke, hanem elégedett ember vagyok, tetőtől talpig: az életemmel, a családommal, a hivatásommal – egyszerűen egyensúlyban vannak bennem a dolgok, és ez boldoggá tesz. Régebben sokszor mondtam, hogy büszke vagyok az elért sikereimre, a fiaimra, a tanítványaimra, mostanra ez a kifejezés szelídült, és az elégedettség érzése váltotta fel.

Mi a fontos az egészség megőrzése szempontjából?
Pihenés. Minden kihívás, feladat előtt és után kikapcsolni, nem sajnálni az időt akár egy húszperces délutáni szunyókálásra: mintha kitisztulnál, és újra erőre kapnál. Kevesebb lenne a stressz, ha ezt rendszeresen beiktathatnánk a mindennapok rohanásai közé. Sajnos nekem sem sikerül mindig a »menetrendembe« iktatni egy rövid szunyókálást, olyankor bizony ingerültebb vagyok, az újabb feladatokra már nem tudok teljes erőbedobással koncentrálni. A pihenés mellett pedig a mozgás: gyaloglás, túrázás, tánc, fitnesz. Bármi, ami mozgásban tart!
Melyik könyv vagy film volt Önre a legnagyobb hatással?
Kamaszkoromban Dallos Sándor Aranyecset és A nap szerelmese című könyvei, ezeket később harminc- és negyvenévesen is elolvastam, ugyanígy voltam Pasquale da Festa Campanille Lator című regényével vagy Wass Albert Tizenhárom almafa művével. Kedvenc színész párosom Meryl Streep és Clint Eastwood, akik A szív hídjai romantikus drámában játsszák a főszerepet – óriási alakítás!

Mi a legszebb magyar szó?
Gyerekkoromban hallottam ezt a szót: cserszömörce. Fogalmam sem volt, mi az, hogy néz ki, de olyan dallamosan hangzott, hogy rögtön megszerettem. Aztán a mesékben olvasott szavak vagy a gyerekkoromban hallott tájszavak sorakoznak, ezeket érzelmi alapon választja ki a tudatom, hisz a gyerekkort, a biztonságot idézik: lajtorja, garádics, szakajtó, zsámiska, lajbi stb.
Mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságnak?
Az önzetlen segítőkészséget. Nagyon kevés példát látok erre, talán még a kisgyerekeknél fordul elő, amikor ösztönösen a másik segítségére sietnek. Az érdek nélküli segítség sokak számára ismeretlen, ezért ennek a tulajdonságnak az igényét és a vele járó jó érzést minden ember lelkébe »belevarrnám«.

Hisz Istenben?
Igen. Most is itt ül mellettem, és mosolyog, súg, javít vagy a fejét csóválja.
+1. Ha varázspálcával meg tudna változtatni valamit a világban, mi lenne az?
A hatalomvágyat és az azzal járó gonoszságot tüntetném el.
A Társalgó vendége volt:
- Laboda Róbert
- Varga Medgyes Renáta
- Dékány Niki
- Badin Ádám
- Bárdos Ágnes
- Novota János
- Bott Frigyes
- Hanesz Angelika
- Havasi Péter
- Mózes Endre
- Bodri Eleonóra
- Kovács Koppány
- Simon Attila
- Szabó Csekei Tímea
- Radványi Miklós
- Illés Kósik Andrea
- Bíró Szabolcs
- Tomojka Tünde
- Andruskó Imre
- Lampl Zsuzsanna
- Kaszmán-Saróka Liliána
- Rácz Vince
- Dobsa Tamás
- Nagy Myrtil
- Pézman Andrea
- Bárczi Zsófia
- Papp Viki
- Orosz István
- Szabó Csilla
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.