Szabó Csilla drámapedagógus, kultúraszervező, rendező. A komáromi gimnáziumban érettségizett, majd Nyitrán szerzett tanítói oklevelet. Két éve a Regionális Pedagógustámogató Központ munkatársa Komáromban. Neve leginkább az amatőr színházi eseményekkel, mozgalommal fonódott össze. Számos előadás rendezője az ÉS?! Színházban, sok projekt ötletgazdája és társaival együtt megvalósítója. A Kamara-Pont és az ITT-Hon színházi projektek megálmodója, szervezője. Mentori segítséget szervez gyermekszínjátszó csoportoknak, valamint képzéseket pedagógusoknak, leendő színházi szakembereknek az Event n.o. civil szervezet égisze alatt, melynek vezetője. Komáromban él.
Ez itt a Társalgó, ahol szlovákiai magyar közéleti szereplők 11+1 kérdésre válaszolnak, és megmutatnak néhány fényképet a családi albumukból a Vasárnap olvasóinak.
Mi a legmeghatározóbb gyermekkori emléke?
Perbete, a szülőfalum, az iskolaudvar, a bodzafa a sarokban, amely hol űrhajó volt, hol megfigyelőállomás. A közösség, amelyben akkor éltem. Ha egyet kell választanom, akkor azok a téli esték, amikor a nappalinkban próba volt. A szüleim falusi tanítóként telente a színjátszó csoporttal színre vittek egy színdarabot. A kultúrházban nem volt fűtés, a nappalinkban igen, így nálunk zajlottak a próbák. Valakit mindig meggyőztem, hogy résnyire hagyja nyitva az ajtót, kilopakodtam a szobámból, hasaltam a szőnyegen és füleltem.
Kedvenc kirándulóhelye?
A spicc Komáromban, a Duna és a Vág folyók találkozása. A szerelem a spicc iránt a világjárvány alatt alakult ki, amikor sehova sem lehetett menni, csupán ki a természetbe. Mindennap találkoztunk egy bácsival, aki nyolcvanévesen hat kilométert futott naponta. Néhány méterre megálltunk egymástól, kicsit beszélgettünk. Újra megértettem a pici dolgok fontosságát.

Szokott énekelni?
Igen, otthon. Az én énektudásom otthoni használatra alkalmas. Nagyon szeretem a népzenét és a jó magyar dalokat, kiváló szövegekkel. Főzés, takarítás közben bizony dalolok.
Mi tölti fel?
Amikor tele van a fejem mindennel, és nagyon sok impulzus ért, akkor egyértelműen a kézműveskedés. Számos technikát ismerek és használok. Roppant szeretek jó színházi előadásokra járni. Vannak darabok, amelyeket sokszor megnézek. Ilyen volt az Örkény Színházban a József és testvérei vagy most itthon, a Jókai Színházban a Mefisztó. Utóbbi előadás abból a szempontból elgondolkodtató számomra, hogy meddig lehet kompromisszumok mentén dönteni, s haladni tovább a személyes meg szakmai életben. Mikor kell azt mondani, hogy ezt már nem, mert emberileg nem korrekt.
Mivel foglalkozna, ha nem a jelenlegi munkáját végezné?
Volna egy kertem kicsi házzal, nagy terasszal, a teraszon kültéri konyhával. A teraszt tavasztól őszig lakásétteremként üzemeltetném. Heti két-három alkalommal hat-nyolc vendéget fogadnék. Hagyományos és nem hagyományos, kemencés és szabad tűzön készített ételeket kínálnék. Jó borokat, kisüsti pálinkát, mindent, ami a miénk, ami a régióban megszületik kistermelők munkája nyomán. Teraszszínházat is működtetnék. Néha hosszasan álmodozom erről.

Mire a legbüszkébb?
Sok mindenre. Büszke vagyok a családunkban létező megnyugtató bizalomra. Büszke vagyok az ÉS?! Polgári Társulásban és Színházban letett munkámra. Az átépített örsújfalui romkultúrházra. Büszke vagyok az általam alapított Event n.o. civil szervezetre, amelyben mentori munka folyik: a gyermekszínjátszó együttesek tevékenységének segítése a cél. A Kamara-Pont projekt keretében kamaraszínházi előadásokat szervezünk. Megvalósulnak workshopok, lesznek vitaszínházi előadások. Büszke vagyok minden általam alapított táborra, az onnan kikerülő együtt gondolkodó csapatokra, akkor is, ha már nem vagyok ott jelen.
Mi a fontos az egészség megőrzése szempontjából?
Felnőttkoromban egy stroke után jöttek rá, hogy pajzsmirigybetegségben szenvedek gyermekkorom óta. Számos következménye van. Ezzel együtt kell élnem. Amit tenni tudok, hogy minden reggel tornázom. Jógát. Egyik nap dinamikusabb, másnap nyugodtabb, nyújtós gyakorlatokat végzek. Naponta sétálok a kutyámmal. Ami az étkezést illeti: elhagytam a fehér lisztet, tönkölyt használok, és minimális cukrot eszem.

Mi a legszebb magyar szó?
Tisztelet. Szeretem. Van vele munkám. Nem mindig tudok mindenkit tisztelni, mindenki felé tisztelettel fordulni. Nehéz. Aztán jön a lelkiismeret.
Mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságnak?
A korrektséget. Nem tudjuk egymást mindig tisztelni, szeretni sem, korrektül azonban viszonyulhatunk egymáshoz, ha akarunk. Akarjunk!

Hisz Istenben?
Igen, bár én szabálytalan kereszténynek tartom magam. Bennem van apám protestáns szilárdsága és anyám katolikus lágysága. Örök kétely és vita Istennel. Igen, én szoktam vele morogni. Olyankor mindig üzen. Életem során számos alkalommal éreztem olyan védettséget, amelyet ember embernek nem tud adni. Talán ez az isteni gondviselés.
+1. Ha varázspálcával meg tudna változtatni valamit a világban, mi lenne az?
Nagyon félresiklott ez a világ. Felhígult, devalválódott minden érték. Ha meg tudnám változtatni, hogy politikai hatalmak ‒ bármilyen szinten ‒ ne hozzá nem értő, gondolkodás nélkül működű csinovnyikokat tegyenek fontos pozíciókba, azt szívesen megtenném.

A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. május 14-ei számában jelent meg.
A Társalgó vendége volt:
- Laboda Róbert
- Varga Medgyes Renáta
- Dékány Niki
- Badin Ádám
- Bárdos Ágnes
- Novota János
- Bott Frigyes
- Hanesz Angelika
- Havasi Péter
- Mózes Endre
- Bodri Eleonóra
- Kovács Koppány
- Simon Attila
- Szabó Csekei Tímea
- Radványi Miklós
- Illés Kósik Andrea
- Bíró Szabolcs
- Tomojka Tünde
- Andruskó Imre
- Lampl Zsuzsanna
- Kaszmán-Saróka Liliána
- Rácz Vince
- Dobsa Tamás
- Nagy Myrtil
- Pézman Andrea
- Bárczi Zsófia
- Papp Viki
- Orosz István
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.