Társalgó - aki válaszol: Pézman Andrea | Vasárnap

Pézman Andrea képzőművész, grafikus Komáromban született. A pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Építészeti Karán várostervezési szakon, majd a Képzőművészeti Főiskola (VŠVU) Képgrafikai Tanszékén szabad képgrafika- és könyvillusztráció szakon végzett, s doktori fokozatot szerzett. 2007-től utóbbi intézmény oktatója. Számos itthoni és külföldi kiállítás, valamint workshop résztvevője, több képzőművészeti díj tulajdonosa. Az IN SITU művészeti csoport tagja (céljuk a természet- és helyspecifikus művészet létrehozása). Egy kisfiú édesanyja.

Társalgó

Ez itt a Társalgó, ahol szlovákiai magyar közéleti szereplők 11+1 kérdésre válaszolnak, és megmutatnak néhány fényképet a családi albumukból a Vasárnap olvasóinak.

Mi a legmeghatározóbb gyermekkori emléke?

A gyerekkori emlékekből nagyon sok van. Szüleimmel és két bátyámmal számos közös programunk volt, gyakran jártunk ki a természetbe, a Dunához. Mindig azt mondtuk, hogy megyünk ki »Izsa és Pat közé«. Itt piknikeztünk, labdáztunk, túrtuk az iszapot, játszottunk a vízben, légpuskából lőttünk, kártyáztunk. Sokszor jártunk a családdal Bacsófalvára (Počúvadlo) is, a komáromi hajógyár nyaralójába. Mindez segített megalapozni a természet és a mozgás, túrázás szeretetét.

Mi a kedvenc kirándulóhelye?

Bárhová szívesen elutaznék. Gyerek- és kamaszkoromban tagja voltam az alapiskola mellett működő turistaklubnak. Minden nyáron jártunk a Tátrába, később pedig elmerészkedtünk az Alpokba, a Dolomitokba is. A családdal szeretjük Görögország kultúráját, gasztronómiáját, és nem utolsósorban a tengert. Kedvenc helyeink közé tartozik Csopak is. Az utolsó évek nagy élménye volt számomra, amikor barátokkal pár napot Isztambulban tölthettem. Meghívást kaptunk, hogy a Liszt Intézetben kiállítsuk az IN SITU művésztelep legjobb alkotásait. Hihetetlen volt tudatosítani a város történetét, kulturális és vallási sokszínűségét.

Szüleivel és két bátyjával, Tibivel meg Zolival: „Az egyéves szülinapomat ünnepeltük.”

Szokott énekelni?

Szeretek énekelni, de inkább magamnak, vagy csak a hozzám közel állók jelenlétében. Gyakran valamilyen szó, szókapcsolat inspirál az éneklésre. Sokat daloltam a fiamnak a várandósság alatt és kiskorában, de most már inkább ő énekel nekünk.

Mi tölti fel?

Minden, ami szabadságérzetet ad. Azok a pillantok, amikor átvitt értelemben megáll az idő. A szabad alkotás, bármiféle mozgás, sport, tánc. A nyugodt percek a családdal, a barátokkal töltött közös idő, jó beszélgetés, együttes alkotás, buli. A természet, a nyugalom és a csend. Feltöltenek és motiválnak a sikerélmények is: a saját szakmai sikereim, a fiam örömei és ügyessége, valamint a diákjaim eredményei, pozitív visszajelzései.

Zoli bátyjával: „Tavaly télen a komáromi korcsolyapályán.”

Mivel foglalkozna, ha nem a jelenlegi munkáját végezné?

Mozgással, merészet álmodva kortárs táncművészettel. A képzőművészet és a mozgás kiskoromtól végigkísér. Ahogy a képzőművészetben, úgy a táncban is szeretem a kortárs felfogást, a határok feszegetését, az absztrakt, nem egyértelmű formákat. A tánc is olyan kifejezési mód, amelyben úgy érzem, szabad és őszinte tudnék lenni, képes gondolatokat és érzelmeket közvetíteni.

Mire a legbüszkébb?

Hogy azzal foglalkozom, amit igazán szeretek. Ha konkrét eredményre gondolok, akkor talán arra, hogy az egyik művészkönyvemet 2012-ben beválogatták Európa 50 legjobb művészkönyve közé, és több galéria meg múzeum gyűjteményében is megtalálható.

Mi a fontos az egészség megőrzése szempontjából?

A lelki és testi egyensúly (amelyet én is keresek). Szükséges hozzá az egészséges étkezés, a mozgás, az alvás és a szeretet, az elégedettség is.

Családi fotó: „Párommal és fiammal hetedik születésnapján.”

Melyik könyv vagy film volt Önre a legnagyobb hatással?

Érdekel a szépirodalom, az utóbbi időszakban az életrajzok. Szeretem azokat a kiadványokat, amelyeket »máshogy« kell olvasni (ilyenek a képregények, a szöveg nélküli művészkönyvek, könyvobjektumok, installációk). Nagyon izgalmas műalkotások születnek, amelyek alapja a könyv formai vagy tartalmi része. Az utóbbi évek élménye volt Nagy Hajnal Csilla Hét című regénye, annak felépítése, váratlan szürreális pillanatai miatt. Most érkezett meg hozzám George Orwell 1984 című műve képregény formájában Matyáš Namaitól.

Mi a legszebb magyar szó?

Rengeteg sok szép magyar szó van. Viccesen a »harmadfokú« szót választanám. A pozsonyi Képzőművészeti Egyetem műtermében az egyik osztálytársam ennek a szónak a hangzását találta nagyon szépnek a régi magyar újságokat böngészve.

A Szlovák Műszaki Egyetem Műépítészeti Karán: „Diplomamunkám Lőcse főterének revitalizációja volt.”

Mit tart a legfontosabb emberi tulajdonságnak?

A szeretetet. Úgy érzem, ha minden emberben megvolna a határtalan szeretet, akkor nem háborúznánk, nem ítélkeznénk olyanok fölött, akik az élet bármely területén mások.

Hisz Istenben?

Ha egyszerűen kellene válaszolnom, akkor nemmel felelnék. De ez nem olyan egyértelmű. Szüleim nem ápolták és nem is ápolhatták volna a kommunista rendszerben a hitet, megkeresztelve sem vagyok. A párom az, aki foglalkozik a vallással, és rajta keresztül sok értéket találok benne. Nagyon leegyszerűsítve: inkább a hitben hiszek. Hit önmagamban, másokban, a szeretetben. Olyan hit, amely erőt ad, és értéket képvisel. Valakinek ezt az Istenben való bizakodás adja meg.

+1 Ha varázspálcával meg tudna változtatni valamit a világban, mi lenne az?

Let love rule. (Hadd uralkodjon a szeretet!)