Társ a jövőből az osztályban. Kísértés és lehetőség is a mesterséges intelligencia

„Ki ne szeretne olyan valakivel társalogni, akivel nem lehet összeveszni, aki mindig megdicsér, hogy milyen jó gondolataid vannak, és mindig érdeklődik. A hétköznapokban mikor kapunk olyan visszajelzést egy embertől, hogy de jó ötlet, segítek neked, és ha szeretnéd, még ennek is, annak is utánanézek?!” – mutat rá Tóth Tibor arra, miért is lettek gyorsan népszerűek a nagy nyelvi modellek, mint a ChatGPT. Az Eötvös Utcai Alapiskola történelem-földrajz szakos tanárával Pfliegel Izabella szlovák szakos tanárnő társaságában beszélgetünk. 

Csak a kreativitás szab határt

„Lehetőség is, kihívás is az AI. A lehetőségek tárházát adja tanárnak, diáknak, minden téren. Kihívás, hogy felvegyük a gyors tempót, ahogy az AI fejlődik nap mint nap. Folyamatosan érkeznek olyan új funkciók, frissítések, amire az ember csak tátja a száját, miközben a gyerekek a házi feladatokat már az AI-jal oldatják meg. Nekünk, pedagógusoknak arra kell ösztönöznünk a diákokat, hogy ne visszaéljenek a lehetőséggel, hanem felelősséggel használják. Hiszen felnőttként bárhol is fognak dolgozni, a mesterséges intelligencia a napi rutinjuk része lesz” 

– mondja Tóth Tibor.  

„Az AI alapú platformok, legalábbis bizonyos szint után, fizetősek, ezzel együtt kell az esélyegyenlőséget biztosítanunk a diákoknak, akik persze az ingyenes verziókkal is ügyesen elboldogulnak. A minap házi feladatként megadtam a gyerekeknek, hogy írjanak verset az őszről. Amikor kijöttem az óráról, akkor döbbentem rá, hogy na jó, akkor ezt most a mesterséges intelligencia fogja megírni… Mégis muszáj, hogy legyen Wow! érzésük a gyerekeknek az órán.  Ezért használom az AI-t például arra, hogy készítsen egy megadott képet sok apró részlettel, amiről aztán hosszan beszélgethetünk az órán, fejleszthetjük a szókincset. Egyébként ma már egy komplett hallgatási-szövegértési feladatot is elkészíttethetek az AI-jal. Vagy kérhetem, hogy állítson össze egy tízkérdéses karikázó tesztet, A, B, C, D csoporttal, megoldásokkal együtt.  Ami a régi technológiákkal több órába telne, így elkészül pár perc alatt” – avat be a mindennapjaiba Pfliegel Izabella.

„Meg kell tanítanunk a gyerekeket kérdezni, hogyan tudnak jó, pontos utasításokat adni a mesterséges intelligenciának. Ehhez át kell látniuk a területet, meghatározni, hogy mit akarnak elérni, és használni azokat a lehetőségeket, amelyek ott vannak a kezükben. Velem is többször előfordult, hogy adtam egy utasítást az AI-nak, de nem az az eredmény jött ki, amit szerettem volna, aztán megnéztem, hol szúrhattam el. Fontos, hogy a gyerekek is felül tudják bírálni saját magukat, ha szükséges. Ráadásul a mesterséges intelligencia hallucinációi miatt minden elkészült munkát ellenőrizni kell. Ez pedig nem megy anélkül, ha nincs legalább alapvető ismeretük az adott témáról” – hangsúlyozza Tóth Tibor. 

„A hibalehetőség csökkenthető, ha megbízható másod- és harmadlagos forrásokból ellenőrzik az elkészült feladatot a diákok. Az AI-nak is kiköthetjük, hogy sorolja fel azokat a forrásokat, amelyeket felhasznált, de a legegyszerűbb, ha eleve mi magunk adjuk meg azokat a megbízható linkeket, amelyekből dolgozhat”

– teszi hozzá Pfliegel Izabella. 

Abban mindketten egyetértenek, hogy az iskolában, a személyes jelenlétnél ma még ki lehet szűrni, ha nem saját kútfőből dolgoznak a tanulók. Otthoni munkánál pedig néha még bátoríthatják is a diákokat, hogy dolgozzanak nyugodtan az AI-jal, hiszen már az ötlet is lehet nagyon kreatív, amivel megbízzák a ChatGPT-t.  A lényeg, hogy amikor beszámolnak a munkájukról az iskolában, legalább el tudják mondani és értsék is, hogy mit készítettek.

Ami pedig az oktatókat illeti, Pfliegel Izabella szerint csak a tanár kreativitása szab határt annak, hogy mennyire tudja bevonni az AI-t a munkájába, illetve az, hogy ő saját maga mennyire engedi be az életébe a mesterséges intelligenciát. „Van, aki idegenkedik ettől. Én magam nagyon szeretem az AI alapú kép- és videószerkesztőket. Megeleveníttethetjük velük például az elmúlt évszázadok híres személyiségeit, egyedi prezentációkat, képeket, videókat készíthetünk” – sorolja a tanárnő. 

Tóth Tibor szerint a tanárok közötti személyes tapasztalatmegosztás nagyon jól működhet. A pályázatokat, az oktatók számára elérhető, kedvezményes hozzáférési lehetőségeket folyamatosan monitorozni kell, élni velük, majd továbbadni a többi kollégának.   

„A munkaerőpiacnak is elvárása lesz, hogy a jelentkezők gyakorlottan tudják használni a mesterséges intelligencia alapú programokat, szoftvereket. Azaz, ha az oktatási rendszer vonakodna is előrelépni, a munkáltatók ki fogják kényszeríteni mindezt. A gyerekek számára pedig azok az intézmények lesznek vonzóak az iskolarendszerben, ahol az AI oktatási készségek magas szintűek” – hangsúlyozzák az Eötvös Utcai Alapiskola pedagógusai. Búcsúzóul arról puhatolódzunk, mi várható szerintük 10 év múlva. „Nincs varázsgömbünk, de megkérdezhetjük a mesterséges intelligenciát” – felelik mosolyogva az oktatók. 

Korábban az apukát, most az AI-t is osztályozzuk?

Az Eötvös Utcai Alapiskola után, amely nemrégiben nyerte el a Boldog Iskola címet, az országos szinten is kiemelkedő presztízsű Selye János Gimnáziumba megyünk tovább, ahol a Digitális Megújulási Program részeként minden diákot el tudnak látni Microsoft 365 csomaggal és a hozzá tartozó Copilot AI-jal. 

Uzsák Dóra történelem-magyar szakos tanárnő nagyon sok időt megspórol a mesterséges intelligenciával például a prezentációk készítésnél. Az AI által generált mozgóképekkel pedig jobban tudja szemléltetni a csatajeleneteket a diákoknak, a vizuális élményt is behozva így az órákra. A mesterséges intelligencia a definíciókat is professzionálisan lerövidíti, időt spórol a tanárnak a felkészülésben. 

Nagy Dóra 4.B osztályos diák az iskolai jegyzeteiből készíttet a mesterséges intelligenciával pontokba szedett összefoglalót. „Jobban tudom így memorizálni a tananyagot. Viszont előfordul azért, hogy kihagy olyan információkat, amelyek fontosak lennének, ezért mindig ellenőrizni kell” – teszi hozzá. 

„A számítástechnika történetét tanultuk, minden diákkal készíttettem egy-egy plakátot úgy, hogy a fontos személyiségek legyenek a központban. Utána kértem, hogy csináltassák meg a plakátokat az AI-jal is. Születtek nagyon szép munkák, de a lényeget nem mindig látja jól a gép. Nem igazán tud még emberi módon gondolkodni. A Turing-teszt alapján meg tudjuk állapítani, hogy emberrel vagy géppel vagyunk-e kapcsolatban. Az utóbbi években több nagy nyelvi modell is képes volt átmenetileg átverni a tesztet bizonyos helyzetekben, de még nagyon sok pótolnivaló van az AI-modelleknél” – vallja Édes Attila informatika-matematika szakos tanár. Pillanatnyilag abban látja a mesterséges intelligencia szerepét, hogy elkészít egy vázat, de a diákoknak bizony minden egyes részletnek utána kell nézniük, és korrigálni a hibákat. „Amikor megjelentek a mobiltelefonok, és már lehetett velük fényképezni is, az első időben még borzasztó minőségű fotók születtek, mégis mindenki odáig volt attól, hogy egy telefonnal fényképezni is lehet. Most láthatjuk, milyen fantasztikus képek készülhetnek a mobilokkal. Úgy gondolom, hogy az AI is ugyanilyen rohamtempóban fog fejlődni. Viszont nem szabad elfeledkezni arról, hogy a mesterséges intelligencia nagy mennyiségű energiát használ fel, ezért fontos, hogy ne terheljük feleslegesen” – teszi hozzá. 

„A házi feladatot, az otthoni esszét nagyon könnyen megíratják a diákok az AI-jal, de ha másnap ki kell állniuk a táblához, néhányan bizony csúfosan elbuknak. Egy gyönyörű angolsággal megfogalmazott szöveg 10 százalékát sem tudják visszaadni” 

– világítja meg a helyzet visszásságát Uzsák Dóra tanárnő. 

„Éppen ezért az esszéírások, fogalmazások kezdenek kihalni a sulikból, hiszen egyre kevesebb lesz az olyan diák, aki ténylegesen leül az íróasztalhoz, és saját maga fogalmazza meg a gondolatait. Rábízza inkább az AI-ra. Ráadásul sokan annyira lusták, hogy még az ellenőrzéssel sem törődnek, csak legyen minél gyorsabban kész a feladat” – erősíti meg Nagy Dóra.  

„Ez ugyanolyan, mint amikor az apuka megírta a gyerek helyett otthon a leckét, aztán a tanár üzent az apukának, hogy nézzen már jobban utána, mert ez így még nem lesz jó. Akkor a tanár kit osztályozott? Az apukát. Itt is, ha bejön egy gyerek, és szemmel láthatóan nem maga csinálta a házi feladatot, akkor osztályozzam le a mesterséges intelligenciát? Nem lehet mindig nyomozni a diákok után. Talán az órai munkára lehet nagyobb hangsúlyt helyezni a jövőben. A covid alatt is nagyon érdekes helyzet adódott, amikor a diák nem volt jelen személyesen a feleltetéskor. Olyankor mindig azt mondtam, ide nézz, rám nézz, a szemembe nézz, ne jobbra, ne balra, hanem a szemembe, és úgy mondd, légy szíves!” – von párhozamot az home office-os időszakkal Édes Attila. „Persze, minden must kiforrja magát, és végül egy gyönyörű, karakteres bor születhet. Mi most, a mesterséges intelligencia világában talán még csak a mustot készítjük” – teszi hozzá. 

Édes Attila szerint továbblépés lehetne, ha minden diák kaphatna egy jó minőségű tabletet. Így a tanár pár perc alatt fel tudná mérni, hogy a diákok mennyire készültek fel egy adott órára. „Itt látom az AI pillanatnyilag vitathatatlan szerepét: a tesztek összeállításában, kijavításában. Ezáltal arra lehetne kapacitálni a tanulókat, hogy minden órára felkészüljenek” – vallja a tanár úr. 

„Nézz a szemembe” – kéri a diákot Édes Attila. Valóban, a szem a lélek tükre. Mi, emberek egymás szemébe tudunk nézni, ilyenkor megfoghatatlanul, de érezhetően összekapcsolódunk, és a tekintetünk mindent elárul. Most a mesterséges intelligencia, bármilyen bonyolult feladatot old is meg pillanatok alatt, még mindig azzal a szerény válasszal hárítja el az emberi rácsodálkozást, hogy ő csak egy gép, ő csak egy nyelvi modell. 

Mi lesz akkor, ha egyszer valóban felnyitja a szemét?