Róbert Bezák: az új pápa feladata lesz eldönteni, hogy az egyház világpolitkával foglalkozzon, vagy inkább ömagával

Az új pápa feladata: a világpolitkával vagy ömagával kell foglalkoznia az egyháznak?

Ferenc pápával személyes ismerősök voltak, de azt mondja, ő sem igazodott ki rajta, hiszen a bátor témafelvetéseit sokszor visszakozás, vagy a konkrét útmutatás hiánya követte. Róbert Bezák, a 2012-ben leváltott nagyszombati érsek úgy véli, ez a provokatív, inkább a külvilág, mint az egyházi dogmák felé forduló pápaság is lehet az oka, hogy a következő pápa sokkal diplomatikusabb, inkább a Krisztusi tanokra figyelő lesz. A szlovák püspökök pedig majd ehhez is alkalmazkodnak, mint mindig mindenhez. 

Milyennek ismerte meg Ferenc pápát?

Irgalmas volt és a jószándék vezérelte, de azt hitte, a mindenkit átölelő szeretet és a figyelmesség az igazságot is helyettesítheti. Csapongó is volt, sok témát, mint a nők pappá szentelését, a cölibátus megszüntetését, vagy a homoszexuális párok megáldását úgy vetette fel, mint aki egy követ dobott a vízbe és várta, hogyan gyűrűzik tovább. Az A-t kimondta, de a B-t, a teológiai indoklást és útmutatást nem fűzte hozzá, ezért aztán a klérusban is voltak akik követték, mások pedig nem. Sok idő kell még a pápasága értékeléséhez, de azt hiszem, inkáb zavaros volt, mint konzekvens. 

Az ön irányába is csak gesztusokat tett. Nem neheztelt rá? 

Többet vártam tőle, de egy idő után rájöttem, hogy ennyi telik tőle, többet az elődje iránti tisztelet és a vatikáni masinéria sem enged. Egy személyes beszélgetésünk alkalmával el is mondta, hogy a munkatársai közül sem mindenki azonosul az elképzeléseivel. Amit megtett, hogy fogadott, a szüleim temetésére koszorút küldött, a Vatikánban és a szlovákiai látogatása alkalmából is misézhettem vele, azt őszintén tette. Vacsoráztunk együtt, fagylaltot hozott nekem, még likőrrel is meglocsolta. Ezek nem formális gesztusok voltak, ő hitt abban, hogy az ilyen együttérző jelzések számomra is elégtételt jelentenek. Önmagát kínálta az az intézményes megoldások helyett. Én többre tartottam volna a nyers igazságot a szép gesztusoknál, de ennyiben maradtunk.

A személyiségéből adódott ez a hozzáállás, vagy ez volt a programja és jövőbemutató szándékai lehettek vele? 

Ahogy megismertem őt, egyre inkább az volt a véleményem, hogy a magatartását, a gondolkodásmódját Argentína határozta meg. A szülei az olaszországi szegénységből menekültek oda, és Argentína tárt karokkal fogadta a migránsokat – ez megmagyarázza, miért intett mindig arra, hogy Európa is legyen befogadó. Az argentin keresztény szocializmus gondolata abból indult ki, hogy mindenkinek jusson megtermelt a javakból, ezért látta az egyházat is olyan szervezetként, ahol mindenkinek a véleménye számít, mindenkihez le kell hajolni. Csakhogy ez nem működött, mert a katolikus egyház évezredek óta hierarchikus, a változásokat is el kell rendelni, ki kell kényszeríteni. Emlékszem, hogy egyszer megkérdezték tőle, áldozhatnak-e katolikus misén az evangélikusok. A válasza az volt, hogy ahogy gondolják. De hiába gondolta egy evangélikus úgy, hogy áldozna, ha a katolikus pap nem ugyanazon a véleményen volt. Ferenc pápa az ilyen kérdésekben soha nem volt egyértelmű. Elismerem, hogy emberközelibbé akarta tenni az egyházat, de a döntéseit gyakran nem indokolta meg az egyházi tanítás szempontjából, ezért sok teológus számára elfogadhatatlanok voltak. Mintha csak azt mondta volna: én így szeretném, lássuk, mi lesz belőle. Az esetek többségében zavar lett. 

Az általa felvetett témákkal - a papok által elkövetett pedofil bűncselekményektől, a homoszexuális párok megáldásán át egészen az egyházon belüli pénzügyi visszaélésekig - az utódjának már foglalkoznia kell. Vagy szőnyeg alá söpörheti? 

Ezek fontos témák, de nem biztos, hogy a következő pápa számára is égetőek lesznek. Ferenc pápa nagyon helyesen nevezte meg, hogy papnak lenni nem több, mint embernek lenni, a bűncselekmény alól senkit nem ment fel a megszentelés. De az utódja megteheti, hogy nem beszél a problémás kérdésekről és ezek lekerülnek a napirendről. A pápa határozza meg, mire helyezi a fókuszt. Magasröptű teológiai kérdésekkel is lehet foglalkozni a hétköznapi problémák helyett, a kérdés az, kit tud ezzel megszólítani az egyház. Visszalépés mindig lehetséges, Benedek pápa is visszatért a tridenti latin misék engedélyezéséhez és elég sok pap akadt, akiknek ez megtetszett. A kérdés ilyenkor az, meddig mehetünk vissza. 

Ferenc pápa egyszerűsége és közvetlensége után oda is visszajuthatunk, hogy a következő egyházfő hermelinpalástot, csipkés inget és piros cipellőt fog viselni? 

Ez már nehezebb lesz, mert a világ kritikusabb a külsőségeket illetően. Ha valamit Ferenc pápa javára lehet írni az az, hogy természetesen emberközeli és szerény volt. Emlékezetes, hogy amikor a megválasztását követően rá akarták adni a piros körgallért, a mozettát, azt mondta: a karnevál véget ért. Utána már tényleg jelmeznek fog tűnni, ha az utódja így jelenik meg, mert a világ már nem a pompát várja az egyháztól, hanem a könyörületességet. 

Szlovákiának miért nincs pápaválasztó bíborosa? 

Nem is volt Trianon óta, a szlovákiai területeket utoljára az esztergomi érsek képviselte a konklávén. Ján Chryzostom Korec bíboros a disszidensi múltjára való tekintettel kapta a bíborosi címet, de II. János Pál halálakor már elmúlt nyolcvan éves. Jozef Tomkot II. János Pál nevezte ki 1986-ban, de a következő pápaválasztáskor, 2005-ben szintén betöltötte a nyolcvanat. Ráadásul ő mindvégig kúriai bíboros volt, Rómában működött és nem foglalkozott azzal, hogy utódot neveljen ki, vagy ajánljon a pápa figyelmébe. Azt hangoztatta, hogy minek Szlovákiának új bíboros, amíg itt van ő. A mostani püspökök többsége még Ján Sokol köpönyegéből bújt ki, a Vatikán látja, hogy soha nem határolódtak el Jozef Tisotól és a fasiszta szovák államtól, minden kérdésben nagyon óvatos a magatartásuk. Személyes leszek, de azt hiszem, hogy az eltávolításom körülményei is árnyékot vetettek a szlovákiai katolikus egyházra, ez is közrejátszhatott abban, hogy a pápa senkit nem akart kiemelni azok közül, akik részt vettek ebben. 

Vagyis a karizmatikus, átütő személyiség hiányzik? 

Alighanem. Mert egyébként Szlovákia még a vallásosabb országok közé tartozik Európában, sokan gondolhatják úgy, hogy járna nekünk egy bíboros. Sokáig szó volt arról, hogy Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek esélyes, de már nem emlegetik. Azt hiszem, majd csak a fiatalabbak közül választhat ki valakit a pápa, úgy húsz év múlva, ha addig bizonyítanak. 

Hogyan képzeljük el a konklávét? Az egyház jövőjét, az előtte álló kihívásokat mérleglik a bíborosok és ehhez keresnek pápát, vagy az ambiciózus jelöltek között válogatnak? 

Még a konklávénál is fontosabb az azt megelőző időszak, amikor a bíborosok a kongregációkon találkoznak, ismerkednek, egyeztetnek. Kezdetben inkább földrajzi alapon működik a dinamika, az európaiak európai jelöltre szavaznak, az ázsiaiak ázsiaira De az is elképzelhető, sőt, biztosan meg is történik, hogy valaki akit esélyesnek tartanak és sok szavazatot kapna, előre jelzi, hogy nem kíván pápa lenni. Végülis ez a poszt több felelősséggel és teherrel jár, mit örömmel, egy bíborosnak biztosan kényelmesebb élete van, mint a pápának. 

Ferenc pápa, olyan afrikai és ázsiai országokban is kinevezett bíborosokat, ahol csak nagyon kevés keresztény van. Lehetnek ők a mérleg nyelve? 

Lehetnek, de a többiek, a római kúria és a történelmi egyházmegyék bíborosai még csak most tesztelik őket. Ambícióik nincsenek egy iraki, afganisztáni vagy malajziai bíboros elveszett lenne a Vatikánban. Az is fontos a konklávét megelőző napokban, ki milyen nyelven beszél, melyik csoporthoz tud csatlakozni. Olyan folyamat ez, amit a Szentlélek szándékán kívül rengeteg világi tényező is befolyásol. 

Mennyire befolyásolhatja a pápaválasztást az, hogy Európa szekularizálódik, a katolikus hit inkább Ázsiában és Afrikában él? 

Úgy látom, hogy a bíborosok számára ez sokkal fontosabb téma lesz, mint a pedofília, a cölibátus, a korrupció, vagy a globalizáció. Az egyház nem tudja a világ dolgait megoldani, ha nincsenek hozzá emberei, márpedig Európában nincsenek. Az ázsiai bíborosok joggal mondhatják azt, hogy bár még mindig az európai bíborosok vannak többségben, de a püspököktől lejjebb kiüresedik az egyház, csak pénze van és műemlékei. Nyugat Európában indiai papok és Fülöp-szigeteki szerzetes nővérek szolgálnak, kolostorokat, templomokat kénytelenek bezárni, üresek a papi szemináriumok, Németországban évente ezrek iratkoznak ki az egyházból. A hangsúly áthelyeződött Ázsiára, de nem zárom ki, hogy most még győzhet a római kúria diplomáciája. Pietro Parolin bíboros, a szentszéki államtitkár is esélyes, mert mindent tud, mindenkit ismer, vele az átmenet zökkenőmentes lenne. A legfontosabb kérdés azonban az, merre akar tartani az egyház, és milyen szerepet vállal fel a világpolitikában az új pápa. 

Nincs túlértékelve a pápák befolyása? Minden államfő elmegy hozzájuk, lefényképezkedik velük, de azt nem látjuk, hogy az intéseikhez igazodnának. 

Ma már nem ott tartunk, amikor a pápák szava Szentírás volt, és királyokat exkommunikáltak. Néha, amikor láttam, ki mindenkit fogadott Ferenc pápa is, arra gondoltam, hogy ez is csak arra jó, hogy az adott politikus megoszthassa a fotót közösségi oldalán. Nem gondolhatjuk komolyan, hogy Robert Ficot megindította, hogy a pápa a szovjet rezsim által üldözött ukránokról szóló könyvet ajándékozott neki. A Vatikán és a pápaság sok tekintetben kezd olyanná válni, mint az angol királyi család- turisztikai attrakció, ami érdekes, de nem kell komolyan venni. A konklávén résztvevőknek azon is el kellen gondolkozniuk, milyen szerepet játszhat az egyház a világpolitikában, és mennyire kell inkább önmaga megtisztulásán dolgoznia. 

Szlovákia pedig majd megvárja, hogyan igazodjon?

Úgy, mint mindig. Ferenc pápához is nagyon óvatosan viszonyultak a püspökeink, még a kézre áldozás is csak a Covid-járvány idején terjedt el. Nálunk még sokan azt a mintát követik, hogy a pap hivatott megmondani, mi hogyan legyen, a hívők dolga pedig az, hogy engedelmeskedjenek. Attól tartok, ez a hozzállás közelebb áll a püspökeinkhez, mint az, hogy párbeszédet folytassunk az emberekkel. De ha az új pápa ezt fogja elvárni, legalább látszatra követni fogják.