Szlovákiának miért nincs pápaválasztó bíborosa?
Nem is volt Trianon óta, a szlovákiai területeket utoljára az esztergomi érsek képviselte a konklávén. Ján Chryzostom Korec bíboros a disszidensi múltjára való tekintettel kapta a bíborosi címet, de II. János Pál halálakor már elmúlt nyolcvan éves. Jozef Tomkot II. János Pál nevezte ki 1986-ban, de a következő pápaválasztáskor, 2005-ben szintén betöltötte a nyolcvanat. Ráadásul ő mindvégig kúriai bíboros volt, Rómában működött és nem foglalkozott azzal, hogy utódot neveljen ki, vagy ajánljon a pápa figyelmébe. Azt hangoztatta, hogy minek Szlovákiának új bíboros, amíg itt van ő. A mostani püspökök többsége még Ján Sokol köpönyegéből bújt ki, a Vatikán látja, hogy soha nem határolódtak el Jozef Tisotól és a fasiszta szovák államtól, minden kérdésben nagyon óvatos a magatartásuk. Személyes leszek, de azt hiszem, hogy az eltávolításom körülményei is árnyékot vetettek a szlovákiai katolikus egyházra, ez is közrejátszhatott abban, hogy a pápa senkit nem akart kiemelni azok közül, akik részt vettek ebben.
Vagyis a karizmatikus, átütő személyiség hiányzik?
Alighanem. Mert egyébként Szlovákia még a vallásosabb országok közé tartozik Európában, sokan gondolhatják úgy, hogy járna nekünk egy bíboros. Sokáig szó volt arról, hogy Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek esélyes, de már nem emlegetik. Azt hiszem, majd csak a fiatalabbak közül választhat ki valakit a pápa, úgy húsz év múlva, ha addig bizonyítanak.
Hogyan képzeljük el a konklávét? Az egyház jövőjét, az előtte álló kihívásokat mérleglik a bíborosok és ehhez keresnek pápát, vagy az ambiciózus jelöltek között válogatnak?
Még a konklávénál is fontosabb az azt megelőző időszak, amikor a bíborosok a kongregációkon találkoznak, ismerkednek, egyeztetnek. Kezdetben inkább földrajzi alapon működik a dinamika, az európaiak európai jelöltre szavaznak, az ázsiaiak ázsiaira De az is elképzelhető, sőt, biztosan meg is történik, hogy valaki akit esélyesnek tartanak és sok szavazatot kapna, előre jelzi, hogy nem kíván pápa lenni. Végülis ez a poszt több felelősséggel és teherrel jár, mit örömmel, egy bíborosnak biztosan kényelmesebb élete van, mint a pápának.
Ferenc pápa, olyan afrikai és ázsiai országokban is kinevezett bíborosokat, ahol csak nagyon kevés keresztény van. Lehetnek ők a mérleg nyelve?
Lehetnek, de a többiek, a római kúria és a történelmi egyházmegyék bíborosai még csak most tesztelik őket. Ambícióik nincsenek egy iraki, afganisztáni vagy malajziai bíboros elveszett lenne a Vatikánban. Az is fontos a konklávét megelőző napokban, ki milyen nyelven beszél, melyik csoporthoz tud csatlakozni. Olyan folyamat ez, amit a Szentlélek szándékán kívül rengeteg világi tényező is befolyásol.
Mennyire befolyásolhatja a pápaválasztást az, hogy Európa szekularizálódik, a katolikus hit inkább Ázsiában és Afrikában él?
Úgy látom, hogy a bíborosok számára ez sokkal fontosabb téma lesz, mint a pedofília, a cölibátus, a korrupció, vagy a globalizáció. Az egyház nem tudja a világ dolgait megoldani, ha nincsenek hozzá emberei, márpedig Európában nincsenek. Az ázsiai bíborosok joggal mondhatják azt, hogy bár még mindig az európai bíborosok vannak többségben, de a püspököktől lejjebb kiüresedik az egyház, csak pénze van és műemlékei. Nyugat Európában indiai papok és Fülöp-szigeteki szerzetes nővérek szolgálnak, kolostorokat, templomokat kénytelenek bezárni, üresek a papi szemináriumok, Németországban évente ezrek iratkoznak ki az egyházból. A hangsúly áthelyeződött Ázsiára, de nem zárom ki, hogy most még győzhet a római kúria diplomáciája. Pietro Parolin bíboros, a szentszéki államtitkár is esélyes, mert mindent tud, mindenkit ismer, vele az átmenet zökkenőmentes lenne. A legfontosabb kérdés azonban az, merre akar tartani az egyház, és milyen szerepet vállal fel a világpolitikában az új pápa.
Nincs túlértékelve a pápák befolyása? Minden államfő elmegy hozzájuk, lefényképezkedik velük, de azt nem látjuk, hogy az intéseikhez igazodnának.
Ma már nem ott tartunk, amikor a pápák szava Szentírás volt, és királyokat exkommunikáltak. Néha, amikor láttam, ki mindenkit fogadott Ferenc pápa is, arra gondoltam, hogy ez is csak arra jó, hogy az adott politikus megoszthassa a fotót közösségi oldalán. Nem gondolhatjuk komolyan, hogy Robert Ficot megindította, hogy a pápa a szovjet rezsim által üldözött ukránokról szóló könyvet ajándékozott neki. A Vatikán és a pápaság sok tekintetben kezd olyanná válni, mint az angol királyi család- turisztikai attrakció, ami érdekes, de nem kell komolyan venni. A konklávén résztvevőknek azon is el kellen gondolkozniuk, milyen szerepet játszhat az egyház a világpolitikában, és mennyire kell inkább önmaga megtisztulásán dolgoznia.
Szlovákia pedig majd megvárja, hogyan igazodjon?
Úgy, mint mindig. Ferenc pápához is nagyon óvatosan viszonyultak a püspökeink, még a kézre áldozás is csak a Covid-járvány idején terjedt el. Nálunk még sokan azt a mintát követik, hogy a pap hivatott megmondani, mi hogyan legyen, a hívők dolga pedig az, hogy engedelmeskedjenek. Attól tartok, ez a hozzállás közelebb áll a püspökeinkhez, mint az, hogy párbeszédet folytassunk az emberekkel. De ha az új pápa ezt fogja elvárni, legalább látszatra követni fogják.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.