Rebellisekből miniszterek – a kormánytöbbség is csak üzlet?

Legalábbis azok számára, akiket nem zavar, hogy olykor saját magukat is szembe köpik. Rudolf Huliakról és két társáról (Národná Koalícia) talán szót sem érdemes ejteni. Őket csak a hatalomvágy és a túltengő nacionalizmus vezérelte a politikába, az önállósulásuk egyetlen motívuma pedig az volt, hogy Huliak, akinek a kinevezését Zuzna Čaputová visszautasította, miniszter lehessen. Hogy az őt követő Ivan Ševčíknek és Pavol Ľuptáknak mire fájt a foga, az később talán kiderül.

Szavazott, majd hányni ment

Sokkal érdekesebbek voltak a Hlas képviselőinek, Samuel Migaľnak, Radomír Šalitrošnak és Ján Ferenčáknak a rituális táncai. Kezdetben mindent megszavaztak: a büntető törvénykönyv módosításától kezdve a szlovák közmédia statútumán át egészen a Robert Fico életjáradékáig. Aztán valami történt. A szlovák politikát ismerve valószínűleg személyes konfliktusba kerültek Matúš Šutaj Eštok pártelnökkel. Vagy nem kapták meg, amiről úgy érezték, jár nekik, merthogy Migaľ, Šalitroš, valamint Roman Malanitec nem szavazták meg Michal Šimečka (PS) leváltását a parlament alelnöki posztjáról, blokkolták a parlamentet, amikor Andrej Danko szívügyéről, a sporttörvényekről kellett volna szavazni. Nyilvánosan is bírálták Martina Šimkovičová kulturális minisztert és Kamil Šaško egészségügyi minisztert is, amikor az börtönnel fenyegette a tiltakozó orvosokat. 

Januárban már Migaľ és Šalitroš is telenyilatkozta a szlovák sajtót, mennyire alkalmatlannak tartják Šutaj Eštokot a pártelnökségre, hogyan irányítja Druckeren keresztül még mindig Peter Pellegrini köztársasági elnök a Hlast, hogyan figyelik meg és próbálják zsarolni, megfélemlíteni őket, milyen „gestapói módszerek” uralkodnak a pártjukban. 

Šalitroš egyenesen odáig ment, hogy elmondta: mindig aszerint kellett szavazniuk, hogyan tartotta a Hlas frakcióvezetője, Robert Puci a hüvelykujját, és hogy ő ugyan a pártfegyelem jegyében engedelmeskedett, de utána mindig kiment hányni.

A lázadás bére

Ezek után a két nagyszájú képviselőt kizárták a Hlasból, és sokan lélegzet-visszafojtva várták, hogy a koalíciós válság vége akár előre hozott parlamenti választás is lehet. Ehelyett Fico megbízta az üzleti tárgyalásokkal a legdörzsöltebb barátját és cinkostársát, Robert Kaliňákot, neki pedig sikerült meggyőznie a két rebellist, hogy a posztok mégiscsak többet érnek, mint az elvek. Roman Malatinecet nem is kellett, ő még félúton jobb belátásra tért, és elhallgatott. Ján Ferenčákot, Késmárk polgármesterét pedig a régióban tartott kihelyezett kormányülésen puhíthatták meg a helyi célokra megítélt állami támogatással.

Mindössze egy netflixes tévésorozat idejéig, hat hétig tartott a feszültség, és kiderült, hogy Samuel Migaľ és Radomír Šalitroš is beadták a derekukat.

A Hlasból a Hlas rozumu platformon keresztül egyenesen a Smerben landoltak. Migaľból beruházási, régiófejlesztési és informatizációs miniszter lett, Šalitrošból pedig az államtitkára. Eddig elveik voltak, mostantól viszont már jogköreik, hiszen az uniós alapokból befolyó pénzek kezeléséért ők felelnek. Hozzátették természetesen, hogy a koalíció stabilitását és a kormányprogram teljesítését tartották szem előtt a döntésnél. Azt is mondták, hogy függetlenként fognak működni, bár ez úgy, hogy a Smer jelölte őket a posztra, nehezen elképzelhető. Migaľ elődje, Richard Raši a megegyezés szerint a parlament elnöke lesz, tehát ő sem jár rosszul, főleg, hogy az uniós pénzek lehívásában nem igazán jeleskedett.

Pellegrini határai

Az alkalmazkodásban mindig sikeres Peter Pellegrini Migaľ miniszteri kinevezésekor eddigi köztársasági elnöki karrierje legélesebb beszédét mondta el – kár, hogy ezt is inkább a személyes csalódás, mint az elvhűség ihlette. Pellegrini a szemébe mondta egykori párttársának, hogy nem a hozzáértése, hanem pusztán egy politikai megállapodás alapján nevezte ki miniszterré. „Csak a kormányfővel kötött politikai alkunak köszönhetően lesz a kormány tagja, mert ezt szabta feltételül a kormány további támogatásáért. Az emberek nem ismerik ennek a megállapodásnak a részleteit, ezért nem lehet azt sem megítélni, hogy mennyire válik valóra az ön által gyakran hangoztatott értékek megvalósítása” – jelentette ki Pellegrini, majd aggodalmának is hangot adott.

Bízom abban, hogy a mai nappal nem kezdődik el az az időszak, amikor egy magas állami poszt elfoglalásának az lesz az egyetlen feltétele, hogy politikai megállapodás születik a kormány támogatásáról

– bírálta ezzel Robert Fico kormányfőt is, akit ez azért nyilván nem rendített mert túlságosan, mert tapasztalt politikusként tisztában van azzal, hogy ez a koalíció inkább afféle üzleti vállalkozás. Bármikor jelentkezhet egy elégedetlen követelőző, és csak az a lényeg, mekkora árat hajlandóak fizetni azért, hogy befogja a száját és sorba igazodjon.

Migaľ és a ferencesek

Pellegrini éles kinevezési beszéde azért is érdekes, mert a sportminiszteri tisztségre semmiféle alkalmasságot nem mutató Huliakkal szemben sokkal engedékenyebb volt: azt mondta neki, hogy még fejlődhet. Migaľra és Šalitrošra hárult tehát a feladat, hogy megvédjék magukat és egymást, ezért egészen bizarr nyilatkozatok születtek arról, mennyire a felelősség vezérli őket. Migaľ azt mondta: Šalitroš annyira tapasztalt és jó menedzser, hogy kár a parlamentben tartani, Šalitroš pedig egyenesen tiszta léleknek nevezte Migaľt.

Itt álljunk is meg egy szóra, mert sokan emlékezhetnek még Samiel Migaľra mint a JOJ televízió híradójának riporterére. Ez nemcsak azt jelenti, hogy tudja, mivel lehet lekötni a hírfogyasztók figyelmét és megnyerni a szimpátiájukat, hanem azt is, hogy egy kis szenzációért a múltban is képes volt túllépni minden határt.

2009-ben Samuel Migaľ a JOJ televízió riportereként „tárta fel”, hogy a pozsonyi ferencesek fiatal ministránsokat molesztáltak (az üggyel annak idején a Vasárnap is foglalkozott). A leleplező riportsorozat a tévében hetekig tartott, mígnem a molesztált fiúk bevallották, hogy nem a ferencesek, hanem valaki más zaklatta őket szexuálisan, aki ráadásul fizetett nekik azért, hogy a ferenceseket nevezzék meg. Sem a JOJ tévé, sem Samueľ Migaľ nem kért soha elnézést a meghurcolt, megalázott szerzetesektől, de a későbbi politikus azt bizonyára megtanulta, hogy bármit ki lehet mondani anélkül, hogy annak következményei lennének.

Összetákolt koalíció

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a parlament működőképes, a koalíció 79 szavazattal rendelkezik, de nem tudni, mikor áll elő valaki újabb követeléssel. Robert Ficónak ideiglenesen sikerült mindenkit megzaboláznia azzal, hogy meglebegtette az előre hozott választás esélyét, de túl sok a megalázott és elégedetlen ember a koalícióban ahhoz, hogy az egész zökkenőmentesen működjön. 

Andrej Danko egy hatalmas pofont kapott, hogy az őt megalázó Rudolf Huliak miniszterré avanzsált, miközben ő végleg lemaradt a parlament elnökének posztjáról. Nyilván Šutaj Eštok is nehezen nyeli le, hogy az ellene lázadók most már Fico védnöksége alá tartoznak.

Az eredeti hármas koalíció (Smer, Hlas, SNS) tulajdonképpen hatosfogattá változott, mert Huliakék és Migaľék mellett még ott van a Šimkovičová és Taraba is, akik sosem titkolták, hogy semmiféle kötelezettséget nem éreznek Dankóval szemben, és csak Ficóval hajlandóak tárgyalni.

Ő pedig egy ideje mintha már nem is annyira kormányfő lenne, mint krízismenedzser és üzletkötő. Nemcsak azzal a párttal kénytelen kormányozni, amelynek az alapítója elárulta őt, hanem még ennek a pártnak az árulóival, a mindig lenézett Danko szakadárjaival és a konspirátorok önjáró csapatával is. A legnagyobb baj, hogy ez nemcsak az ő gondja, hanem a miénk is.