Mindenszentek és halottak napja környékén a temetők megtelnek mécsesekkel, virágokkal – és sajnos ,rengeteg műanyaggal is. De vajon tényleg ez a legjobb módja annak, hogy szeretteink emlékét ápoljuk?
A válasz egyértelmű: nem. A művirágok ugyan gyakran teljesen élethűek és locsolni sem kell őket, de nem sokáig maradnak szépek: kifakulnak, megszürkülnek és a szemétben, vagy gakran akár a természetben végzik. Apró darabjaik mikroműanyagként szennyezik a talajt és a vizeket, ami hosszú távon a környezetre és az élővilágra is káros.
Ráadásul a műanyag hulladék elszállítása évről-évre többe kerül, ezért egyre több önkormányzat kéri a lakosokat, hogy az élővirágot részesítsék előnyben
Ezekben a napokban sok temető bejáratánál olvasható ilyen felhívás, és külön figyelmeztetnek arra is, hogy a műanyag mécsesek is csak a szemét mennyiségét növelik.
Az élő virág – még ha néhány nap után el is hervad – természetes és lebomló, ráadásul a friss növény illata, színei, mulandósága sokkal jobban kifejezi az emlékezés valódi lényegét: az élet végességét és szépségét.
Ha tartós megoldást szeretnénk, választhatunk cserepes növényt, amit később otthon is gondozhatunk, vagy akár természetes díszeket, mint tobozok, ágak, szárított virágok. Ezekkel is kifejezhetjük tiszteletünket – anélkül, hogy közben ártanánk a környezetnek.
A szeretet és az emlékezés nem a műanyagban él tovább, hanem bennünk. Vigyünk tehát életet, ne műanyagot a sírokra.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.