Légi mentés – ebbe a világba enged betekintést Bodor István, akivel online, webkamerán keresztül találkozunk. A fiatal orvos mentősruhában ül az asztalnál. Néha berecseg a rádió, ő pedig fél füllel figyel, akkor is, ha tudja, nem őket hívják.
Mi a pálya?
Sorozatunkban a mindennapok hőseit mutatjuk be. Munkahelyek testközelből – úgy, ahogy eddig nem láttuk.
István Tornaljáról származik. Pozsonyban tanult általános orvostudományt, majd aneszteziológusként és intenzív terápiás szakorvosjelöltként kezdett el dolgozni, emellett pedig mentőzött az ország különböző pontjain, de még Magyarországon is kipróbálta magát. Jelenleg a pozsonyi Bory kórház intenzív osztályán altatóorvos, egy éve pedig átlagban havi négy ügyeletet vállal a magyar légimentőknél. Régi álma vált ezzel valóra.
Repül az orvos
Valószínűleg sokan emlékeznek még a Medicopter 117 – Légimentők című német– osztrák televíziós sorozatra. Ha máshonnan nem is (a szerencsésebbeknek nem kell testközelből megtapasztalniuk, hogy mentőhelikopter lássa el őket vagy egy szerettüket), innen biztosan tudjuk, hogy milyen komplex feladatokkal jár ez a szakma.
– Amikor megláttam a pályázati kiírást, hogy orvosokat keresnek a légimentőkhöz, rögtön tudtam, hogy jelentkeznem kell. A légi mentés a mentőzés csúcsa, nagy presztízse van. Szerintem minden szakmabelinek az az álma, hogy itt dolgozhasson. Persze hatalmas kihívás is, hiszen speciális tudást és eszközöket igényel.
Miután csatlakozott a csapathoz, Istvánnak az orvosi tudás mellett az ún. Air Crew Resource Managementet, azaz légi-személyzeti erőforrás-menedzsmentet is el kellett sajátítania. Ez egy olyan módszer, amely a csapatmunka, a hatékony kommunikáció, a döntéshozatal, a helyzetfelismerés és a kockázatkezelés fejlesztésére összpontosít különösen kritikus helyzetekben.
Csak pontosan és szépen
A mentőhelikoptereknek nemcsak az az előnye, hogy gyorsabbak, mint egy rohamkocsi, hanem az is, hogy azok személyeztük plusz tudással rendelkezik, illetve speciális eszközökkel van ellátva.
Kész minikórházat visznek magukkal – életmentő, magas színvonalú helyszíni ellátást.
– Nálunk van vér, ultrahang, olyan speciális gyógyszerek, melyek a földi egységnél nem találhatóak meg. Tudunk olyan életmentő beavatkozásokat végezni, mint például a végtag-amputáció, császármetszés, vagy épp mellkasnyitás…
A légimentők szorosan együttműködnek a földi mentőegységekkel is.
– Szlovákiában például gyakoribb, hogy a földi mentők ellátják a beteget, és a helikopter csak a szállítást végzi. Magyarországon ez kevésbé jellemző, de ha egy beteg időkritikus állapotban van, a helikopter segíthet a gyors kórházba szállításban.
A fiatal orvos a légimentők miskolci központjából jelentkezik be a videóhívásba, de szükség esetén a hét légibázis bármelyikén helyettesít.
A csapat a gépen
István kisimultnak tűnik, annak ellenére, hogy már jó pár órája munkában van. Délelőtt beszélünk, aznap még nem volt helyszínen, de bármikor hívhatják, és akkor rögtön mennie kell.
– A csapat fél órával az ügyelet kezdete előtt érkezik. Hárman vagyunk: egy pilóta, egy paramedikus és én, a mentőorvos. Munka előtt egy lista alapján leellenőrizzük a táskákat, elektronikus berendezéseket, szükség esetén pótoljuk a hiányzó eszközöket, kivesszük a vért a fagyról, hogy kiolvadjon, majd hűtőtáskába tesszük. A pilóta ilyenkor a helikoptert nézi át. A koordinátor végighívja mind a hét légi bázist, mi pedig megadjuk helikopter és a szolgálatos csapat adatait is. Aztán a reggeli eligazításkor átvesszük a várható időjárást, esetleges légtérkorlátozásokat.
Az ügyelet hossza évszakonként változó. Télen rövidebbek a szolgálatok, reggel fél nyolctól délután négyig tartanak, nyáron pedig reggel héttől este hétig, ugyanis a helikopteres mentés napfelkeltétől napnyugtáig működik.
– Ha műszaki hiba van, vagy az időjárási viszonyok nem engedik a repülést, akkor személyautóval megyünk a helyszínre. Ennek felszerelése megegyezik a helikopterével. Ma egyébként nyugodt napunk van. Mi még nem repültünk, de a többi egység igen. Csak két gép van az országban, amelyek még nem indultak bevetésre, de ez változhat.
Az elosztás alapján István egyébként a helikopter utasának számít, hátul ül, a légi személyzetet a pilóta és a paramedikus alkotják.
– Felszállásnál és leszállásnál tudok segíteni. Ilyenkor mindig nagyon figyelni kell, hogy beférünk-e az adott leszállóhelyre, mert sokszor családi házak kertjében, az úton, az utcán szállunk le. Odafigyelünk a vezetékekre, oszlopokra, kukákra. Ha mezőn szállunk fel, akkor ügyelünk arra, hogy például a kukorica leveleit ne kapja fel és szívja be a hajtómű. Van, hogy ajtót kell nyitni, kihajolni, ahogy csak lehet, segíteni a pilóta munkáját.
Hívja a 112-t!
Míg Szlovákiában a különféle segélyhívó szerveket külön telefonszámon is elérhetjük (rendőrség: 158, mentők: 155, tűzoltók: 150), addig Magyarországon minden esetben a 112-t kell tárcsázni.
– A diszpécser ilyenkor begyűjti az alapinfókat: hol és mi történt, mennyi a sérült, mennyire súlyos a helyzet. Ez alapján vannak rangsorolva a helyzetek: P1-gyel jelölik a legnagyobb prioritású eseteket. A nagyobb közlekedési balesetekhez pedig automatikusan küldenek mentőhelikoptert is. Van, hogy a már helyszínen lévő földi egységek jelzik, hogy magasabb szintű segítségre van szükségük, ilyenkor jövünk a képbe mi.
Az pedig, hogy vonalban maradunk, és a diszpécser kérdéseket tesz fel, az nem azt jelenti, hogy a mentőegység még el sem indult.
– A mentő ilyenkor már úton van! A plusz információk viszont nagyon fontosak, mert ha tudjuk előre, mire számíthatunk, gyorsabban és hatékonyabban tudunk segíteni. Ha már tudjuk például, hogy milyen gyógyszerekre lehet szükség, elő tudjuk készíteni azokat, és azonnal beavatkozhatunk.
Az egészségügyi ellátás és a légi mentés sokat merített a repülésbiztonsági gyakorlatból, például pontosan meghatározott protokollok léteznek arra, hogy egy beteg mennyi folyadékot kapjon, hogyan kell kivizsgálni, hogyan kell ellátni egy súlyosan sérült vagy traumatizált beteget. Ugyanígy szabályozott az újraélesztés menete, az asztmás roham vagy egy súlyos allergiás reakció kezelése is.
– Ezek az eljárásrendek azért is rendkívül fontosak, mert a repülésbiztonságból már megtanultuk, hogy hatékonyabb, ha mindenki ugyanazt a rendszert követi, és nem rögtönöz, hanem egy előre kidolgozott protokoll szerint dolgozik.
Tűzön-vízen át
A légimentőket leggyakrabban közlekedési balesetek, tűzesetek, fizikai erőszak áldozataihoz, magasból lezuhant sérültekhez vagy eszméletlen betegekhez riasztják. Emellett előfordulnak belgyógyászati esetek, például szívroham és szívelégtelenség, illetve nőgyógyászati sürgősségi helyzetek is. Gyakran pedig gyerekeken kell segíteni.
– Terhes nő újraélesztéséhez például mindig riasztanak minket is. Ilyenkor, ha az anya újraélesztése nem sikerül, következik egy úgynevezett perimortem császármetszés, amikor ki kell venni a babát az anyaméhből, és külön ellátni mind az anyát, mind a gyermeket.
Azokra a helyszínekre is helikoptert küldenek, ahová egy rohamkocsi 15-20 percen belül nem érne oda, vagy nehezek a terepviszonyok, és csak madártávlatból megközelíthető a páciens.
– Más érvényes a hegyvidéki területekre, mert ott több a műszaki jellegű mentés, így csörlőtechnikát és kötéltechnikákat is alkalmaznak. Magyarország viszonylag sík ország, az északi része kicsit dombos, így itt nincs szükség erre.
Ezért inkább az ún. londoni mintát követik: a pilóták igyekeznek a lehető legközelebb letenni a helikoptert, és onnan gyalog vagy más módon közelítik meg a helyszínt. Előfordul, hogy megállítanak egy civil autót, és azzal jutnak el a helyszínre, de az is gyakori, hogy a rendőrség, a tűzoltóság vagy egy mentőautó viszi őket a beteghez, esetleg fordítva: a beteget szállítják a helikopterhez.
– Meglepő lehet, de igen, van olyan, hogy gyalog kell megközelíteni a helyszínt.
180 fokos szögben, 50 kilométerre
A rádióból hangok szűrödnek ki. Kiderül, hogy az országos szolgálatvezető utasításait hallom. Egy súlyosabb esethez küldenek mentőautót és helikoptert is. Egy pillanatig azt hiszem, Istvánnak mennie kell.
– Ez a budaörsi kollégáknak szól. A települések alapján pontosan tudjuk, melyik helikopter van a legközelebb. Ha nem egyértelmű, a koordinátor meghatározza a pontos helyzetet, vagy közvetlenül a miskolci gépet riasztja. Ilyenkor megkapjuk az irányt, például, hogy 180 fokos szögben induljatok el 50 kilométerre. Ez elegendő ahhoz, hogy a helikopter azonnal felszálljon, és közben megérkeznek a pontos GPS-koordináták.
Van, hogy már induláskor tudják, hogy pontosan milyen esettel van dolguk, de ez sokszor csak útközben derül ki. A helyszínre érkezve először felmérik a terepet.
– Megnézzük, hogy minden biztonságos-e, van-e üzemanyagfolyás, járó motor, forgalmi akadály, gázszivárgás, tűzveszély… Sokszor kell akadálymentesíteni. Ez azt is jelenti például, hogy beltérben bútorokat kell mozgatnunk. Ha a terep rendben van, akkor vizsgáljuk meg a sérülteket. Amennyiben a páciensek nagyobb területen vannak szétszórva, igyekszünk őket összegyűjteni.
Tömegbaleseteknél színekkel jelölik az ellátásra szorulókat. A fekete jelenti a halottakat, a piros az életveszélyes állapotot, a sárga a középsúlyos sérülteket, a zöld pedig a könnyed sérüléseket, járóképes betegeket.
– Nem az a súlyos beteg, aki ordít, hanem aki csendben van.
Élet-halál kérdése
A légimentők rengeteg durva esettel találkoznak, és sajnos az is gyakran megesik, hogy már nem tudnak segíteni.
– A halál az élet része, ezt el kell fogadni. Vannak helyzetek, amikor már nem az életmentés a cél, hanem a fájdalomcsillapítás és a méltóság megőrzése.
Egy gyereknél viszont mindenki jobban küzd. Az ilyen helyzetek extrán megterhelőek.
– Gyakori, hogy egy felnőtt újraélesztését 20-30 perc után befejezzük, míg egy gyerekért akár 40-60 percig is harcolunk, még akkor is, ha orvosilag már nem sok esély van.
Szinte beleszédülök a légimentős szavaiba, főleg amikor egy mellkason szúrt férfi esetét meséli.
– A helyszínen kellett felnyitnunk a mellkasát, eltávolítani a vért, összevarrni a szívén lévő sérülést, majd újraéleszteni. Nagyon komplex beavatkozás volt, de amikor a beteg szíve újra dobogni kezdett, az leírhatatlan érzés volt.
A beszélgetés végén tudatosítom igazán, hogy a légimentők minden egyes riasztáskor szó szerint életekért szállnak harcba, és bár nem mindig győzhetnek, minden mentésbe ugyanazzal az eltökéltséggel és alázattal vágnak bele. Jó érzéssel kapcsolom ki a számítógépet: nekik köszönhetően a legsúlyosabb, életveszélyes állapotban lévő sérülteknek is megvan az esélye a felépülésre.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.