Ingyenes egészségügy? Már rég nem létezik, csak nem merik elmondani nekünk

Hivatalosan az orvosok és az egészségügyi intézmények azért kérhetnek pénzt a betegektől, amit a biztosító nem térít meg. Az árlistát elég a megyei hivatal tudomására hozni, a fizetőssé tétel indokoltságát és az árakat senki nem ellenőrzi. A megyei hivatal már csak akkor léphet közbe, ha az adott orvos vagy intézmény a jóváhagyott árlistán felül is számláz valamit.

Mindenki annyit kér, amennyit akar

Nyár elején Róbert Dobrovodský ombudsman, Szlovákia aktuális emberjogi biztosa végeztetett egy felmérést, amely szerint a különböző rendelők árlistáján sok olyan tétel szerepel, amelynek nincs alapja az érvényes törvényi szabályozásban, nem teljesen világos, mit takarnak, nem egységesek, vagy egyenesen olyan szolgáltatást tesznek fizetőssé, amelyet az egészségbiztosítás fedez. Az emberjogi biztos hivatala a legproblémásabbnak a fogászati rendelők által számlázott összegeket, az adminisztratív szolgáltatásokért kért pénzt és a konkrétan nem meghatározott, átlagon felüli szolgáltatások beárazását tartja. 

„A betegek negyede azért nem megy el valamilyen szakorvosi vizsgálatra, mert tart attól, mennyit kell majd fizetnie. Ez az arány a nőknél 27, a férfiaknál 20 százalék” 

– áll az ombudsman jelentésében. Az Állami Számvevőszék ugyancsak azt állapította meg, hogy: „több, az orvosok által számlázott összegnek nincs törvényes alapja, korlátozzák a betegek hozzáférését az egészségügyi ellátáshoz, az állami szervek pedig nem foglalkoznak a helyzettel.”

Erre már reagált az egészségügyi minisztérium is, a hivatalos álláspont szerint még idén elkészül az egyes szolgáltatásokért elkérhető összegek jegyzéke, a felső árhatárt is beleértve. Addig mindenki annyit kér, amennyit akar – a beteg menedzseléséért, ami egy szakrendelőben annyit jelent, hogy megmondják neki, hová menjen (amit már úgyis tud), akár húsz eurót is. Az összeg sok esetben tartalmazza azt, hogy a beteg egy-két hónapon belül két-három további vizsgálatra jelentkezhet be ugyanazon rendelőintézetbe, de ez megint csak a fenntartónak jó, mert az időpontért a beteg, a vizsgálatért pedig a biztosító fizet.

A légkondi luxusnak számít

A szakorvosi vizsgálatra szoruló betegnek sokszor már azelőtt fizetnie kell, hogy egyáltalán eljutna az orvoshoz. Sok szakrendelőbe nem is lehet telefonon bejelentkezni, az internetes időpontfoglalások ára 10-15 euró abban az esetben is, ha a páciens csak egy-két hónap múlva foglalhat időpontot. És ez még csak a kezdet, a rendelőben kérhetnek tőle pénzt a regisztrációért, felvilágosításért, az orvosi jelentés kinyomtatásáért – ahány orvos, annyi árlista, és ezek is folyton változnak.

Július elején például nagy vissz-hangot keltett, hogy a pozsonyi Bory kórházban, az ortopédián 1000 eurót kérnek azoktól a betegektől, akik műtétre jelentkeznek, és egyágyas szobát, valamint átlagon felüli ellátást szeretnének. 2023-ban, a nyitáskor a kórház úgy hirdette meg a szolgáltatásait, hogy „a szállodai színvonalú, egyágyas szobák fizetésmentesek lesznek, minden beteg jogosult lesz a magánszférára, mert ez az új egészségügyi standard.” Ez két évig volt érvényben, július elsejétől a Bory kórházban a műtétre érkező betegek elé felvételkor egy szerződést is tesznek, amely az átlagon felüli szolgáltatásokról szól. Ide tartozik az egyágyas szoba, a légkondicionálás, a bővített étlap, a betegkísérés – és mindez kerek ezer euróba kerül.

A kórház sajtóosztálya azt állítja, hogy a betegellátásnak nem feltétele a standardon felüli szolgáltatások igénybevétele, senkit nem érhet hátrány azért, hogy nem írja alá a szerződést. Tény, hogy a Pozsonyi Megyei Hivatalnál senki nem tett panaszt, a betegek mára elfogadták, ha rendes ellátást akarnak, azért fizetniük kell.

Nem is tudjuk, miért fizetünk

Kérdés, minden esetben felvilágosítják-e őket, miért fizetnek, mi is az az átlagon felüli szolgáltatás, milyen ételért kell pluszban fizetni, mit is takar a betegkísérés. Arról is sokat lehetne beszélni, egyáltalán van-e a kiszolgáltatott, fájdalmaktól szenvedő beteg olyan helyzetben, hogy elutasítsa a fizetést. A kórházak, rendelőintézetek és az orvosok is azt állítják, hogy ugyanúgy látják el azt a beteget is, aki nem tart igényt az átlagon felüli szolgáltatásokra, de a gyakorlatban ezt nehéz ellenőrizni. Nem létezik ugyanis a nem orvosi, átlagon felüli szolgáltatások hivatalos jegyzéke, amelyhez mindenki tarthatná magát. A Betegek Jogvédelmi Szövetsége (Asociácia na ochranu práv pacientov) figyelmeztet, hogy a betegnek jogában áll elutasítani minden nem egészségügyi jellegű szolgáltatást, és emiatt nem szenvedhet hátrányt az orvosi és az ápolói ellátásban. Fontos a beteg tájékozottsága, valamint az, hogy az ellátás feltételéül szabják-e az átlagon felüli szolgáltatásokért való fizetést. A Betegek Jogvédelmi Szövetségének elnöke, Elena Marušáková azt ajánlja, mindenki, aki hasonló helyzetbe kerül, kérje a szolgáltatások pontos jegyzékét és az arról szóló írásos igazolást is, hogy az esetleges elutasítás nem lesz hatással az egészségügyi ellátásra.

 „Ha a kórház vagy az orvos átlagon felüli ellátásért kér pénzt, pontosan fel kell sorolnia, hogy ez mi mindent tartalmaz az egyágyas, légkondicionált szobától akár a vegán ételig, hogy az ellenőrizhető legyen” 

– mondja.

Fizetős szürke zóna

Annak persze minden érintett fél tudatában van, hogy a határok itt nagyon nehezen meghatározhatók és ellenőrizhetők. A beteg mindig kiszolgáltatott helyzetben van, főleg, ha nem akar hónapokig várni egy tervezett műtétre, utólag pedig nehéz bizonyítani, működött-e a szobán a légkondi, és lazacfilé helyett grízes tésztát kapott-e vacsorára.

A valós helyzet ma az, hogy aki heteken és nem hónapokon belül szeretne eljutni egy csípőműtétre, szakorvosi vizsgálatra, CT-re, MRI-re, annak fizetnie kell. „Az egészségügyi minisztérium által végeztetett vizsgálat alapján is az derült ki, hogy a betegek 42 százaléka fizetett olyan ellátásért, amelyért az érvényes jogszabályok szerint nem kellett volna” – tájékoztatott a tárca szóvivője, Veronika Daničová. Az Állami Számvevőszék szerint a fizetésköteles ellátás miatt sok beteg inkább el sem megy a szükséges vizsgálatra, műtétre, és később az állapotuk romlása jelent majd többletkiadást az egészségügyben. 

„Végeredményben úgyis el kell ezeket a betegeket látni az ügyeleten, vagy pedig olyan mértékben súlyosbodik az állapotuk, hogy sokkal költségesebb lesz a kezelésük”

 – véli az emberjogi biztos, aki szerint az egyetlen megoldás, ha a beteg tudni fogja, mit fedez a biztosítása és miért kell fizetnie.

Ennek tisztázásától egyelőre még távol vagyunk, a szlovák egészségügy olyan szürke zónában tengődik, amelyet a félhivatalos illetékek és a hivatalosan nem létező, de mindenki által tolerált borítékpénzek működtetnek. A változtatásra nincs politikai akarat, mert ahhoz be kellene ismerni, és a választóknak is el kellene mondani, hogy az ingyenes egészségügyi ellátás már rég nem létezik. Igaz, hogy ezt mind tudjuk, de amíg el tudják hitetni velünk, hogy ami civilizált országokban természetes, az nálunk átlagon felüli luxus, addig minden marad a régiben.