Hetven év állatok szolgálatában - Bajmóci Állatkert: jubileum után és nagyszabású fejlesztések előtt

Gyerekkori emlékként bennem is él a vár impozáns látványa alatt megbújó állatkert hangulata: a színes kifutók, a kíváncsi tekintetek, a távoli oroszlánbőgés – szinte mindenki rendelkezik egy féltve őrzött emlékkel bajmóci kirándulásáról. Ma az intézmény már jóval több, mint egyszerű kirándulóhely: élő bizonyítéka annak, hogyan válhat egy állatkert a természetvédelem, a tudományos oktatás és a felelős állattartás színterévé, ahogy azt a Bajmóci Állatkert folyamatos sajtóközleményei és hivatalos tájékoztatói is alátámasztják.

Egy kert, amely együtt nőtt a látogatóival

A Bajmóci Állatkert 1955. április 1-jén nyitotta meg kapuit. Akkoriban kevesen sejthették, hogy a hét alkalmazottal működő, szerény gyűjtemény hetven év alatt országos jelentőségű intézménnyé válik. Azóta több mint 26 millió látogató fordult meg a kertben, generációk számára jelentve az első találkozást az egzotikus állatvilággal.

Ma a bajmóci állatkert több mint 2700 állatnak ad otthont, több mint 360 faj képviseletében, és 33 nemzetközi tenyészprogram aktív résztvevője. Ezek a számok önmagukban is beszédesek, ám mögöttük egy következetesen épített szakmai szemlélet húzódik meg: az a felismerés, hogy az állatkertek szerepe messze túlmutat a bemutatáson.

Jubileum: az emberi munka láthatatlan oldala

A hetvenedik évforduló nem csupán az intézmény történetéről szólt, hanem azokról az emberekről is, akik nap mint nap működtetik ezt a „láthatatlan gépezetet”. Az ünnepi alkalmon tizenhét munkatárs vehetett át elismerést a hosszú évek, olykor évtizedek óta végzett munkájáért. Emil Divéky igazgató szerint a zoológiai kert működését sokan hajlamosak alábecsülni. Az állatkert egy élő organizmus, amely nem ismeri az ünnepnapokat – fogalmazott. Az állatokról való gondoskodás folyamatos jelenlétet és felelősséget követel.

Tudatos elmozdulás a tudomány felé 

Az elmúlt években a Bajmóci Állatkert működésében egyre hangsúlyosabbá vált az a törekvés, hogy a klasszikus bemutató szerep mellett oktatási, rehabilitációs és részben kutatási feladatokat is ellásson. Az intézmény fenntartója az elmúlt két évben több mint egymillió eurót fordított különféle korszerűsítésekre, miközben további, nagyobb léptékű beruházások előkészítése zajlik.

Hogy ezek a tervek milyen mértékben és milyen ütemben valósulnak meg, az több tényezőtől is függ. Az azonban egyértelműen látszik, hogy a bajmóci állatkert szerepéről ma már nem pusztán mint kirándulóhelyről gondolkodnak, hanem a természetvédelem intézményes szereplőjeként.

Zsiráfok és új távlatok

A tervezett fejlesztések közül a zsiráfpavilon a leginkább szem előtt lévő elem. Amennyiben a projekt megvalósul, Bajmóc a pozsonyi állatkert után a második olyan intézmény lehet Szlovákiában, ahol zsiráfokat tartanak. A beruházás ugyanakkor nem csupán látványossági kérdés: a faj igényei miatt komoly szakmai és infrastrukturális előkészítést igényel.

A zsiráfok esetleges érkezése hosszú nemzetközi egyeztetésekhez, tenyészprogramokhoz és elhelyezési feltételekhez kötött. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy csak akkor kerülhet sor a betelepítésre, ha minden állatjóléti szempont teljesül – ellenkező esetben a projekt nem léphet tovább a tervezőasztalnál.

Menedék a bajba jutott ragadozóknak

Kevésbé látványos, ám szakmai szempontból annál jelentősebb a nagytestű macskafélék számára tervezett befogadóközpont. A létesítmény elsősorban az illegális magántartásból elkobzott állatok elhelyezésére szolgálna, és a látogatók számára nem lenne hozzáférhető.

A tervezett központ létrehozása egy régóta fennálló hiányra reagál: jelenleg korlátozottak azok a lehetőségek, ahol az ilyen állatok megfelelő körülmények közé kerülhetnek. A projekt finanszírozása több forrásból történhet, elsősorban európai uniós támogatások bevonásával, ami a megvalósítás ütemét és végső formáját is befolyásolhatja.

 Noé bárkája a 21. században

Az igazgató találó hasonlattal illette az intézmény szerepét: a Bajmóci Állatkert afféle modern Noé bárkájaként működik. Olyan fajok is helyet kapnak itt, amelyek a vadonban már eltűntek, vagy a kihalás szélére sodródtak. A természetes élőhelyek pusztulása és az emberi beavatkozás következményei egyre inkább felértékelik ezt a szerepet.

Az állatkert rehabilitációs állomásként is fontos feladatot lát el. Tavaly sérült gólyák, valamint más vadon élő állatok kerültek ide az ország különböző részeiről. Némelyikük a sikeres gyógyulás után visszatérhet a természetbe, mások azonban végleg emberi gondoskodásra szorulnak.

A felelősségteljes állattartás olykor fájdalmas döntésekkel jár: súlyos betegségek vagy fejlődési rendellenességek esetén az eutanázia jelenti az egyetlen humánus megoldást. Ezek a történetek ritkán kerülnek reflektorfénybe, mégis a mindennapi munka részei.

Új életek, új remények

A nehéz pillanatokat örömteli események ellensúlyozzák. Tavaly vörös panda- és kárpáti hiúz-kölykök, valamint egy ritka fekete-fehér daru fiókája is világra jött Bajmócon. Ezek a születések nemcsak szakmai sikerek, hanem megerősítések is: megfelelő körülmények között a legérzékenyebb fajok is esélyt kaphatnak a fennmaradásra.

A Bajmóci Állatkert története hetven év után sem lezárt fejezet. Inkább egy folyamatosan alakuló történet, amelyben a hagyomány és a megújulás egymást erősíti. A jubileum számvetésre adott alkalmat, a tervezett fejlesztések pedig azt üzenik: az intézmény továbbra is élményt nyújt, tanít és véd – nemcsak a jelennek, hanem a jövő generációinak is.