2006. január 19-én este egy koszovói misszióból hazatérő szlovák katonákat szállító Antonov AN–24-es repülőgép a magyarországi Hejce közelében hegyoldalnak ütközött.
Egyetlen túlélő
A fedélzeten tartózkodó 34 katona, köztük három nő, és a nyolcfős személyzet mind életét vesztette.
Az elhunytak után 37 gyermek maradt árván, a katasztrófának egyetlen túlélője volt, a lévai Martin Farkaš.
A leszállás jó időjárási körülmények között kezdődött, a kapitány földi irányítási segítség nélkül, vizuálisan közelítette meg a repülőteret. A gép azonban túl gyorsan és rossz irányban süllyedt, miközben a pilóta nem vette észre a sötétben rejtőző, kivilágítatlan Borsó-hegyet. A vizsgálatok szerint az úgynevezett „fekete lyuk” illúzió is szerepet játszhatott, amely megtéveszthette a személyzetet a magasság megítélésében.
A pilóta hibázott
A szakértők nem találtak műszaki hibát: minden rendszer működőképes volt, a balesetet nagy valószínűséggel emberi tényezők okozták.
A kapitány nem állította be a veszélyes magasságra figyelmeztető hangjelzést sem, és a megközelítési előírásoktól eltérő manővert hajtott végre.
A hejcei katasztrófa fordulópont lett a szlovák katonai repülés történetében. Szigorították a leszállási szabályokat, és emelték a kapitányi beosztáshoz szükséges repült órák számát.
A tragédiára Hejcén egy a letarolt fák között föld felé zuhanó, szárnyak nélküli angyalt ábrázoló kompozíció emlékeztet, amely Szabó László galántai szobrász alkotása.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.