Fico átment Mečiarba: fenyegetőzik, énekel, és újra választást akar nyerni

Május 15-én múlt egy éve, hogy Robert Fico ellen Nyitrabányán merényletet követett el egy lévai nyugdíjas, bizonyos Juraj Cintula. Azóta próbálták bebizonyítani: a tettes az ellenzék embere volt, de ez nem sikerült, Cintula június 8-án egyedül áll a bíróság elé. Így hát az emlékműsor szervezői Fico mártíriumára helyezték a hangsúlyt, és az évforduló alkalmából szerveztek egy politikai búcsújárást. 

Drónok, kordonok, rajongók 

A kihelyezett kormányülést 15.00 órára hirdették meg, de a kisvárosban már délben több száz rendőr őrizte a rendet, az eseménynek helyt adó kultúrház tetejéről mesterlövészek pásztázták a környéket, a főtér felett drónok zümmögtek. A kordon mögött vagy húsz nyugdíjas várta Ficót, nekik is komoly biztonsági ellenőrzésen kellett átesniük. A szervezők nagyobb tömegre számíthattak, tízszer annyi volt az újságíró és hússzor annyi a rendőr a helyszínen, mint a rajongó. De akik eljöttek, azok legalább kitartóak és elkötelezettek voltak. Többen elmondják, hogy reggel kilenc óta ott várnak, hogy bejussanak, és kezet foghassanak a miniszterelnökkel. Aggodalmaik és reményeik is feleslegesnek bizonyultak, hisz tülekedés nem volt, Fico pedig csak két-három emberrel fogott kezet, és biztosította őket, hogy szereti a nyitrabányaiakat. 

A dermesztő májusi hidegben már fél órája egy kiskosztümben várja Ficót a kultúrház előtt a helyi polgármester asszony, neki is jut egy szívélyes kézfogás, aztán a kormány – pontosabban annak smeres része elvonul a kihelyezett kormányülésre, amelynek fő témája a fokozódó megosztottság és az egyre erősödő gyűlöletkeltés elleni intézkedések előkészítése. Ugyanez volt a témája a biztonsági tanács aznap délelőtt Pozsonyban tartott ülésének is, ami annyira komolyra sikerült, hogy sem a köztársasági elnök, sem a belügyminiszter nem vett részt rajta (Peter Pellegrini Horvátországban üdült, Matúš Šutaj-Eštok pedig épp Dubajból tartott hazafelé). A Hlas kormánytagjai közül csak Erik Tomáš munka-, szociális és családügyi miniszter és Peter Kmec miniszterelnök-helyettes vettek részt a kihelyezett ülésen, az SNS jelöltjei közül pedig Martina Šimkovičová kulturális és Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszterek. 

„Két kezemen vittem volna” 

Mivel a kormányülésre nem engednek be, a főtéren múlatjuk az időt. A kordonon túl összesereglett rajongók nem túl barátságosak, nyíltan ki is mondják, mi a véleményük a sajtóról, amelyik bírálni merészeli a miniszterelnököt. Aztán csak-csak kikívánkozik belőlük, hogy egy éve is itt voltak, látták a merényletet, és azért jöttek el újra, hogy együttérzésüket fejezzék ki Ficónak. „Egy méterre álltam tőle, itt esett el a szemem előtt. A két kezemen vittem volna kórházba. Örülök, hogy túlélte és felépült, mert jobb miniszterelnökünk nem volt, és nem is lesz” – mondja a könnyeivel küszködve egy férfi. A mellette álló hölgyek bólogatnak, de sokkal bizalmatlanabbak az újságírókkal szemben. Egyikük azt mondja, minden újságot meg kellene szüntetni, amelyik Ficót bírálja, mert a kormányfőt tisztelni kell. Megkérdeztük, a miniszterelnök nevezheti-e szerinte az újságírókat vérszomjas fattyaknak és prostituáltaknak, erre az a válasz, hogy ilyet tőle soha nem hallottak. 

Az ülést követő sajtótájékoztatón már sem a Hlas, sem az SNS miniszterei nem tették tiszteletüket, az újságírókkal farkasszemet néző Fico mögött Robert Kaliňák honvédelmi miniszter, Boris Susko igazságügyi miniszter, Richard Takáč földművelésügyi miniszter, Juraj Gedra, a kormányhivatal igazgatója és Richard Glück, a parlament védelmi bizottságnak elnöke álltak sorfalat. 

Gyűlölettel a gyűlölet ellen? 

Fico sokáig szóhoz sem jutott a benne dúló indulattól, aztán rögtön a közepébe vágott: a sajtó képviselői és az ellenzék tehetnek az ellene elkövetett merényletről, de írhatnak, mondhatnak, amit akarnak, ő itt áll ereje teljében, és újra győzni fog. Vagy húszperces szitokáradat következett az ellenzék és a kritikus sajtó ellen. Megtudtuk, hogy a titkosszolgálat információi szerint az elmúlt egy évben 239 százalékkal emelkedett a kormánytagok elleni gyűlöletcselekmények száma – hogy mire alapozzák ezt a számot, arról nem esett szó. Viszont Fico közölte, hogy újabb merénylet készül egy koalíciós politikus ellen, és ennek hátterében a Demokrati párt áll. A miniszterelnök bizonyítékkal is szolgált, elmondta, hogy egy férfi népviseletben, fokossal a kezében vett részt egy ellenzéki tüntetésen, és ott arról beszélt, hogy Ficót „le kell tenni.” Ezért a belügyminisztériumban munkabizottságot hoznak létre a gyűlöletcselekmények elleni törvény kidolgozására. Ide tartozik majd az erőszakos cselekményekre való felbujtás, a gyűlölködő támadások, de a közszereplők személyes adatai, például lakcímük közzététele is. A kérdésre, hogy mindez vonatkozik-e Daniel Bombicra, a kormány védencére is, aki évek óta újságírókat, ellenzéki politikusokat gyaláz, és a covid-járvány ellen küzdő orvosok lakcímeit tette közzé, azt a választ kapjuk, hogy Daniel Bombic fogságban ül. A felvetésre, hogy Bombicnak a miniszterelnök tanácsadója, Daniel Lindtner a védőügyvédje, és Róbert Kaliňák ügyvédi irodája fizeti a pozsonyi lakásbérletét, már csak legyint a miniszterelnök, és válaszra sem méltat. Hasonló bánásmódban van része a többi kollégának is, végül megtudjuk, hogy a kormány kénytelen lesz reagálni a sajtó keltett gyűlöletre, és ha látni akarjuk, hogyan kell kinéznie a lakossággal folytatott párbeszédnek, menjünk el a helyi sportcsarnokban tartott esti nagygyűlésre. 

Horalky, rántott hús, Kaliňák 

Hogyne mennénk, eredetileg is szándékunkban állt, bár akkor még nem tudtuk, milyen embert próbáló élményben lesz részünk. A helyszínre csak az nyer bebocsáttatást, aki előre regisztrált, vagy a Smer helyi pártszervezetei által fizetett buszokkal érkezik. Ezekből már vagy húsz parkol a környéken, a rendszámok alapján Nagymihálytól Pozsonyig, Érsekújvártól Csacáig sikerült beszervezni a rajongókat. Sokan botokkal bicegnek a biztonsági kapukig, ahol az ellenőrzést követően átvehetik a Smer ajándékcsomagját: a papírtáskában egy flakon ásványvíz, egy Horalky nápolyi és két szelet kenyér közé pakolt rántott hús van. Mindenki ünnepélyesen helyet foglal, lassú gyászzenével elkezdődik az „Elég volt a gyűlöletből” címet viselő showműsor. 

Az est házigazdája, Robert Kaliňák kellő pátosszal és komolysággal vezeti fel, mennyire megrendült, amikor a legjobb barátját meglőtték, és mekkora kövek gördültek le a szívéről, amikor megbizonyosodott arról, hogy Fico „az extrém fizikai kondíciójának köszönhetően nemcsak hogy túlélte a merényletet, de erőnlétének 95 százalékát vissza is nyerte.” 

Česť práci! 

Vetítés következik, felvételeket látunk a merényletről, majd az ellenzéki tüntetésekről, ahol a résztvevők börtönbe küldenék Ficót. Az idős hölgyek a könnyeiket törölgetik, a nézőtéren ülő férfiak pedig „f..szok, börtönbe velük!” felkiáltásokkal kommentálják a vetítővásznon megjelenő ellenzéki politikusokat. 

Ekkor lép a színpadra Ľuboš Blaha, Richard Takáč és Tibor Gašpar, hogy örökké tartó csodálatukról és támogatásukról biztosítsák Robert Ficót. Szokás szerint Blaha a legvehemensebb, azt mondja: Fico Szlovákia újkori történelmének legnagyobb államférfija. „Egy ellenzéki aktivista, egy progresszív Frankenstein lőtte meg egy éve, akit Gröhling, Šimečka és Matovič teremtettek” – hergeli magát és a közönséget, majd köszönetet mond Ficónak, hogy békét akar, és ennek jegyében el mert menni Moszkvába, hogy hódolatát fejezze ki a felszabadítóinknak. A teremben hatalmas tapsvihar tör ki, sokan felállnak, éljeneznek. Blaha még egy kicsit panaszkodik, hogy a rendőrség eljárást indított ellene, mert használja a Česť práci! (Tisztelet a munkának!) kommunista köszöntést, majd szinte extázisban ordítja a színpadról: „Soha nem törnek meg bennünket! Mert mi vagyunk a Smer! Mi vagyunk a béke, míg ők a háború! Mi vagyunk Robert Fico, és ők Cintula! Éljen Robert Fico, éljen Szlovákia, éljen a Smer!” 

A közönség ujjong, állva tapsol, de Richard Takáčra és Tibor Gašparra, akik az értetlent adják, miért támadja őket az ellenzék, amikor ők csak jót akarnak, már sokan nem figyelnek. Inkább előveszik a fóliába csomagolt rántott húsos szendvicseiket, és majszolni kezdenek. Kell is az erő ahhoz, ami következik: nagyjából ötperces összeállítás az ellenzéki tüntetéseken készült felvételekből, amelyet úgy válogattak össze és vágtak meg, hogy úgy tűnjön, mindenki Fico halálát akarja. Különösen nagy hangsúly helyeződik arra az aktivistára, aki fokossal jelent meg az egyik tüntetésen, a könnyebb érthetőség kedvéért oda is írják a kép alá, hogy ő nem más, mint: Cintula 02. 

Fico, a messiás 

Még mielőtt az ijedtségtől félrenyelne a közönség, bejátsszák a szlovák himnuszt, mindenki feláll, majd sejtelmes kék fények között bevonul maga Fico, mint afféle messiás. Nyoma sincs a sajtótájékoztatón az indulatait alig türtőztető kormányfőnek, itt a pártvezér áll a rajongói előtt, és láthatóan élvezi, hogy az egész sportcsarnok a nevét skandálja. 

Azt is tudja, hogyan kell a tömeggel bánni: megdicséri a résztvevőket, hogy mennyire kulturáltak, és arra biztatja őket, mutassák meg az ellenzéknek, milyen egy politikai tüntetés. „Állítsunk tükröt azoknak, akik ma azt kiabálják: börtönbe, felakasztani, piszkok! Ilyen egy kulturált találkozó. Így kell kinéznie egy politikai párt összejövetelének” – mondja, és a közönség helyeslően bólogat. 

Majd hirtelen váltás következik, és Fico elmondja: 2018-ban hibát követett el, amikor a Hlas politikusainak tanácsára lemondott. „Ha nem hallgattunk volna rájuk, a 2020-as választásokat is megnyerjük” – mondja, majd egy levegővel folytatja, hogy mivel nem ő nyert 2020-ban, mindenkit covid-ellenes oltásra kényszerítettek. „Aki más véleményen volt, annak megüzenték az újságírók, hogy kényszerzubbonyt kell ráhúzni, és addig döfködni bele az injekciókat, amíg úgy fog visítani, mint egy malac” – mondja a szörnyülködő közönségnek. Felidézi azt is, hogy annak idején a kormány ideiglenesen leállított egyes online sajtótermékeket. „Képzeljék el, hölgyeim és uraim, hogy mi most tekintettel erre a gyűlölettel teli helyzetre, kikapcsolnánk a DenníkN-t, a Sme-t, z Aktuality-t. Mi történne? De mi nem tesszük ezt, mert mi demokraták vagyunk!” – mondja, és a közönség ismét állva tapsol. 

Ugorjanak hideg vízbe! 

A továbbiakban panaszkodik még a bűnüldöző szervekre, kérdőre vonva Šutaj-Eštok (Hlas) belügyminiszert, amiért a Smer képviselői, például Blaha ellen is eljárások indulhatnak, majd a köztársasági elnöknek üzen. „Peter Pellegrini soha nem lett volna köztársasági elnök a Smer támogatása nélkül. Remélem, ennek tudatában van!” 

Ľuboš Blahát ökölbe szorított kézzel, Česť práci! köszöntéssel üdvözli, mert „mi becsüljük a munkát”, és azt is elmondja, milyen fantasztikus találkozókban volt része Moszkvában a kínai és brazil elnökkel, valamint a vietnámi kommunista párt elnökével. „Hogy miért vele? Mert ott egy párt van, és prosperálnak. Nálunk száz van, és úgy is nézünk ki” – összegez. Végül átvált személyes hangnembe, elárulja, hogy teljesen felépült, ereje teljében érzi magát, csak egy kis hasmenése van olykor – na de kinek nincs. A jelenlévők ismét hangosan helyeselnek. Megdicséri a besztercebányai kórházban róla gondoskodó nővérkéket is: azt mondja, olyan kedvesek voltak, hogy ki is kezdett volna velük, ha lett volna elég ereje. Végül pedig egy életvezetési tanáccsal szolgál. „Ugorjanak minden reggel hideg vízbe! Én ezt teszem, és falakat lennék képes ledönteni. Ezentúl minden nap kétszer beugrom, és megnyerem a következő választásokat!” – ígéri. 

Már csak a finálé van hátra, egy férfikórus vonul be, és Fico velük énekli a Na kráľovej holi című szlovák népdalt, amely a 2023-as választások óta a Smer győzelmi himnusza. A közönség áll, és sírva énekel, aztán elégedetten vonul a buszokba. 

Úgy tűnik, 2025. május 15-én Nyitrabányán elkezdődött a Smer következő választási kampánya. Már azt is lehet tudni, hogy a fő motívuma Fico szenvedéstörténete és csodával határos feltámadása lesz, az ellenzéki latrok és Pilátusok igyekezetének ellenére. Ha ilyen energiával lendülettel és elszántsággal folytatja, kérdés, ki bírja vele tartani a lépést.