Elfelejtett örökség – Gótikus úton Gömörben

Megtalálni, azokat a helyeket, amelyekre az idő, az elmúlt évszázad, a közelmúlt évtizedei port, törmeléket omlasztottak, amelyeket Csipkerózsika kastélyához hasonlóan benőtt az iszalag, bodza, akác és a csipke? Lehetségessé vált! Felfedezni egy elfelejtettnek tudott örökséget? Kellett! Augusztus 10-én néhány száz, szinte az egész Szlovákia területéről érkezett, a gótikus utat megismerni vágyó utazó meg is tette az újrafelfedezést. A Gótikus Út idei rendezvénysorozatán jártunk. 

Elfeledett örökségek

Van egy polgári társulás. A Gótikus Út Társulás a neve. Fiatal, lelkes, elszánt, önkéntes alapon dolgozó, igazán értékes és fontos munkát végző csapat ez! Bő tíz éve jött létre, hogy a kallódó gótikus emlékekre felhívja a figyelmet, hogy megmentésüket, felújításukat, régészeti, művészettörténeti, építészeti felmérésüket és kutatásukat elindítsa. Ma már ott tartanak, hogy a Gótikus Út az Általános Hitelbank, Szlovákia egyik kiemelkedő pénzintézetének stratégiai partnere, az általuk erre a címre javasolt egyházi műemlékek pedig az Európai Örökség részei lettek. Sikertörténet! A csapat kezdetektől fogva nagy figyelmet fordított Gömör Kishont, az elfeledett, elhanyagolt régió, a leszakadt, munkanélküliséggel birkózó, már-már gettósított vidék értékeire. Idei rendezvénysorozatukat Az elfelejtett örökség címmel szervezték meg. Ennek a célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az eddig alig vagy csak kevésbé ismert, de ismeretlenségük ellenére is értékes és sajnos veszélyeztetett műemlékek állapotára. A polgári társulás éppen ezeknek az emlékeknek a bemutatásával motiválni szeretné a helyi és országos szakmai és laikus közvéleményt formálókat, hogy ne engedjék a műemlékeket elpusztulni, járuljanak hozzá megmentésükhöz és megőrzésükhöz. A bemutatott épületeknek egy részét évtizedek óta most először tették láthatóvá a nagyközönség számára. Korábban szinte megközelíteni sem nagyon lehetett azokat. 

 

Nyári délután, mikor elfeküdt a nyár 

Ápolt és ápolatlan kertek mellett vezetnek az utak ezekhez a megnéznivaló épületekhez. Egy kis sétára indultam el. A Gótikus Út társulás idén Zeherje egykori református templomát, a Nyústyához közeli Baradna, szlovák nevén Brádno, barokk és klasszicista stílusjegyeket is mutató ágostai evangélikus templomát, Gesztes rusztikusan szép ágostai evangélikus templomát, Sajókeszi egykori református romtemplomát, Derencsény klasszicista stílusú ágostai evangélikus templomát és Lévártfürdő 19. században kialakított egykori fürdőépületeit helyezte középpontba. Ezekben a helyszínekben az a közös, hogy ma már nem az a közösség használja és tartja fenn őket, amelyek még a huszadik század felezőjéig birtokosai voltak az épületeknek. A templomok egy részének még ugyan az egyház a gazdája, de létszámban és erőben igencsak meggyengült gyülekezetekről van szó, kis lélekszámú, elöregedőben, elnéptelenedőben lévő falvakban. Kis épület kis gond, régi és nagy épület nagy gond! A szlovákiai műemlékvédelem mindent is elég szigorúan szabályoz, ami egy műemlék vagy műemlék jellegű épület felújítását érinti. Anyagi forrást viszont már nem biztosít egy-egy ilyen emlék megóvásához. Azt a tulajdonosnak kell találni, pályázni. Emiatt aztán sokszor az a helyzet, szépen megvárják, míg annyira le nem romlik egy épület állaga, hogy életveszélyessé váljon, és akkor ki lehet adni a bontási engedélyt.

Pontosan ez most a helyzet Sajókeszi templomával, ami már rom. Állítólag felmerült a leromlott és lassan életveszélyessé váló falak elbontásának gondolata, de mivel ez is sokba kerülne, még áll a rom. Remélhetőleg tulajdonosváltással, némi civil kurázsival ez az építészeti emlék sem lesz martalékává az enyészetnek. Ahogy az Zeherjén történt. Ott már új tulajdonosa van az ingatlanoknak, amely a község. A templom megmentése, ha kis lépésekkel is, de szépen halad előre. Derencsényben még rendszeresen van istentisztelet, ahogy Gesztesen is. Hogy meddig? Míg ki nem halnak a gesztesi hívek. Akik egykor régen bányászattal, ércfeldolgozással, erdészettel, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Azok a híres gömöri égetett borok, azaz pálinkák évszázadok óta ismertek, régen pálinkafőzdéjéről volt ismert a hely. Ma meg, ha lenne is gyümölcs, nincs, aki leszedje, felszedje. Nem lesz így belőle nemes ital, abból nem lesz pénz, nincs mit bedobni a perselybe, üres perselyből meg nem tud tetőfedőt, kőművest, ácsot fizetni a lelkész. Lesz-e változás? Lehet! A sétám alatt kissé szomorkás képet rögzítettem. Múló régi világ képét. 

Tájkultúra változása

Szlovákia Toszkánája Gömör! Egyre többen ezt mondják, lassan talán fel is fedezik maguknak ezt a vidéket a nem itt élők is. Már akadnak olyanok, akik itt keresnek nyugdíjas éveikre szép környezetben lévő, olcsó ingatlant, és találnak is! Az itt élőket viszont a nehéz megélhetés, a szegénység, a szociális helyzet, a nem túl jó tömegközlekedési viszonyok, a munkalehetőségek és érvényesülés korlátai inkább elvándorlásra, a nagyobb városokba való átköltözésre kényszeríti. A tájkultúra közben változik. A régi parasztházak míves faragott tornácai és gyalult ablakai eltűnnek, a vakolatdíszek nem összeférők a hőszigetelő burkolatokkal. A középületek vagy uniformizálódnak, vagy rommá válnak. Régen iskolaként, templomként, kultúrházként, szövetkezeti irodaként szolgáló épületekbe harap bele az idő és pusztulás. Egy elfelejtett örökség megmentése kezdődhetne el. Éjfél előtt öt percet mutat az óra. Kérdés, lesz-e rá erő, akarat, pénz, tehetség, kitartás. Reménykedem, igen! 

A cikk a Vasárnap családi magazin 2024/35-ös számában jelent meg, 2024. augusztus 27-én.