A szlovák földművelésügyi minisztérium egykori államtitkára, Csicsai Gábor nemrég részt vett a csallóközi háztáji haszonállatok száj- és körömfájással kapcsolatos tesztelésén. Tapasztalatai szerint az indulatok azért is voltak annyira kiélezettek, mert az állam részéről hiányzott a világos kommunikáció.
Sokan még a minták tisztességes kezelésében is kételkedtek. Hogyan lehetett őket meggyőzni?
Nehezen. Az állattartók nem bíznak az állami intézményekben, de ez nagyrészt a jelenlegi kormány tagjainak a sara, akik ugyanúgy megkérdőjelezték a covid-járvány idején hozott intézkedéseket is. Az elkeseredett gazdákat megértem, mert nincsenek információik, a kiküldött stáb nem magyarázta el nekik egyértelműen, mire számíthatnak.
Hová küldik az állatoktól levett törleteket?
Szlovákiában egyetlen ilyen jellegű, nemzetközileg akkreditált laboratórium van, Zólyomban. Szigorúan szabályozott a törletek levéltelének, tárolásának és szállításnak módja. Ez megkérdőjelezhetetlen eljárás, az államnak nem fűződik ahhoz érdeke, hogy meghamisítsa az eredményeket.
A mezőgazdasági miniszter és a válságstáb folyamatosan azt kommunikálta, hogy a gócpontok körüli három kilométeres körzetben minden házi sertést, tehenet, kecskét, juhot le kell ölni. Bakán és Csiliznyáradon ez megtörtént, viszont Lúcson teszteltek. Ez hogy volt lehetséges?
A községben mintegy hatvan háztáji gazdaságot jártunk be, több száz mintát vettünk le. A központi válságstáb részéről is voltak ott szakemberek, de az állami szervek nem kommunikálták felénk, mi jöhet ezután. Azt hiszem, nem akarták kiélezni a helyzetet, meg akarták várni az eredményeket.
A válságstáb az eredményektől függetlenül is dönthet úgy, hogy a negatív eredményt mutató állatokat is le kell ölni a gócpontok körzetében. Indokolt ez a szigorúság?
Ez egy folyamatban lévő monitoring, amit ismételni is kellene, de amíg nincs pozitív eredmény, nem tartanám indokoltnak a tömeges pusztítást. Az Európai Unió sem határozza meg ezt ilyen szigorúan, Brüsszel számára végeredményben mindegy, milyen koncepció szerint járunk el, a lényeg az, hogy működjön. Ahol megjelenik a száj- és körömfájás, ott egyértelműen likvidálni kell az állományt, de ahol nincs fertőzés, ott elég meghozni a szigorú intézkedéseket. Az országos főállatorvos hatáskörébe tartozik, milyen megoldást választ, és hagyat jóvá Brüsszelben, ez lehetne a háztáji állatok esetében a karantén is.
Ez mit jelent?
Kőkemény vesztegzárat, vagyis az érintett községekből se ki, se be, senkinek. Csodálkozom, hogy ezeket a településeket még egy héttel a kór megjelenése előtt sem zárták le. Ebben még a szocializmusban is következetesebbek voltak, a fejőnőket sem engedték haza az istállókból, ahol fertőzött állatokat találtak. Érdemes lenne most is ilyen szigorú intézkedéseket hozni, ezek esélyt jelenthetnének az egészséges állatok számára, és a kór terjedést is fékeznék.
De nálunk a kór megjelenését követően sem zárták le az érintett településeket.
Ami számomra érthetetlen, mert az állatok bármelyik pillanatban fertőződhetnek. Állami felügyeletnek kellene ellenőriznie a karanténon belüli állatokat, rendszeresen vért venni, amint gyanús klinikai tünetek jelentkeznek – ez mind nem történt meg.
Kik lehetnének ezek az ellenőrök?
Állatorvosok, állatorvos-hallgatók, technikusok, de akár a katonaság is. Nekik addig a karanténon belül kellene maradniuk, amíg nem múlik el a járványveszély. Ugyanez vonatkozna a lakosságra is, mert az autók fertőtlenítése kevés.
Bakán és Nyáradon már likvidálták a háziállatokat. A többi település megúszhatja?
Ez attól függ, mit mutatnak ki a minták. Ha a háztáji gazdaságokban is felüti a fejét a járvány, menthetetlenek az állatok.
Amikor Kisbajcson észlelték a fertőzést, a csehek és lengyelek azonnal szigorú határellenőrzéseket vezettek be, mi pedig nem tettünk semmit. Ez komoly mulasztás volt?
Nem biztos, hogy ha mindent megteszünk, megfékezzük a járványt, de megdöbbentett, hogy semmit sem tettünk. Egyértelmű, hogy a fertőzés az 506-os út mentén terjed, a határtól Szap, Nyárad, Bős, Baka, Lúcs felé. Az ilyen járvány soha nem egytényezős, szerepe lehet a terjedésében a szélnek, az autók által behozott pornak, az embereknek – így került a nagy farmokra. Úgy látom, hogy minél kisebb egy farm, annál védettebb, hacsak maga a gazda nem viszi be a fertőzést.
A farmokon beoltották az állományt, hogy ne terjessze a kórt. Megelőző hatása nincs a vakcinának?
Nincs, mert csak a tüneteket mérsékli, az állat attól, hogy látszólag rendben van, még lehet vírushordozó. Sőt, ki is gyógyulhat, de az alatt a két-három hét alatt, amíg beteg, további egyedeket fertőz meg, és az általános állapotán annyit rontanak a szövődmények, hogy nem érdemes tartani. Ne felejtsük el, ezek haszonállatok, úgy csúcsra vannak járatva, mint egy Forma–1-es autó, és ha megbetegszenek, nem tejelnek annyit, nem lesznek borjaik, vagyis nem gazdaságosak.
Az aggódó állattartóknak, akik a néhány malackájukat, tehenüket féltik, mit tanácsol?
Ne járjanak el otthonról, és amíg az állatokat látják el, mindig fertőtlenítsenek és öltözzenek át. Jó példát szolgáltatnak erre a fekete-fehér rendszerre a nagy disznótenyészetek, ahol akkor is betartják ezt a szabályt, amikor nincs járvány.
Speciális fertőtlenítőszerre van szükség?
Az állategészségügyi patikákban és a gazdaboltokban is kaphatók ilyen szerek, csak úgy kell kérni, hogy száj- és körömfájás ellen hasson.
A dögkutak ásása ellen sokan tiltakoztak. Van más megoldás?
Amíg az országban csak egy kafiléria működik, addig nincs. Legalább három kellene, minden kerületben egy, mert sosem tudjuk, mikor következik be ilyen vészhelyzet, mint a mostani. Ezért kell a fél országon keresztül szállítani az állati tetemeket Zsolnára. Megjegyzem, ez nem veszélyes, még akkor sem, ha kilóg az állat lába a rakodótérből, mert a tetemeket is fertőtlenítik. A járványhelyzet miatt leölt állatokat az egész világon javarészt dögkutakban ássák el, más kérdés, hogy ezeket a helyszíneket a talajvíz szintjének és a talaj összetételének alapos vizsgálata után választják ki.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.