Boldog cicaélet - Új esély a kóbor, beteg, sérült macskáknak

Péntek Miriam, a társulás alapítója fogad. Léptei könnyedek és elegánsak, akárcsak szeretett macskáié. Épp a délutáni etetős-takarítós kört végzi a régi garázsokból átalakított épületben, ahol jelenleg tizenhét cica lakik. 

– Összesen negyvenöten vannak. Egy másik „cicalakban” és nálam, otthon is vannak mentett állatok. A maximális létszámunk eddig egyszerre nyolcvanöt állat volt. Az itt lakók közül mindenki tesztelt, féregtelenített, oltott, ivartalanított és csippel ellátott.

Ahogy belépünk a takaros szobába, kíváncsi szempárok szegeződnek ránk. Néhányan az ágy mögé bújnak, onnan kémlelek, de Brandonnak, a párkányról leugró cicának nem kell sok, máris a fotósunk lábához dörgölődzik, és dorombolni kezd. A többiek még tartják a tisztes távolságot, de tíz perc után már ők is természetesnek veszik, hogy ott vagyunk, és folytatják a pihenést, körömélezést, nassolást vagy épp a játékot. Előbújik Teddy, Adél, Drazsé, Alex és Lilla is, itt ugyanis minden cicának saját neve van.  A menhely igazi otthon: ágy, kaparófal, játékok, takarók, sőt ablakdíszek teszik komfortossá a szőrgombócok életét.

Macskanő

Miriam több mint tizenkét éve szenteli szinte minden szabad idejét a macskáknak. Eleinte otthon, a családi házukban tartotta a megmentett négylábúakat.

– Mindig szerettem az állatokat, de amíg gyerek voltam, a szüleim nem engedték, hogy legyen házi kedvencünk. Aztán a lányaim hazahozták Mázlit, akit a lakótelepen találtak, és onnantól nem volt megállás. Azóta több mint ezer cica életét mentettük meg, mindegyikükhöz erős érzelmek kötnek. Attól a pillanattól fogva, hogy befogom őket, úgy érzem, hozzám tartoznak. Eleinte mindegyiküket meg akartam tartani. Egyszerűen nem tudtam elengedni őket, nem bíztam abban, hogy máshol is jó gondjukat viselik. Végül a volt férjem mondta ki, hogy egyszerűen nem tarthatom meg a világ összes beteg macskáját.

Így alakult meg 2017-ben a polgári társulás, majd később a menhely, hogy hivatalos keretek közt támogathassák a segítségre szoruló állatokat. 

Miriamnak egy önkéntes segít ellátni a napi feladatokat, amelyekből egyáltalán nincs kevés. A cicáknak reggel és este adnak nedves tápot, ilyenkor kitakarítják az alomtálcájukat, és friss vizet is kapnak. Nincs megállás, ha esik, ha fúj, ha karácsony van, ezt mindig el kell végezni.

A napi feladatok mellett rengeteg takarítás, gyógyszerezés, állatorvoshoz hurcolás is jár a menhelyi munkával, és persze ott van a mentés is… Ráadásul a kóbor cicákról való gondoskodás is a polgári társulás teendői közé tartozik. 

– Ellátom a saját, otthoni cicáimat, a menhely lakóit, és megyek etetni a városban kóborlókat.

Fél szem, átlőtt fül, három láb

A cicalak lakói sok nehézséget éltek át, mielőtt meleg, biztonságos helyre kerültek. A már említett Brandonnak például lőtt sebei vannak, és teljesen süket, de a sarokban bujkáló Alex is szembenézett már puskacsővel… Kiderül, hogy a mentett cicák ötven százalékának vannak lőtt sebei. A félszemű, háromlábú páciensek megszokott vendégek a menhelyen, de volt már olyan lakó is, akinek a fél arcát leharapta egy kutya, az orvostudománynak köszönhetően szerencsére életben maradt. Rengeteg az elütött macska is, azonban a legtöbb bajt sajnos az emberi nemtörődömség és sokszor kegyetlenség okozza…

– Sokan próbálnak megszabadulni az újszülött macskáktól, sorsukra hagyva őket, de olyanok is akadnak, akik mérgezik a kóbor állatokat. Nagyon bánt, hogy sok emberben semmi empátia nincs, és hagyják, hogy szegény állatok szenvedjenek. Ha valaki beteg, sérült macskát talál, csak kevés esetben próbál meg segíteni rajta. Pedig a gyors reakció életet menthet. Minél korábban kerül szakemberhez az elütött, megsérült cica, annál nagyobb eséllyel marad életben. Ez igaz a kiscicákra is, hiszen a hidegben elég nekik pár óra, és megfagynak, minél előbb meleg, biztonságos helyre kell vinni őket.

Az állatorvosi látogatásokat mindig Miriam abszolválja a mentett jószágokkal. Az évek során kitapasztalta, hogy mivel melyik szakemberhez érdemes fordulni. A macskákat érintő betegségeket jól ismeri. Elképedve hallgatom, ahogy szórja a latin kifejezéseket, kezelési módokat. 

– Mindig is érdekelt az orvostudomány, ráadásul évekig temetkezésnél dolgoztam. Kíváncsian néztem bele a papírokba, hogy mi volt a halálok. A cicáknál főleg az évek és a rutin mélyítették el a tudásom, de ha van időm, akkor szívesen olvasok, tanulok róluk pluszban.

Miközben beszélgetünk, a legfiatalabb lakó ‒ Lilla ‒ támadást indít a játékok ellen. Még csak négy hónapos, virgonc kismacska. Úgy fest, nemsokára szerető otthonba költözik.

Karanténba zárva

Amikor a menhelyre új cicák érkeznek, mindig figyelnek rá, hogy elsőként karanténba kerüljenek, ahol orvosi vizsgálatok és tesztek várnak rájuk. Csak ezután kapják meg az oltásokat, majd ivartalaníttatják őket, és végül csatlakozhatnak a többiekhez. Ez az eljárás alapfeltétele a mentésnek.

– Sosem lehet tudni, hogy az új jövevénynek milyen – a többiekre veszélyt jelentő – betegsége van. Miután pedig kiengedjük a karanténból, időt igényel, amíg megszokják egymást a többiekkel. A macska territoriális állat, de jól elvan falkában is.

Miriam elmagyarázza, hogy hiába mentené meg és fogadná be a világ összes cicáját, csak annyi állaton segíthetnek, amennyinek felelősségteljesen gondját tudják viselni. 

– Azért mentek, hogy aztán jó körülményeket tudjak biztosítani: orvosi ellátást, meleget, biztonságot és elegendő táplálékot.

Mindennek a biztosítása nem kevés kiadással jár: fizetni kell a bérleti díjat, energiaárakat, macskaeledelt, almot, gyógyszereket, orvosi ellátást. A társulás kiadásai havi háromezer euró körül mozognak, de olyan is előfordul, hogy egyetlen cirmos kezelési költségei kerülnek ennyibe.

– Egy-egy súlyosabb esetnél külön gyűjtést szervezünk a kisállat orvosi számláinak fedezésére. Aukciókat, jótékonysági eseményeket is tartunk, hogy négylábú barátaink minél boldogabban élhessenek. Facebook-csoportunkban pedig folyamatosan tudósítunk egy-egy mentett macska állapotáról.

Meleg otthon

A menhelyi cicák mindannyian örökbe fogadhatóak. A folyamat ingyenes, de fontos feltételhez kötött: csak benti tartásra adják oda a macskákat.

– Ha megmentek egy cicát, akkor nem fogom visszatenni abba a környezetbe, ahol tönkrement, vagy ahol bántották. Mielőtt adoptálják őket, mindig ellenőrizzük, hogy a jövendőbeli gazdik milyen körülményeket tudnak biztosítani, és később is tartjuk velük a kapcsolatot.

Miriam ‒ bevallása alapján ‒ mindig megkönnyezi, amikor elviszi az új otthonába a cicákat. Könnyes a búcsú olyankor is, amikor eutanáziára kerül sor, mert már nem lehet segíteni a beteg állaton.

– Sajnos a cicákat sokan fogyóeszközként, használati tárgyként kezelik. Szaporítják őket, nem foglalkoznak azzal, hogy elüti őket az autó, hogy betegek… Pedig megérdemlik a boldog életet. Rengeteg szeretetet tudnak adni, és nagyon hálásak. Egyáltalán nem igaz az, hogy nem ragaszkodnak az emberhez. Várnak az ajtóban, odabújnak, ha szomorú vagyok, gyógyítanak a dorombolásukkal.

Ivartalanítani kell!

A menhelyi és mentési teendők mellett Miriam minden második héten ivartalanításra viszi a városban élő kóbor cicákat. Tavasszal újabb kiscicaáradat várható, ami nagy terhet ró az állatbarátokra.

– A szoptatós kismacskák felnevelése nem könnyű feladat, jó, ha van benne az embernek tapasztalata. Melegre, háromóránkénti étkezésre van szükségük, és üríteni sem tudnak még egyedül. Sok-sok cicát neveltem már fel egészen pici koruktól.

Az ivartalanítás rengeteget segít. Minél kevesebb kismacska születik, annál kevesebben kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. A kasztrálás fontosságát iskolákban és különböző rendezvényeken is hirdetik. Akinek pedig nincs erre pénze, akár ebben is kérhet segítséget a polgári társulástól.

*
Miriam ottjártunk után is a cicákért dolgozik: másnap újabb ivartalanításra indul. Ezzel is próbálja csökkenteni a kóbor állatok számát, hiszen minden mentett élet mögött tömérdek munka és elkötelezettség áll. A cicák nemcsak második esélyt, hanem valódi szeretetteljes otthont is kapnak tőle, akár a menhelyen, akár örökbe fogadó családoknál.