A régi görögöknél az írisz, a rómaiaknál a rózsa, a magyaroknál a nefelejcs volt a temetők virága. Az élők nem csak a státuszukat mutatták a temetési koszorúkkal, sírokra ültetett virágokkal, de az elhunytakra való emlékezést is így fejezték ki.
Fehér, lila, fekete
Európában a tizenhatodik században terjedt el a fekete gyászruha és a gyászév megtartásának szokása. Előtte a gyász színe a fehér volt, a katolikus egyházi szertartásokon pedig a lila és az ibolyaszín. Kínában és Japánban máig fehérben gyászolnak, Európában 1498-ban a francia királynő törte meg a fehér szín uralmát: férje temetésére fekete ruhát öltöttA gyász legfontosabb virága a rozmaring volt, Shakespeare Hamletjében Ophelia is azt mondta: „Itt egy rozmaringszál az emlékezetemre, kérlek, édes rózsám, hogy jussak eszedbe.”
Általában a sírokra is bukszust meg rozmaringot ültettek, a gyászmenetekben rozmaringot vittek kezükben az emberek, és a felravatalozott holtat máig is szenteltvízbe mártott rozmaringgal szentelik meg a gyászolók.
A tizenkilencedik században már a köznép is vitt virágot a temetésre. Fokozatosan melegebb égövi növények is megjelentek a temetési koszorúkban. Pannóniában már a második században ültettek fákat és virágokat a sírok fölé, de a koszorú szó a magyar írásos emlékekben csupán a tizenötödik században jelenik meg.
Ebben a korban a fűzfavesszőből font keretet még csak zöld lombokkal fedték be, és rózsákkal díszítették. Később a virágkertészet fejlődésének köszönhetően a koszorúk díszítése egyre gazdagabb lett, és Magyarországon is elterjedt a virágszimbolika.
Kék nefelejcs, el ne felejts
A század végén már gyászszalaggal átkötött virágcsokrok, rózsából font füzérek díszítették a koporsókat, a gyászolók pedig babérlevéllel és örökzöldekkel borított, rózsával, szegfűvel, pálmalevelekkel díszített koszorúkat helyeztek a ravatalhoz. Ezeket a gyászhuszárok vitték a temetési menet élén, majd a sírra rakták. A koszorúkat hervadásig hagyták a síron, utána virágot ültettek rá – általában örökzöld cserjéket, futónövényeket és a népdalban is az emlékezés virágaként megénekelt nefelejcset.
A halottak napi krizantém sem túl régi dolog, az első világháború után Franciaországban terjedt el elsőként – főleg azért, mert ez a virűg ősszel is jól termeszthető. Tájainkon a huszas évek végén jelent meg halottak napján a temetőkben a krizantém. Addig őszirózsa, fátyolka, mirtusz,került a sírokra , de kizárólag ünnepi gesztusként például temetéskor, halottak napján, vagy a halál évfordulóján.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.