Az államnyelv védelmét erősítő törvénytervezet készül a kulturális minisztérium műhelyében. Állítólag színtiszta jó szándékból, egy kicsit sem a kisebbségi nyelvhasználat további korlátozása céljából.
Szijjártó Péter magyar külügyminiszter és Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos is bízik ebben a jó szándékban, hiszen előbbinek Peter Žiga, a parlament elnöke és Juraj Blanár külügyminiszter, utóbbinak Martina Šimkovičová kulturális miniszter ígérte meg, hogy nem fogják csorbítani a kisebbségek jogait. A kiszivárgott információk szerint – amelyeket senki nem erősített meg, de maga a kisebbségi biztos sem zárt ki – az volt az elképzelés, hogy nyilvános helyeken (postán, tömegközlekedési eszközökön) ne lehessen magyarul megszólalni, a köztéri feliratokon meg reklámtáblákon első helyen és nagyobb betűkkel szerepeljen a szlovák szöveg, és a bírságokat is az eddigi hússzorosára emelték volna.
Ezt a drasztikus szigorítást cáfolták az illetékesek, de a törvénytervezetet még a minisztérium nyelvészeti tanácsadó testületének sem mutatták meg. Egyelőre folynak a zárt ajtók mögötti politikai tárgyalások, és mindenki arról biztosítja a szlovákiai magyarokat: nem lesz semmi baj.
Természetesen lehet, hogy Fico engedi, hadd játszadozzanak a kulturális minisztériumban a nyelvtörvénnyel, aztán a parlamenti többség úgysem szavazza meg. Számunkra ez is veszélyes, mert a magyarellenesség szellemét már kiengedi a palackból, újra közbeszéd tárgya lesz, hogy túl sok a magyar szó, a magyar felirat, a magyar törekvés.
Akinek még illúziói volnának, hogy itt szó sincs a maradék kisebbségi jogok megnyirbálásáról, annak érdemes a nyelvtörvény módosítását egy csomagban néznie azzal az igyekezettel, hogy Fico hét százalékra emelné a választási küszöböt. Ez aztán végképp lehetetlenné tenné, hogy akár az összes magyar párt és mozgalom egyesülésével létrejött alakulat valaha még bejuthasson a szlovák parlamentbe. Paradox módon az egyetlen reményünk, hogy ez a Szlovák Nemzeti Pártnak sem kedvezne. Meg az, hogy ha mégis lesz valamilyen új nyelv- és választási törvény, amely ártana a kisebbségeknek, a Magyar Szövetség által lelkesen támogatott Peter Pellegrini nem írja alá. Kevés, miben bízhatunk...
Van mitől tartanunk?
Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos
Két hete megtörtént az első konzultáció a kulturális minisztériummal. A tárgyaláson jelen volt a miniszter asszony, az államtitkár, a hivatalvezető, az illetékes főosztályvezető és osztályvezető, valamint öt munkatársuk. Úgy érzékeltem, hogy van hajlandóság részükről valamiféle kompromisszumra.
Elmondtam, hogy minden olyan módosítást, amely a kisebbségi nyelvhasználat terén visszalépést jelentene, elfogadhatatlannak tartok. Azt állítják, hogy nem a kisebbségi nyelvek korlátozása a céljuk, hanem az államnyelv megerősítése, főleg az angol behatással szemben. Ezért hangsúlyoztam, hogy a törvényt mindenképp úgy kell megfogalmazni, hogy azt ne lehessen a kisebbségi nyelvhasználati jogok szűkítését eredményezően félreértelmezni.
Egyelőre a minisztérium államnyelvi osztálya dolgozik a módosításon, elmondásuk szerint a javaslataikat állampolgári bejelentések alapján készítették elő. Ezek a bemutatott példák alapján nagyrészt a magyar nyelvhasználattal voltak kapcsolatosak.
Abban egyeztünk meg, hogy a tervezetükhöz írásban is elküldöm az észrevételeimet. Az a szándékuk, hogy január végén már a kormány elé kerüljön a törvénytervezet, de nem tartom jónak, hogy egy ilyen érzékeny kérdésben a törvény-előkészítést, a tárcaközi egyeztetést ennyire kapkodva, az ünnepek alatt akarják lefolytatni. Abból a szempontból azonban bizakodó vagyok, hogy a 2010 utáni Fico-kormányokra már nem volt jellemző, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot korlátozó törvénymódosítást hagytak volna jóvá, remélhetőleg ez most is így lesz.
Sándor Anna nyelvész
Semmi szükség nyelvtörvényre, ez látszatmegoldás, hogy bizonyítsák, mennyire foglalkoznak a szlovák kultúrával. Nem kétlem, hogy a kulturális minisztériumban sokaknak meggyőződése, hogy a szlovák nyelvet meg kell védeni az idegen hatásoktól, de ez úgyis lehetetlen. A nyelv mindig változik, és ha nekik ez nem tetszik, akkor a globális világtól kell elszigetelődnünk. Ahol vannak interkulturális kapcsolatok, ott azok mindig lecsapódnak a nyelvben is. Nem a szlovák nyelvet kell félteni, inkább a kisebbségi nyelvek státuszán volna mit javítani. Persze az sem kizárt, hogy az egész csak megtévesztési manővér, hogy amíg erről beszélünk, ne foglalkozzunk azzal, mennyit veszítenek a konszolidáció hatására az emberek. De mindenképp felháborító, hogy újra előkerült ez a kérdés, miközben Fico és Orbán egymás vállát veregetve bizonygatják, mennyire jók a magyar–szlovák kapcsolatok.
Orosz Örs politikus, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom alapítója
Azt gondolom, hogy ez alapvetően gumicsont, de attól még elszomorító, hogy ez a fajta ódivatú magyargyűlölet mindig jelen van az államigazgatás magas szintjein, amely képtelen legalább valamiféle pragmatikus továbblépésre a kisebbségi jogok terén. Láttuk már ebből a műhelyből a Kult Minor (Kisebbségi Kulturális Alap) megszüntetésének ötletét, szinte ez volt az első dolguk a választásuk után, most pedig bedobták az új nyelvtörvény tervezetét. Egy ideig elrágódnak rajta a kisebbségi kormánybiztossal, aztán majd a végén még hálásak lehetünk, hogy nem lesz belőle semmi. Ez tipikusan az az eszköz, amikor a kormány egyik kezével gyárt egy problémát, a másik kezével pedig ezt a művileg kreált nehézséget megoldja. A gyalogpolgár akár azt is gondolhatná, hogy gesztusokat tesznek felénk, de a teljes négyéves horizonton egy centit sem haladt előre sem a jogbővítés, sem az anyanyelvhasználat vagy Dél-Szlovákia infrastrukturális felzárkóztatása. Tizenkét százaléknyi magyar szavazott a Smerre, akiktől most ezt kapjuk, de ugyanúgy tizenkét százalék adta le a voksát a PS-re, amely nem foglalkozik velünk, más témák vannak a fókuszában. A tanulság, hogy senki nem fog kiállni az ügyeinkért, ha erre mi nem vagyunk képesek.
Lucia Molnár Satinská nyelvész
A nyelvtörvény tervezete nemcsak a nyilvánosság számára nem hozzáférhető, de nem kapta meg a Szlovák Tudományos Akadémia Központi Nyelvészeti Tanácsa sem, amely a kulturális minisztérium tanácsadó szerve, és amelynek tagja vagyok. Ezért nem tudok kompetensen hozzászólni, de annak alapján, amit olvastam róla, aggódom, mert a módosításról nem folyik nyílt vita, és így nagyon sok félreértés keletkezhet. Az egészséges önbizalmú államoknak nincs szükségük nyelvtörvényre, vagy ha igen, akkor a kisebbségi nyelvek státuszát védik. A szlovák nyelv kultiválását a közbeszédben nem törvényekkel fogjuk elérni, hanem a helyes nyelvhasználat megmutatásával. Azokban a helyzetekben, amikor valaki hiányolja a szlovák nyelvű információt, a jövőben segítségére lehetne a gyorsan fejlődő technológia. Azt ajánlom, foglalkozzunk ezen technológiák szlovák nyelvű alkalmazásának a fejlesztésével, és ezáltal nagyon sok helyzetet, amelyet most az államnyelvről szóló törvény szabályoz, egyáltalán nem kell majd oldanunk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.