A gazdák szíve fáj, de Fico feje is fájni fog?

A határokon nem volt ellenőrzés, fertőtlenítés, a farmokon nem vezettek be szigorú intézkedéseket, holott cseh és lengyel szomszédaink mindezt megtették. Amikor Magyarország március 7-én bejelentette a kisbajcsi fertőzést, Richard Takáč mezőgazdasági miniszter nőnapi ünnepségeken turnézott Ficóval, és csak március 14-én hívta fel a tenyésztők figyelmét, hogy tartsák az állataikat az istállókban. Ennyi volt a megelőző intézkedés, semmi több. A járványt persze a szél, az autókra tapadt por, vagy akár egy ember is behozhatta, de mi nem csak a megelőzésben, hanem az utólagos megfékezésben sem jeleskedtünk, több mint egy héttel a járvány kitörése után az érintett csallóközi települések még mindig nem voltak vesztegzár alatt.
 

Üres pajta és csend

Bakán, Csiliznyáradon és Medvén az elmúlt napokban likvidálták a nagygazdaságok állatállományát, Bakán és Csiliznyáradon a háziállatokat is. Nem mindig olyan kíméletes módon, ahogy ígérték,

 a malacokat, kecskéket sok esetben nem altatták, hanem vadászok lőtték le, és ez néha csak többszöri próbálkozásra sikerült. Természetes, hogy ez a gazdákat mélyen megviselte, hiszen az állataikkal naponta törődtek.

„Haszonállatokról van szó, mondják, de egy gazda az állataira nem haszonállatként néz, ők a család részévé válnak, és érzelmileg kötődik hozzájuk. Pici koruk óta gondozzuk őket, ellátjuk szeretettel, melyet nagylelkűen viszonoznak. Minden állat megismeri a saját gazdáját. Pénzre nem fordítható az az idő és az elszántság, amit mi gazdák az állatokra fordítunk, bárki bármit is mond, legyen itt szó akár éjjeli etetésről cumisüvegből háromóránként, akár egy átvirrasztott éjszakáról egy beteg állat mellett. Mi ezt nem pénzben számoljuk, nekünk ez a természetes. Nem számít, hogy épp milyen nap van, lehet az ünnep is, tél vagy nyár, mi ott vagyunk az állatainknak. A mai nap folyamán hozzánk is csengettek, és kész tények elé állítottak minket, hogy az állatainkat, bár a vizsgálatok szerint egészségesek, mindenképp likvidálják és elviszik. Erre nem lehet felkészülni. Délelőtt bejelentették, hogy délután jönnek értük. Menthetetlen a szituáció, így nem maradt más, mint ölbe tett kézzel várni a délutánt. A megérkezésük után a csapat utcán tétlenkedő felét felszólítottuk, hogy nyugodtan jöjjenek, és nézzék ők is, mit művelnek. Válaszként kaptuk, hogy ők ezt nem bírják nézni. Itt jön a kérdés, hogy akkor mi hogy dolgozzuk ezt fel? A csapat után és a teherautó után nem maradt más, csak az üres pajta és csend az udvaron” – írta megindító bejegyzésében a Facebookon a dercsikai Katona Olivér március 24-én.

A patasi vérengzés

Nyilatkozni érthető módon nem akart, csak egy héttel később tudtunk beszélni az édesapjával, idősebb Katona Olivérrel. Hat anyadisznójukat és két szarvasmarhájukat ölték meg, kártérítést még nem kaptak. „Nem a pénz a fontos, hanem az üresség... Nem is tudok azóta hátramenni az udvarba. Még a kutyánk sem tudja, mit kezdjen magával kínjában azok után, ami itt történt” – mondja. Kérdésünkre, fog-e még nevelni állatokat, azt válaszolja: most nem tudja elképzelni.

Hasonló megrendüléssel beszél a tehenek bánatos szeméről, sivalkodó disznókról, síró törpekecskékről a csilizpatasi Zsemlye Tamara is, akinek csak azért ölték le az állatait, mert a fertőzött bakai farmon dolgozott. Elmondása szerint valóságos vérengzést rendezett az udvarán egy helyi vadász, némelyik állatot csak három lövéssel sikerült leterítenie. A fiatal nő több sajtóorgánumnak is nyilatkozott a napokban, és miután Richard Takáč földművelésügyi miniszter kétségbe vonta a szavait, feljelentést tett a Dunaszerdahelyi Járási Ügyészségen az állatai jogszerűtlen, bűncselekmény lehetőségét felvető elpusztítása miatt.

A helybeliek szerint a történet árnyaltabb: miután az állatokat nem sikerült elaltatni, a rendőrök kérték meg a vadászt, hogy végezzen velük. Remélhetőleg az is a vizsgálat tárgya lesz, milyen állatnak mennyi altatószer járt, kinek kellett volna ezt biztosítania, lőhet-e rendkívüli helyzetben a vadász belterületen, vagy utasíthatták-e erre a rendőrök.

A bakai mészárlást követően Lúcson jelent meg a fertőzés, de az ottani gazdák egységes kiállásuknak és szervezett tiltakozásuknak köszönhetően haladékot kaptak. Sikerült elérniük, hogy a kormány deklarált álláspontja ellenére nem ölték le a háztáji állataikat azonnal, ám a földművelésügyi miniszter és Robert Fico kormányfő arrogánsan az értésükre adta, hogy nem kell itt érzelgősködni, úgyis csak kolbásznak és húsnak nevelték az állatokat, és előbb-utóbb levágták volna őket.

Drágább lesz a tej és a hús?

Közben az erdőháti Detrekőcsütörtökön (Plavecký Štvrtok) is felütötte a fejét a járvány. Mindezt a cseh hatóságoktól tudtuk meg, Richard Takč ezúttal félnapos késéssel reagált a hírre. Az ottani farmon mintegy háromezer tehenet, valamint ötszáz borjút és üszőt kellett elpusztítani. Az illetékesek azt ígérik, hogy húsvétig biztosan nem fog drágulni sem a tej, sem a hús. De utána minden a járvány alakulásától függ: ha további nagy farmokon is kiüt a kór, akkor elkerülhetetlen lesz a behozatal és az ezzel járó komoly áremelések.

Fico egyelőre beszélni sem akar erről, a drágulásokra vonatkozó kérdésekre sorra azt válaszolja, az újságírók csak a botrányt keresik, a kormány pedig a szakemberek ajánlásai alapján cselekszik. Mondhatnánk azt is, hogy utolérte őt a sorsa, hiszen most nem olyan vagány, mint amikor néhány éve a covid-ellenes intézkedéseket kritizálta. Számára éppúgy sorsdöntő lehet ez a járvány, mint elődje számára a koronavírus – még akkor is, ha az életjáradékából biztosan mindig telik majd neki nemcsak tejszínre, de bélszínre is.