Fotó forrása: Unsplash
Advent 4. napja – december 2. – SZERDA
Hanna vezérbotja segítségével megnyomta a csengőt az 5. házszám felett, aztán jelzett Reménykének, hogy bújjon el a sarki óvoda piros fala mögé. A két kistestvér ártatlan szemmel állt a kapu előtt, elhatározták, hogy nem szólnak otthon az erdőben talált rénszarvasról, mert szüleik kategorikusan kijelentették, hogy nem tarthatnak háziállatot, amíg nem tanulnak meg gondoskodni róla.
– Szép jó napot kívánunk, Dédimama! – mondta kórusban Fedor és Hanna.
– Hát ti hol jártatok, báránykáim? – Dédimama széles mosollyal tárta ki a kaput. Jól ismerte ezt a huncut pillantást, sejtette, hogy valami titok lappang a jólneveltség álarca mögött.
– Az erdőben gyűjtögettük az adventi koszorúnak való rőzsét meg bogyókat – vágta rá Hanna olyan ártatlanul, hogy elpirult a saját jól sikerült füllentésétől.
– Az erdőben gyűjtögettük a törzsét meg bigyókat – ismételte Fedor kicsit hebegve, neki nem ment olyan jól a füllentés.
– Gyertek csak beljebb, napsugaraim – mutatta az utat Dédimama. A gyerekek résnyire nyitva hagyták a kaput maguk mögött, Hanna intett a sarokról leskelődő Reménykének, hogy lassan indulhat. Fedor megkereste a garázskapu távkapcsolóját, és titokban megnyomta a nyitógombot. Majd mindketten bevonultak a fürdőszobába kezet mosni.
– Én elterelem a figyelmet, te pedig kiviszel egy tál vizet, meg egy répát és karalábét Reménykének – súgta oda Hanna Fedornak a törölközőtartó mögött.
– Vizet, répát, karalábét – bólogatott Fedor.
Hanna kiperdült a fürdőszobából. A konyhában találta az egész családot, vacsorához készülődtek.
– Üljön le mindenki! – utasította Hanna a ház népét. – Írtam egy dalt, és szeretném előadni nektek, táncot is kitaláltam hozzá. Amikor elkezdem, ti tapsoljátok a ritmust!
Apa és Anya érdeklődve nézték a kislányukat, várták az előadást. Egyedül Dédimama húzta össze a szemét gyanakodva: ezek a gyerekek készülnek valamire, gondolta, de nem szólt semmit.
Hanna mindent beleadott a dalba, ide-oda riszálta a csípőjét, felkapott egy fakanalat, az volt a mikrofon, vezényelte a tapsot, pörgette kócos haját, mint egy rocksztár, hogy elvonja a figyelmet Fedorról, aki ügyesen leemelt egy répát és a karalábét a konyhapultról, megtöltött egy tál vizet a fürdőszobai csapnál, és kisurrant az előszobaajtón át az udvarra.
Zúzmara csillan,
Télapó itt van,
Zsákjában mogyoró
Miénk a dobogó! – bömbölte Hanna az utolsó sorokat a konyhaszéken állva, mialatt Fedor visszaslisszolt a bejárati ajtón keresztül a nappaliba.
Miután mind lefeküdtek, Hanna is kiosont a garázsba Reménykéhez, kezében az orvosi táskájával és egy doboz kockacukorral, hogy kevésbé fájjon a rénszarvasnak a kezelés. Miután ellátta a sérült bokát és jól befáslizta Reményke lábát, kieszeltek egy tervet. Reggel bekötik a nagy szánkóba a rénszarvaslányt, rászerelik a négykerekű görkorcsolyákat a szán talpára, megpakolják elemózsiával, és a gyerekek a határig kísérik a sérült szarvast.
Mikor Hanna ágyba bújt, Dédimama akkor kelt fel, és a legfinomabb krumplis pampuskáját sütötte egész éjszaka a konyhájában. Hajnalban kockás tarisznyába kötötte a frissen sült pampuskákat, és a rosszcsont dédunokái kilincsére akasztotta a batyut. Sejtette, hogy Hanna és Fedor hosszú útra indulnak, és szükségük lesz minden erejükre, hogy legyőzzék az előttük álló szörnyű nagy akadályokat.
Basity Gréta
Adventi mesekalendáriummal kedveskedünk Olvasóinknak, kizárólag itt, a Vasárnap online felületén. Kövessék figyelemmel a történet alakulását napról napra, bontogassák velünk minden nap a mesekalendáriumot egészen karácsonyig.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.