História

Borzalom pasztell-színekben: Egy náci könyvelő színes fényképei a łódźi gettóról. GALÉRIA

1987-ben egy névtelen eladó 400 addig ismeretlen fényképet vitt be egy bécsi antikváriumba. A fotókon a világháború második legnagyobb gettójának színes felvételei, a lengyelországi Łódź szögesdrót mögötti zárt világa volt látható. A 200 ezer emberrel telezsúfolva nyomorgó, német nevén Litzmannstadt gettó hétköznapjai, ezúttal szép fakó színekben, a melleken sárga Dávid-csillaggal, vöröslő horogkeresztes zászlók alatt. Egy osztrák náci tisztségviselő, Walter Genewein képei a gettóról.
Vasárnap

2020. november 19. 11:41

Borzalom pasztell-színekben: Egy náci könyvelő színes fényképei a łódźi gettóról. GALÉRIA
Sárga csillagot viselő nő és gyerekek a gettóban. Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein

Különleges helyet foglalnak el a holokauszt ikonikussá váló képsorozatai között Geneweinnek most már a Fortepanon is látható fotói. Ez az egyetlen ismert színes fotósorozat egy gettóról; a fakuló képek ráadásul a Harmadik Birodalom második legnagyobb gettója, a külvilágtól a világháború alatt gyakorlatilag teljesen szeparált łódźi gettó hétköznapjait tárjánk elénk, látszólag szisztematikusan.

Amikor a hagyatékot a nyolcvanas években bevitték az antikváriumba (ahonnan hamarosan a frankfurti zsidó múzeumba került), az elhallgatás konszenzusában élő Ausztria éppen nemet mondott az erősebb szembenézésre: egy évvel korábban úgy választották elnökké a korábbi ENSZ-főtitkár Kurt Waldheimet, hogy kiderült, hazudott náci múltjáról és II. világháborús tevékenységéről. A gettó színes képeit készítő Walter Genewein ekkor már 13 éve halott volt. Salzburgi nyugdíjasként, tisztes polgárként halt meg, anélkül, hogy nyilvánosan el kellett volna számolnia a saját szerepével.

Ami erről biztosan tudható: az osztrák könyvelő 1933-ban lépett be az NSDAP-be, 1940 júniusában került Łódźba, hogy ő felügyelje a gettó pénzügyeit, köztük a kényszermunkából származó birodalmi bevételeket. Miután a városba hét nappal a háború kitörése után, 1939. szeptember 8-án bevonult a Wehrmacht, a 600 ezres textilipari központot egy náci tábornok után átnevezték Litzmannstadtra. A Nagynémet Birodalomba betagolt Warthelandnak elnevezett régiót a tartományvezető Arthur Greiser náci mintakerületté akarta tenni, az addig tíz százalékos német lakosságú Łódźból pedig Judenfrei, azaz zsidómentes német várost készültek csinálni.

A łódźi gettót 1940 februárjában alakították ki, a négy négyzetkilométeres szegénynegyedbe 200 ezer embert zsúfoltak össze. A gettót deszkafalakkal és szögesdrótokkal vették körbe, a kapuknál német katonák és a gettót vezető zsidó hatóságok által felállított zsidó rendőrök strázsáltak. A helyi zsidók mellett a környékről és német városokból is kb. 20-20 ezer embert hurcoltak ide. Burgenlandból pedig 5000 – nagyrészt magyar anyanyelvű – cigányt hoztak a gettón belüli gettóba; a teljes ellátatlanság miatt közülük néhány héten belül sok százan haltak meg, a többieket a „higiéniai veszélyre hivatkozva” a nácik legyilkolták.

A varsói után ez volt a második legnagyobb gettó az egész Harmadik Birodalomban, és ez maradt fenn a legtovább. Ebben nagy szerepe volt a gettót irányító Zsidó Tanács teljhatalmú vezetőjének, Mordechai Chaim Rumkowskinak, aki alkut kötött a náci hatóságokkal. A zárt gettó túlélése a németeken múlt, Rumkowski pedig a zsidók totális munkáját ajánlotta fel cserébe. Jelszava: „Az egyetlen útunk a munka”, ami Auschwitz „Arbeit Macht Frei” (A munka szabaddá tesz) démoni feliratára rímel, de egy ideig működni látszott. A gettó területén egy sor üzemet állítottak fel, gyártottak cipőtől a játékbabán át a lőszerekig mindent. A gettóáruk legnagyobb vevője maga a Wehrmacht volt, innen látták el a német katonákat például egyenruhákkal. Cserébe nagyon szűkös ellátmány érkezett, de a gettó egészen 1944 nyaráig fennmaradhatott, akkor is, amikor a többi lengyelországi gettót már rég „likvidálták”.

Galéria
Sárga csillagot viselő nő és gyerekek a gettóban. Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-1
Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-2
A gettó szalmacsizma üzemének dolgozói. Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-3
Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-4
+6

Rumkowski a német hatóságoktól szabad kezet kapott a falak között, és ő diktátorként viselkedett. „Chaim király” saját arcképét nyomta a gettó saját bankójára, a pótvilágban a valódi pénzt pótló „Ersatz”-ra, kötelező jelleggel imádkozni kellett az egészségéért, és sokak szerint kiszolgáltatta a náciknak az ellenségeit. A hatvanas éveiben járó zsidó vezető Genewein több képén is látható, hol hintójában ülve, hol a német parancsnokokkal tárgyalva. Az már nem derül ki a képekről, hogy ezek a tárgyalások legfeljebb csak időnyerésre voltak jók, persze az is igaz, hogy minimális tárgyalási játéktere volt a nácikkal szemben.

A łódźi gettó különösen zárt világ volt. Egy villamosvonal ugyan keresztülment rajta, de azt állandóan katonák vigyázták, hogy se fel, se le ne ugorhasson senki. Volt egy híd, ami a gettó két részét kötötte össze egy „árja főútvonal” felett, de innen is csak egy pillantást lehetett vetni a szabadabb világra. Vagy levetődni: a híd nemcsak a gettó ikonikus pontja lett, de az öngyilkosságok helyszíne is. Más átjárás nem létezett: itt nem voltak csempészalagutak, ahogy csatornarendszer sem: 200 ezer ember piszkától lapátokkal, lovaskocsikon igyekeztek megszabadulni. A higiéniai viszonyok, a teljes ellátatlanság, az általános éhezés, a járványok tömegesen pusztítottak, a „gettóbetegség” ezrével vitte az embereket Łódź – és egyben Európa – legnagyobb zsidó temetőjébe.

„A halál mindenfelé csapkod körülöttünk. Az ember lefogy, mint a homokóra, arca elsápad, aztán jön a puffadás, néhány nap ágy vagy kórház, és ennyi volt. Aki élő volt, már holt; úgy élünk és halunk, mint a marhák” – írta naplójába egy 18 éves fiú, Dawid Sierakowiak, megjósolva néhány hónappal későbbi saját halálát is. Megmaradt jegyzetfüzeteit a konyhai gyújtósok között találták meg később, félig megégve.

A pusztulásból, nyomorból, éhhalálból, a földből kiásott rohadó krumplikból, a közeli Chelmnóba deportált, ott gázteherautókban meggyilkolt emberekből, akikre a gettóban csak azt mondták, „viszik őket is a serpenyőbe”, mindebből szinte semmi nem látszik Genewein képein. Az akkurátus könyvelő középtávoli, statikus, sokszor beállított képei valahogy némának hatnak. A legtöbb képe a gettó műhelyeinek munkáját rögzíti, a munkából bizonyára a felügyelő felszólítására felnéző zsidó munkásokat; a tekintélyes készáruállományt, valamint utcaképeket, illetve feljebbvalóit mutatja, például Hans Biebow gettóparancsnokot.

A náci könyvelő hobbiból, magának fényképezett, legszívesebben egy AGFA Movex 12 kamerával, amit egy zsidó férfitól kobzott el. Buzgó fotóamatőrként érdekelte az új színes technológia. Ebben a náci Németország amúgy is élenjárónak számított, és tudatosan használták a propagandában, Göring udvari fotósától, Walter Frentztől a hadsereg mozgó vizuális egységeiig – így maradtak fenn a babij jari zsidómészárlások és a kijevi hadifogoly-gyilkosságok bizonyítékai is színesben. Bár Hitler személyesen a fekete-fehért pártolta, az új tömegkommunikációs eszközt nem mellőzhette a náci propaganda. Az IG Farben egyszerre volt a színes filmek terén a Kodak fő vetélytársa és a Zyklon–B előállítója.

Galéria
A gettó nyereggyártó műhelye. Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-1
Tinédzserek dolgoznak a gettó kovácsműhelyében. Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-2
Gyalogos híd a Zgierska utca felett a Koscielny térnél 1941 körül. Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-3
Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-4
+5

Walter Geneweinnek a színes talán a valóság illúzióját jelentette. A bécsi antikváriumba került képek után Brémában újabb łódźi fotói bukkantak fel, de a hagyaték a 600 ismert fotóval együtt is hiányos. Tartalmilag is az: bár módszeresen rögzíteni akar, legalább olyan feltűnő, hogy mi az, ami hiányzik, vagy csak érintőlegesen jelenik meg a képein. A gettó szükségszerű állandó káoszához, túlélésért folytatott napi cipekedéséhez és gyötrelméhez képest itt minden nagyjából tiszta és rendezett. Ha a nácizmus a gyilkos embertelenség és a racionális szervezés félelmetes kettősségét jelenti, ezek a képek csak az utóbbit mutatják. A gettó náci ideáját: az elkülönítés hideg racionalizmusát, anélkül, hogy feltárnák az ehhez tartozó káoszt, halált és rombolást – írja a fotóesztéta ezekről az amatőr fotókról. A képeken túli valóságról csak véletlen jelek árulkodnak: itt-ott felbukkanó halottszállítók, fekáliahordó kocsik, elkobzott tárgyak, fényesre suvickolt német járművek és nyomorult emberi riksák utalnak arra, ami a náci perspektíván túl létezett.

Hogy ez hogy nézett ki, azt mások tudják megmutatni. A holokauszt két legismertebb zsidó fotósa szintén Łódźban volt ezekben az években. Henryk Ross és Mendel Grossman a Zsidó Tanács statisztikai részlegének dolgozott, és mindketten titokban is fotóztak a gettóban, noha tudták, ha lebuknak, a családtagjaikat is kivégezhetik a képek miatt. A gettó felszámolása előtt a negatívjaikat elásták, és bár ezek egy része szétázott, a többi a háború után épségben előkerült. Valójában a nyers erőszaknak ezeket a brutális, esőkabát alól fotózott pillanatképeit párhuzamosan érdemes nézni a náci könyvelő, beállított gettó-életképeivel.

Ami Walter Genewein képeiről a leginkább hiányzik, az az Endlösung, a végkifejlet, ami felé a gettólét csak egy ideiglenes állomás volt. Łódźból 1942-ben, nem sokkal a zsidókérdés végső megoldására tartott wannseei konferencia után kezdődtek a deportálások. Az elsők között a kórházban ápolt betegeket, az időseket és a tíz év alatti gyerekeket vitték el, ők nem számítottak hasznos munkaerőnek. A Gyermek Akció előtt mondta el félelmetes beszédét a gettókirály Rumkowski, azt kérve a szülőktől, hogy adják át önként a gyerekeiket.

„Borzalmas csapás érte gettónkat. A legdrágább kincsünktől akarnak minket megfosztani, a gyerekeket és az öregeket akarják. Nekem soha nem lehetett saját gyermekem, és ezért legszebb éveimet a gyerekeknek szenteltem. Szívvel, lélekkel a gyerekekért éltem, munkálkodtam. A legborzasztóbb álmaimban se gondoltam arra, hogy valaha is saját kezemmel kell majd őket feláldozni. Testvéreim, öregségemre avval a szörnyű kéréssel kell hozzátok könyörögve fordulnom, hogy adjátok nekem őket.

Anyák és apák adjátok ide gyermekeiteket!

Tegnap azt a parancsot kaptam, hogy húszezer zsidót küldjek ki a gettóból. Ha nem, akkor majd ők összefogják és kiűzik őket. Az most tehát a kérdés, hogy saját magunk cselekedjünk, vagy hagyjuk ezt másra. Miután gondolatmenetünk nem azt nézi, hogy mennyit vesztünk, hanem azt, hogy mennyit lehet megmenteni, arra a következtetésre jutottunk, én és közeli munkatársaim, hogy bármennyire is nehéz a feladat, magunkra kell vállalni, és cselekedni kell. Kénytelen vagyok ezt a véres és borzalmas operációt végrehajtani, muszáj végtagokat amputálni, hogy a testet megmenthessük. Muszáj elvennem a gyerekeket, mert különben elűzik az összes többit.”

Galéria
A gettó főutcája. Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-1
Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-2
Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-3
Fotó: Fortepan / Album044 / Walter Genewein-4
+6

A németeket kiszolgáló Rumkowski azt érte el, hogy bár tízezreket vittek el különböző hullámokban, a łódźi gettó egészen 1944 augusztusáig fennmaradt. Az utolsó marhavagonos deportálással vitték el őt magát is Auschwitzba. Haláláról több verzió él, az egyik szerint a haláltáborban a łódźi zsidók verték agyon, bosszúból, amiért kiszolgáltatta népét és családjaikat a náciknak. Szerepe azóta is erősen vitatott; Hannah Arendt az Eichmann-per kapcsán a legrosszabb fajta zsidó vezetőnek írja le, szembeállítva a varsói Zsidó Tanácsot vezető Adam Czerniakow-val, aki inkább öngyilkos lett, minthogy átadja a gyerekeket a németeknek.

Henryk Ross gettóból kiásott képeit az Eichmann-perben használták fel bizonyítékként. Walter Genewein fotóiból kiállítások anyaga és dokumentumfilm lett, a gyűjtemény most a washingtoni Holocaust Memorial Museumban és a jeruzsálemi Yad Vashemben látható.

+ + + + +

Írta: Kolozsi Ádám | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan sorozat további cikkeit a hetifortepan.capacenter.hu címen találja. A blog a Fortepan és a Capa Központ szakmai együttműködésében valósul meg.
Támogassa a vasárnapot

Bizonytalan időkben is biztos pont a Vasárnap. Hogy a gazdasági nehézségek ellenére fennmaradhasson, fokozottan szüksége van az Olvasók támogatására. Fizessen elő egyszerűen, online, és ha teheti, ezen túlmenően is támogassa a Vasárnapot!

Kattintson ide, hogy a járvány közben és után is legyen minden kedden Vasárnap!

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
*

Mikor indul újra a turizmus? Mikor utazhatunk, repülhetünk?

koronavírus
Frissítve

Koronavírus: 22 beteg elhunyt, 1849 fertőzöttet találtak csütörtökön

Balázs Fecó mti
Frissítve

Elhunyt Balázs Fecó

terasz

Mától új szabályok vonatkoznak az éttermek teraszainak a működtetésére

Általános Egészségbiztosító

168 526-an váltanak egészségbiztosítót, csökken a VšZP ügyfeleinek a száma

Párkány maradona

Diego, a nápolyi isten

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.