Kép: Shutterstock
Miért dönt úgy valaki, hogy a férjén, a feleségén vagy az aktuális partnerén túl valaki mással is kapcsolatba lép? Egyáltalán milyen viszonyról vagy viszonyrendszerről beszélünk egy ilyen kapcsolati háromszögben? Kérdéseinkre Czajlik Katalin coach válaszol.
Mi utalhat arra egy kapcsolatban, hogy a partnerünk „más utakon jár”? Melyek a hűtlenség jelei?
Gyakran titokban történnek ezek a dolgok, de azért láthatók jelek vagy apró sugallatok, amelyek mégiscsak arra ösztönözhetik az embert, hogy résen legyen. Nagyon gyakori, hogy a másiknak megváltozik a viselkedése: még ridegebb, vagy ellenkezőleg, kedvesebb lesz a párjához. Szintén gyakori jel, hogy elkezd odafigyelni a külsejére, órákat tölt a fürdőszobában, konditerembe jár, illetve sokat van el otthonról, és ilyenkor ködösít a programjával kapcsolatban: nem teljesen világos, hogy hova készül, mikor érkezik haza. A mobilhasználat szintén árulkodó lehet. Mindig magával hordja a készüléket, ha bejövünk a szobába, akkor gyorsan elteszi, állandóan ellenőrzi a telefonját…
Ha észreveszünk ilyesmit, azt érdemes szóvá tenni?
Jó, ha minél előbb nyíltan meg tudjuk beszélni a helyzetet. Néha akár magát a hűtlenséget is megelőzhetjük azzal, hogy képesek vagyunk beszélni róla.
De a gyanakvás nem mérgezi meg a kapcsolatunkat?
Fontos, hogy bízzunk a partnerünkben, de a bizalom nem lehet vak. Tehát amikor érzékeljük ezeket a jeleket, ha az a sejtésünk, hogy valami történik, akkor érdemes beszélgetést kezdeményezni a másikkal. És ez nem azt jelenti, hogy rohanjuk le azzal, hogy „neked biztosan szeretőd van…” Kérdezzük meg, hogy érzi magát, mi foglalkoztatja, mi van vele mostanában. Valódi nyitottságra és érdeklődésre van szükség, nem pedig nyomozásra.
Vannak, akik ilyen esetekben inkább fenntartják annak a látszatát, hogy nem is tudnak semmiről. Ez az út hova vezet?
Valóban vannak, akik „homokba dugják a fejüket”, mintha nem is akarnának tudni arról, ami a háttérben történik. Inkább fenntartják az illúzióját annak, hogy minden rendben van. Akár évekig is. Valószínűleg a szüleink generációjára jellemzőbb ez a jelenség, hiszen ők gyakran tabuként kezelték a hűtlenséget. Azonban ez az állapot óriási traumát képes okozni. Nagyon mély és hosszan tartó sebeket szerez az, aki csendben tűri, hogy megcsalják.
Tehát az elhallgatás, a kibeszéletlenség belülről mérgez?
Itt is érvényes az, ami bármilyen más trauma esetében: hosszú távon nem maga az élmény okozza a problémát, hanem az, ha nem dolgozzuk fel. Egy életre szóló traumaként élhet bennünk partnerünk hűtlensége, alakíthatja a másokhoz, a párkapcsolatokhoz való viszonyulásunkat. Fontos tehát, hogy kibeszéljük, megbeszéljük azokat az érzelmeket, amiket megéltünk, és a fájó érzéseket megtanuljuk kezelni. Itt is beszélhetünk ún. gyászidőszakról, amikor bizonyos értelemben elgyászoljuk a megélt dolgokat – ami nem kell hogy egyben a kapcsolat lezárását is jelentse.
Ahogy mondod, a megcsalás mély sebeket tud ejteni. Miért fáj ez ennyire?
Találkoztam olyan felméréssel, ahol azt mutatták ki, hogy sokaknak a megcsalás nagyobb traumát jelent, mint egy közeli személy elvesztése. Tehát valóban nagyon-nagyon érzékenyen érint bennünket a hűtlenség. Egyrészt negatív hatással van az önértékelésünkre, úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk elég jó partnerek, szeretők, társak, és ez nagyon fájdalmas élmény lehet a számunkra. Óriási identitásválságot is elő tud idézni mindez: összeomlik az egész világunk. Sőt, beszennyezi a múltunkat is – ha erre képes volt, akkor vajon a múltban igazat mondott, amikor azt mondta, hogy szeret? Ha ebben tudott hazudni, akkor lehet, hogy másban is hazudott?
Hogyan lehet, vagy egyáltalán lehet-e megbocsátásról beszélni ilyen helyzetben?
A megbocsátásra minden esetben szükség van: akkor is, ha együtt marad a pár, akkor is, ha a hűtlenség következtében végül elválnak útjaik. Ha ugyanis nem bocsátok meg, akkor haragot, gyűlöletet, frusztrációt táplálok magamban, és ez hatalmas teher, és rengeteg energiát emészt fel. Folyamatosan negatív érzéseket hordozok magamban, újra és újra élem a fájó emlékeket, ezáltal szimbolikusan hozzáláncolom magam a múlthoz. Ennek az elengedése nem úgy működik, hogy húzok egy vastag vonalat, és kész, lezártuk a múltat, elfelejtettük az egészet. A feldolgozás nem megy egyik napról a másikra. Az érzelmekről beszélni kell – akár a partnerrel, akár egy szakemberrel.
Mikor jelenti a hűtlenség a kapcsolat végét?
Amikor legalább az egyik partner ki szeretne lépni.
És ha a másik még elkötelezett a folytatás mellett?
Az nem elég, ha csak az egyik akarja. Mindkettőnek akarnia kell, hogy működni tudjon a kapcsolat. Nem tudjuk erővel rávenni a másikat arra, hogy velünk tartson.
Mit lehet tenni, amikor a másik menni akar?
llyenkor egyetlen megoldás van: el kell engedni. Senkit nem lehet erővel a kapcsolatban tartani. Arra viszont már láttam példát, hogy a pár a hűtlenséget követően szakított, mert a hűtlen fél nem akart a kapcsolatban maradni, viszont néhány hét múlva, amikor saját bőrén tapasztalta, mit jelent a szakítás, mi mindent kell felszámolnia mindehhez – meggondolta magát. Ez pedig elég gyakori jelenségnek számít: egy felmérés azt mutatta ki, hogy a szeretői viszonyból legalizálódott kapcsolatok 85 százaléka egy éven belül szétesik.
Miért nem életképesek az ilyen szeretői viszonyok?
Legfőképpen talán azért, mert az emberek nagy többsége nem azért megy bele a szeretői viszonyba, mert már nem szereti a párját, vagy ki akarna lépni a meglévő kapcsolatából/házasságából, hanem azért, mert a kalandot keresi, vagy egy gyors megoldást a problémáira. Ilyenkor általában olyan személyt választ, aki egy adott területen – ami történetesen a házasságában nem működik – nagyon jó. És itt nem kell feltétlenül a szexre gondolnunk, ez lehet a ragaszkodás, a közös érdeklődés, bármi, amiben az adott személy „jól teljesít”. Viszont a többi területen sok esetben egyáltalán nincs köztük harmónia – de ez ugyebár az együtt töltött lopott órák során nem derül ki. Másrészt, ha a hűtlen fél ugyanazokat a viselkedési mintákat viszi át az új kapcsolatába, amelyek a régiben is válsághoz vezettek, akkor kikövetkeztethető, hogy ez a kapcsolat is ugyanúgy zátonyra fog futni.
A szándékon túl mi kell még a közös jövő újraépítéséhez?
Az sem mindegy, hogy milyen volt a kapcsolat minősége a megcsalás előtt. Ha egy alapvetően harmonikus, egészséges kapcsolatról beszélünk, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy rendbe lehet hozni. Az is nagyon fontos, hogy az, aki elkövette a hűtlenséget, képes legyen teljes mértékben vállalni a felelősséget. Képes legyen belátni azt, hogy ez a lépés tévút volt. Ez fontos ahhoz, hogy újra tudjunk építkezni. De a változáshoz a megcsalt félnek is szüksége van némi önreflexióra. Tükörbe kell nézni, és elismerni, hogy a kapcsolat minősége, vagy az, hogy idáig jutottak, az ő felelőssége is.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.