Válás gyerekkel: hogyan maradjunk közben jó szülők és emberek?

Mit tehetünk azért, hogy a válás során minél kevésbé sérüljön felnőtt és gyerek?
Arról már beszéltünk korábban, hogy a gyereket nem úgy nevelem, hogy elmagyarázom, mit és hogyan tegyen, hanem példát mutatok. Azt is meg tudom szülőként mutatni, hogyan lehet egy konfliktust megoldani – feltéve, ha valóban ez a megoldás a szülők közötti helyzetre –, vagy úgy lezárni, hogy emberek maradjunk közben. Ezt a gyerek látja és menti, arról nem is beszélve, hogy mindez formálja, alakítja az érzelmi világát.

Gyakorta hallott kifejezés a „fájdalommentes válás”. Van ilyen?
Alapvetően van. Hiszen úgy, ahogy lehet fájdalmasan együtt élni, lehet fájdalommentesen válni is. De pontosítsunk. A válás a második legnehezebb stresszfaktor. Ha pedig hozzátesszük, hogy a legnehezebb a halál, akkor el tudjuk képzelni, hogy érzelmileg mennyire megterhelő tud lenni. A válás fájdalmas a párnak – főként, ha volt közöttük korábban érzelmi kapcsolat.

Akkor hogyan lehet mégis fájdalommentes?
A gyerek szempontjából lehet bizonyos tekintetben fájdalommentes. Azt kell tudatosítanunk, hogy a gyereknek ugyanúgy megmarad az apukája meg az anyukája, csak éppen külön fognak lakni.

Hogyan kommunikáljuk ezt a gyerekkel?
Fontos, hogy nem a gyermek előtt beszéljük meg a válás részleteit. Ideális esetben a két szülő le tud egymással ülni, hogy megbeszélje a továbbiakat, hogy megegyezzenek a gyakorlati kérdéseket illetően – kinél hány napot tölt a gyermek, ki költözik, és hova, hogyan osztják el a gyermekkel kapcsolatos feladatokat… –, de azt is egyeztetik, hogyan kommunikálnak minderről a gyermekükkel.

A szülők többsége attól fél, hogy ez egy hatalmas törés a gyermek életében.
Ez egy változás – igaz, egy hatalmas változás. De nagy változást jelenthet az is, amikor elköltözünk máshová, vagy az anya – aki eddig otthon volt – elmegy munkába, és még sorolhatnánk. Nem biztos, hogy törésként éli meg a gyerek, nem feltétlenül kell hogy nyomot hagyjon rajta. Ehhez természetesen az kell, hogy az anyuka meg az apuka ne felejtsék el azt, ami nagyon nehéz – talán a legnehezebb a válásban –, hogy nem szeretnének ártani egymásnak, és mindvégig a gyerek van a fókuszban! Ez sajnos általában hiányzik. Az esetek többségében az ego sokkal erősebb, és ilyenkor a legrosszabbat látom a másikban, és nem tudatosítom, hogy ezzel károsítom a gyerekemet.

Jobb, ha várunk a válással, amíg a gyermek nagykorú lesz?
Nem mindegy, hogy a gyermek mely életkorában történik meg a válás, de nagyon nem igaz, hogy várjuk meg a 18 évet, mert akkor már nem fog fájni a neki. Egyrészt a válás az idősebb gyereket is megviselheti, másrészt pedig a gyerek érzékeli azt az 5-10-20 évet is, amikor nem jó a két szülő közötti kapcsolat, és ez sokkal veszélyesebb lehet, mint az, ha „színvonalasan” elválnak. Szeretném hozzátenni, hogy nem vagyok váláspárti, de házasságpárti sem – én boldog ember párti vagyok.

Tehát a gyerek érzi, ha a szülők között feszültség van, még akkor is, ha nem látja őket veszekedni?
Úgy gondolom, az a szerencsésebb, ha látja a szülőket veszekedni. Például megtanulja, hogy a földön hagyott zoknira, a mosatlan edényre vagy az üres hűtőre reagál a másik – akció-reakció. A veszélyesebb az, ha nem tudja, mire számítson, ha nincsenek kimondva dolgok, ha az egész egy színjáték. Akkor a gyerek nem tanulja meg, mit jelent kapcsolatban élni valakivel. A legfontosabb kérdés, hogy miként tudjuk a legegészségesebb légkört létrehozni gyermekünk számára.

Igaz az a mondás, hogy a gyermekemnek akkor jó, ha nekem is jó?
Mondok egy példát: képzeljünk el egy anyukát, aki lányt nevel. A férj csúnyán beszél a feleséggel, gyakran megalázza, például folyton leszólja a főztjét – „fúj, mi ez a kaja már megint?!” –, lehet, hogy meg is üti. Ha az anya azt a mintát mutatja a lányának, hogy egy kapcsolatban az a normális, ha nem érünk egymáshoz, nem tudunk számítani egymásra, forgatjuk a szemeinket a másikra, akkor a lánya ilyen partnert fog keresni. De ugyanez érvényes az apák esetében is: ha a férfi olyan kapcsolatban él, ahol nap mint nap azt hallgatja a feleségétől, hogy milyen szerencsétlen és ügyetlen, akkor ezt a mintát normalizálja – és adja tovább.

Vagyis az én fájdalmas jelenem a gyermekem jövője is lehet, ha nem változtatok?
Nem tudom, van-e annál nagyobb fájdalma a szülőnek, mint az, ha a gyermekét bántják. Ezt senki nem szeretné. 

Tehát érdemes odafigyelünk arra, hogy a lehető legegészségesebb légkört biztosítsuk a gyermekünknek, mert ez nem csupán a jelenére, de a jövőjére is hatással van.

Lépjünk tovább a válás utáni időszakra. Mire érdemes odafigyelni ilyenkor szülőként?
Nagyon gyakori probléma az egyedülálló szülőnél, hogy a gyereket partneri szerepbe helyezi. De akár olyankor is előfordul ez, amikor a szülők valamelyike az egymás közötti konfliktus során a gyerekkel akarja megbeszélni a problémáját, vagyis tulajdonképpen „kibeszéli” a partnerét a gyermeküknek – „apád/anyád ezt vagy azt csinálta”, „mondd meg apádnak/anyádnak”.

A gyermek ilyenkor ütköző lesz a két szülő között.
Pontosan. Ha azt mondom a fiamnak/lányomnak, hogy „látod, mit csinált megint az anyád/apád?!”, akkor tulajdonképpen a gyerekemtől elveszem az egyik szülőt. És olyan témát beszélek meg vele, ami számára tabu. Nincs jogom arra, hogy ócsároljam bárki szüleit – ha a saját gyerekemről van szó, akkor sem.

Milyen további hibákat követnek el a szülők a válás után?
A következő nagyon gyakori dolog, hogy a szülő a gyerekkel alszik, miután megüresedett az ágy mellette. A gyereknek maradjon meg a saját ágya és gyerekszobája, a szülő pedig tudatosítsa, hogy az adott pillanatban ő az egyedüli felnőtt a lakásban. Majd idővel valószínűleg jön egy másik partner. Szintén érdemes odafigyelni arra, hogy a gyerek ne üljön az apuka/anyuka helyére az asztalnál. A gyerek maradjon meg gyereknek, az anya anyának, az apa apának a válás után is.

Miért fontos ez?
A klienseim közül sok gyerek sír esténként a zuhanyzóban vagy elalvás előtt azért, mert az anyukáját félti, mert látja, hallja, milyen nehéz az anyukájának. Ez nincs rendjén. A gyerek azért sírjon, mert a szülő nem engedte neki használni a tabletet, vagy mert az osztálytársa azt mondta neki, hogy nagy a feneke. De az nem oké, hogy a gyerek azért szorong, mert a szülőnek nem jó.

De ha a szülő nehezen dolgozza fel ezt  azidőszakot, ha szomorú, ha fáj neki, akkor nem biztos, hogy lesz energiája arra, hogy ezeket a helyzeteket jól kezelje…
Természetes, hogy az ember érzékeny ilyenkor. A válás kemény dolog, hiszen valószínűleg minden, ami addig stabilnak tűnt, megremeg körülöttem. Az anyagi helyzetem, a lakás, a baráti kör, az egészség – minden változik. Szinte kizárt dolog, hogy stabil tudjak lenni ebben a helyzetben. És ezt a szülőnek tudatosítania kell: én most nem vagyok jól, és ez rendben van.

Vagyis mondja el a szülő a gyermekének, hogy nincs jól?
Ha arról próbálná meggyőzni, hogy jól van, minden oké, akkor valamit valószínűleg elnyomna. Azt, hogy nem vagyok jól, lehet úgy kommunikálni a gyerekkel, hogy az ne ijessze meg őt – „nehéz helyzetben vagyok, körülbelül olyan ez, mint amikor te a fizika felmérőre tanulsz, tudod, amikor nagyon igyekszel, de nem megy a fejedbe. Nem is pontosan értem, mi történik. És valószínűleg ez még eltart egy ideig, de megoldjuk”. A megoldás pedig azt jelentse, hogy megoldjuk apával/anyával, nem a gyerekkel! Tehát világosan kommunikáljunk, de a gyerek szintjén.

A nagyobb gyereknek talán könnyebb elmagyarázni a helyzetet, de mi van a kisebbekkel?
Nemrégiben egy hölgy járt nálam, aki arról beszélt, hogy a férjével együtt elmondták a hároméves gyermeküknek, hogy válnak. Amikor a gyermek azt kérdezte, hogy ez mit jelent, egy nagyon kedves hasonlattal próbálták elmagyarázni: „Olyan, mintha elveszítenéd a macidat. Akkor biztosan nagyon szomorú lennél. Most mi is így érzünk. Mintha elveszítenénk egy jó barátot, egy olyan dolgot, ami fontos.” A gyereknek erre az volt a válasza: „Ha én elveszíteném a macimat, utána vennék egy újat.” És ez valóban így is van. Egy ideig siratjuk a régi macit, majd jön az új.

Ez azért valószínűleg nem megy ilyen könnyen és egyszerűen a párkapcsolatokkal, mint ahogy az új macit megvásárolom a boltban.
Amíg az ember ragaszkodik a régi macihoz, addig nem fogja érdekelni az új. De az is benne van a pakliban – és újra hangsúlyozom, hogy nem vagyok alapvetően váláspárti, hanem boldog ember párti vagyok –, hogy mi el sem tudjuk képzelni, hogy milyen gyönyörű, fantasztikus, szép, sokkal nagyobb, sokkal jobb minőségű macit találhatunk a későbbiekben. Gyakran azért ragaszkodunk valamihez, mert nem ismerünk mást. Valószínűleg fel tudunk idézni olyan ismerőst, aki a válás után 5-10-20 évvel azt mondta, hogy a legjobb dolog volt, ami történt vele.

Aki tehát éppen benne van a folyamatban, gondoljon arra, hogy lesz/lehet ez még sokkal jobb?
Azt szoktuk mondani a kliensek-nek, hogy ez most valóban nagyon nehéz, de egy átmeneti állapotról van szó. Meg kell élni, át kell élni, de utána van lehetőség arra, hogy jobb legyen – és persze van lehetőség arra is, hogy rosszabb lesz. Nagy valószínűséggel rajtuk múlik, melyik irányba indulnak. És az is biztos, hogy nem egy hónap múlva lesz igény az új macira.

Vizsgáljuk még meg az új macik világát! A mozaikcsaládok időszakát éljük, ahol adott esetben van az én gyerekem, a te gyereked, a mi gyerekünk… Mire érdemes figyelni ezekben az új helyzetekben?
Ha röviden szeretnék válaszolni, azt mondom: arra kell figyelni, hogy emberek maradjunk, és tartsuk tiszteletben a másikat.

És ha kicsit bővebben válaszolsz?
Két biológiai szülőről beszélünk ideális helyzetben. És ha például az anyuka talál új partnert, akkor gondoljon arra, hogy ez a partner nem az apukája a gyereknek. De nem is nevelési partner. Olyan társ a szülőnek, aki úgy van jelen van a gyermek életében, mint egy nagyon jó barát vagy egy nagyon jó ismerős, aki a szülőnek is segít a gyerekkel kapcsolatos helyzetekben – de mindig az anyuka és az apuka után. Egy olyan ember lehet a gyerek életében, aki ideálisan nagyon szereti őt és az anyukáját is – tehát a gyerek környezetében van még egy ember, akinek számít az ő jóléte. Ha olyan ember, akire lehet építeni, akivel lehet barátkozni, aki őszinte, akkor ebből még rengeteg jó dolgot kihozhatunk.