Új év, új konyha – Így vidd sikerre az életmódváltást!

Túlértékelt akarat

Kétféle ember van. Az egyiknek meggyőződése, hogy ha valamit elég erősen akarunk, akkor az sikerülni fog. A másik pedig biztos benne, hogy őt nem áldotta meg az ég elég akaraterővel, így neki úgysem sikerül változnia. Mindkettőnek igaza van, és egyben mindketten tévednek is. Igaz, hogy a változáshoz jól jön az akarat, de az akarat hiánya önmagában nem akadály. Mondok is egy példát. 

Egy több ezer kórházi dolgozó és látogató napi étkezését biztosító bostoni étkezdében érdekes kutatást végeztek. A kutatást vezető orvos meg volt győződve arról, hogy ennek a több ezer embernek az étkezési szokásain képes anélkül változtatni, hogy a legkisebb mértékben is figyelembe venné az akaraterejüket. Sőt, még beszélni sem szándékozott velük.

Megváltoztatták az étkezde kínálatát. Apró változtatásokat vezettek be, pléldául a kasszák közelében lévő hűtőszekrényekben eredetileg csak szénsavas üdítőitalok voltak, de a kutatók vizet is tettek mindegyikbe. Illetve további vizespalackokat helyeztek el a terem több pontján, az ételek mellett. Hasonló módon változtatták az ételkínálatot is. És egész idő alatt senki sem beszélt az étkezőkkel. A következő három hónap alatt az étkezde 11,4%-kal kevesebb üdítőitalt és 25,8%-kal több vizet adott el. Az ételeladásnál is hasonló változások történtek. Anélkül döntöttek az emberek az egészségesebb étel és ital mellett, hogy az akaraterejüket igénybe vették volna. 

Elszenvedők helyett legyünk alakítók

Sokszor nem azért eszünk valamit, mert az, ami, hanem azért, mert ott van, ahol. Ha bemegyek a konyhába, és meglátok egy tál kekszet a pulton, nem könnyű ellenállni a kísértésnek: eszem akkor is, ha nem is gondoltam rá előtte, és éhes sem voltam. Szeretjük azt hinni, hogy mindent az akaraterőnk irányít. Az igazság azonban az, hogy sok mindent, amit nap mint nap megeszünk vagy megteszünk, nem a döntésünk, akartunk alakítja, hanem a környezetünk kínálta legnyilvánvalóbb választási lehetőség. 

A kutatások szerint a környezet akár 30-50%-ban meghatározza, mit eszünk és hogyan viselkedünk.

Mindannyiunk akaratereje véges, a környezet azonban 0–24-ben dolgozik helyettünk. A jó hír az, hogy nem szükségszerű, hogy környezetünk áldozatává váljunk, lehetünk a tervezői is. De milyen az ideális, a számunkra megfelelő étkezést támogató környezet?

Komfort, ergonómia és felszereltség

Kezdjük az alapoknál. Pozitív környezetben kevesebbet stresszelünk, és jobban teljesítünk. Elvárjuk magunktól, hogy legyen kedvünk rendszeresen főzni, és így gondoskodni a számunkra megfelelő étkezésről? Teremtsünk hozzá pozitív környezetet. A pozitivitás itt nem a rózsaszín szemüveget jelenti, hanem három alapvető szabályon múlik: a komforton, az ergonómián és a felszereltségen. Komfortosan a jól megvilágított, megfelelő hőmérsékletű, jó levegőjű és alacsony zajszintű terekben érezzük magunkat. Komfortos ilyen szempontból a konyhánk? 

Az ergonómia a konyha esetében azt jelenti, hogy a használójára van szabva, például ideális a munkalap magassága, könnyen elérjük a polcokat, közel vannak elhelyezve a gyakran használt eszközök, és a munkafolyamatok (alapanyagelőkészítés – főzés – tálalás) kényelmesen elvégezhetőek a logikusan kialakított munkafelületeken.

Minek fárasztanánk magunkat felesleges hajlongással, nyújtózkodással, keresgéléssel és szaladgálással, ha egy ergonomikusan kialakított konyhában képes minden a kezünk alá dolgozni?

A felszereltség alatt természetesen a konyhai feladatok elvégzését segítő gépeket és az alapanyag-kínálatot képzeljük el. Amíg a mosogatógép mosogat, a kuktában fő a pörkölt, és rizsfőző készíti nekünk hozzá a rizst, addig mi minden figyelmünket egy friss, rostban gazdag saláta elkészítésére fordíthatjuk. 

A legfontosabb összetevő 

Ám tartozik még ide egy fontos szereplő, hogy végül mindebből étel is legyen. A főzni tudó személy. Étkezési tanácsadásaim során van, hogy klienseimnek egyéni főzőórát tartok. Öröm látni, ahogy főzési készségeik fejlődésével egyre nő az önbizalmuk, elkezdenek magabiztosan mozogni saját konyhájukban, és valósítják meg a céljaikat.

Tanácsadói munkám bizonyította azt, amit az elméleti tudás megszerzése közben sejtettem: a számunkra megfelelő étkezés a konyhában dől el. Nem a fejben. 

Sikerének esélyét nem akaraterőben mérik. Sikerünk fő alapanyaga a kényelmesen kialakított és megfelelően felszerelt konyha, ahol kedvünkre alkothatunk, és élvezhetjük tápláló ételeink ízét.

Végezetül azok számára, akiknek mostanra kedvük támadt a konyhájukat támogató környezetté alakítani, van egy tippem. Próbálják ki a 72 órás szabályt. A viselkedéstudományból kölcsönöztem ezt módszert. A szabály szerint, ha az ötlet/döntés után 72 órán belül nincs meg az első konkrét lépés, a cél 90%-os eséllyel nem valósul meg. Az első lépés lehet egy egészen apró dolog is: például kicseréljük az égőt egy jobb fényerősségűre, vagy elpakolunk a kamra legalsó polcán. Válasszunk egyet, a legegyszerűbbet a cikk olvasása közben támadt ötleteinkből, és 72 órán belül valósítsuk meg.