Tanévkezdés tudatosan

A változások alapvető természete

Akármennyire is lelkesít minket az új dolgok kezdete, egy korszakváltás mindig együtt jár gyásszal és elengedéssel is – akár a nagyobb léptékről van szó, például iskolából óvodába, akár csak kisebb méretben: a nyári önfeledt, játékos üzemmódból a szervezett és keretezett, teljesítményorientált és egyre sötétedő őszbe lépünk. Érdemes erre készülni, és teret adni a nehéz érzéseknek is, hiszen a régi elengedése szükséges ahhoz, hogy az újat átélhessük. Gyerek és felnőtt egyaránt. 

Erőforrásaink és határaink tisztelete

A sikeres és békés évkezdés egyik legfontosabb kulcsa, hogy tudatában legyünk annak, hogy miből tudunk töltődni, mi adja meg az érzelmi biztonságot, mi az a szupererő, amire mindig számíthatunk. Azt is tudnunk kell, hogy hol vannak azok a pontok, ahol határt kell szabni, akár befelé, akár kifelé. Mi az, amihez ragaszkodunk, és mire mondunk nemet. Programokban, lehetőségekben, különórákban és egyéb elfoglaltságokban például garantáltan túlkínálat vár majd minket. Fontos jól megszabni, hogy hányfelé köteleződünk el. Maradjon idő pihenni, megállni, kilélegezni is.

Nem jöhet össze minden

A felmenőinktől hozott maximalizmus és az iskolákban tapasztalt tökéletességi kultusz sok kárt okoz, gyakran veszi el a tanulás, felfedezés örömét. Jólesik persze elképzelni, hogy a nemrég még ovis gyerekünk karácsonyra már megtanul olvasni, és falni fogja az ajándékba kapott könyveket, vagy hogy ő lesz az osztályközösség tartóoszlopa. Számításba kell vennünk azt is, hogy ez nem így lesz. Történnek majd megterhelő, elszomorító, kiábrándító dolgok is. A túl nagy elvárások helyett inkább biztosítsuk be magunkat, hogy lesz olyan barátunk, aki meghallgat ilyen esetekben, és elfogadó, támogató szeretettel viszonyul hozzánk, hogy ezt tudjuk közvetíteni a gyerekeink felé (is).

Családi értékek mindenekelőtt

Amikor megkezdődik az iskolaév, a felnőttek visszatérnek a teljes erőfeszítéssel végzett napi munkájukba. Ilyenkor kevesebb időt töltünk együtt, több a teljesítmény, nyomás, sokkal több fronton kell megfelelni, sokkal több inger ér bennünket. Az ilyen időszakok felemészthetik a családi energiarendszer összetartó erejét, de legalábbis időről időre próbára teszik azt. Nem árt, ha mi, felnőttek újra meg újra emlékeztetjük magunkat arra, ami számunkra igazán fontos és értékes, hogy a sok kifelé figyelés és teljesítés közben megmaradjanak a kapaszkodóink és az egymás iránt vállalt felelősségérzetünk. 

Örök klasszikus: a csapatban gondolkodás

A kisgyerekes időszakban a legfontosabb erőforrásunk, ha csapatban gondolkodunk, és napi, heti szintű erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy ne magányosodjunk el szülőként. Merjünk bátran kísérletezni, és bizalmi kapcsolatokat építeni szülőtársakkal, akikkel váltva tudjuk elvinni a gyerekeket fociedzésre, építsünk ki rituálékat arra, hogy mikor mennek a nagyszülők a gyerekekért az oviba. Az odaadó szeretet nem várja el, hogy végkimerültségig mi csináljunk mindent. Amennyiben a szeptember azt is hozza, hogy mindkét szülő újra a munkahelyére indul reggelente, érdemes külön tervezni azt is, hogy hogyan érinti ez az apa és anya közti munkamegosztást a reggeli rutin megvalósításában.

Előre beépített pihenők 

Nem elég jól szervezettnek lenni, és lendületes tervekkel indulni, mert tíz hónapot egy lendülettel lehetetlen végigbírni. Hatalmas kihívás az iskolaév közben, a karácsonyi hajrá idején vagy bármikor máskor előre tervezett pihenőt beiktatni, amikor ki tudunk esni ebből a feszes tempóból, de ha nem tesszük meg mi magunk, az élet majd beiktatja betegségek és egyéb váratlan zökkenők formájában. Tavaly ezt elmulasztottam, idén ez lesz az én „újévi” fogadalmam: legyenek előre tervezett pihenők az igazán nagy kanyarok után! 

Boldog új iskolaévet mindenkinek!