Az ünnepekre felkerekedtünk, és meglátogattuk az ország másik végében élő nagyszülőket. Az ott töltött néhány nap sok-sok élményt tartogatott Penelope számára: a nagyiék hatalmas, füves udvara, a múlt nyárról megmaradt, homokozós játékok, a bicikli, a nyuszik, a kutyusok, a kiscicák minden percét kitöltötték.
Amikor eljött az indulás ideje, ahogy az már lenni szokott, a csomagtartónk megtelt háztáji finomságokkal: tojás, lekvár, szalonna – és néhány üveg abból a meggykompótból, amely nálunk igazi kedvenc. Jómagam a piros, nagyszemű gyümölcsöt nemcsak savanykásan édes íze miatt szeretem, hanem azért is, mert elengedhetetlen hozzávalója a nagymamámféle kevert sütinek. Gyerekkoromban alig akadt olyan hétvége, hogy a kishúgommal ne majszoltunk volna márványtésztát. Természetesen az otthoni meggykompótból is azért csomagoltam, hogy az említett finomságot minőségi alapanyagból készítsem el.
Egy májusi napon Penelope és én már reggel megbeszéltünk, hogy ma sütni fogunk. A délelőtti biciklizésből hazafelé tartva beugrottunk a közeli élelmiszerüzletbe, hogy beszerezzük a hiányzó hozzávalókat. Otthon, alapos kézmosás után, Penelope elővette a macskás kötényét, elfoglalta szokásos helyét a konyhapulton, majd nekiláttunk a finomság összeállításának. Ezúttal is ragaszkodott hozzá, hogy a mérlegre helyezett edénybe ő maga kanalazza a porcukrot és a lisztet, miközben nagy figyelemmel követte a kijelzőn megjelenő számokat. A sütőport is ügyesen belekeverte a lisztbe, s még a tojások feltörésében is segített. A tésztát már én kevertem kézi mixerrel habosra, ebben már nem akart rész venni. A hangos, zúgó szerkezet nem volt kedvére – csak annyit vállalt, hogy tartotta a kikapcsolt mixert, amíg én adagoltam a következő hozzávalókat.
Sütés közben végig záporoztak a miérttel kezdődő kérdések: Miért kell feltörni a tojást?, Miért porzik a liszt?, Miért piros a meggy?, Miért teszünk bele kakaót? Mire megválaszoltam őket, a tészta is elkészült, betettük a sütőbe. A konyhapulton persze teljes káosz uralkodott. Most, hogy Penelope abban a korban van, amikor (majdnem) mindent egyedül szeretne csinálni, a rendrakásban szintén vezető szerepet követelt magának. Kis rábeszéléssel végül sikerült megegyeznünk, hogy amit még nem ér el, azt én csinálom, a többi az ő feladata. Mialatt takarítottunk, a sütőből egyre ínycsiklandóbb illatok szálltak. Nem sokkal később elkészült a márványtészta. Penelopéval és apucival még melegen megkóstoltunk, s nem tudtunk betelni vele – sem aznap, sem másnap.
Ide is leírom a márványtészta receptjét, hogy mindig kéznél legyen:
Hozzávalók: 35 dkg simaliszt, 35 dkg porcukor, 1 csomag sütőpor, 1 vaníliás cukor, 2 kanál kakaópor, 2 dl tej, 3 egész tojás, 25 dkg vaj vagy margarin, 3 kanál kompótlé, ízlés szerinti mennyiségben kimagozott meggy.
A vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral habosra keverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat, valamint beleöntjük a tejet és a kompótlevet is. A lisztet összekeverjük a sütőporral, és fokozatosan a masszához adjuk, amelyet simára dolgozunk. A tészta kétharmadát egy sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. A megmaradt egyharmad részhez hozzákeverjük a kakaóport, és a világos tészta tetejére öntjük. Villával óvatosan összekeverjük a két réteget úgy, hogy márványos mintázatot kapjunk. Végül a massza tetején eloszlatjuk a kimagozott meggyet. Előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 40-45 perc alatt készre sütjük. Miután kihűlt, ízlés szerint megszórhatjuk porcukorral. Jó étvágyat kívánunk!
Dančo Jakab Veronika
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.