Halk jazz-zene, a kávéfőző zúgása és egy tucatnyi ember, akik egymás mellett olvasnak. Így néz ki egy csendes könyvklub kívülről. De hogyan működik ez pontosan?
Belépek a komáromi kávéházba. Néhányan már helyet foglaltak, előttük könyvek, kávéscsészék, jegyzetfüzetek. Mindenki halkan beszélget, majd lassan elcsendesednek. Leülök egy üres székre, előhúzom a könyvemet, és belemerülök az esős London hangulatába. Pár perc múlva odalépnek hozzám: Silent Book Club feliratú matricát kapok. Úgy érzem, ezzel egy titkos társaság tagjává avattak.
A következő másfél órára a terv egyszerű: egy forró ital és teljes elmélyülés a könyvemben.
Odakint szemerkél az eső, bent tizenvalahányan olvasunk együtt, köztünk apró „olvasók” is ülnek, kisgyerekek, akik komolyan szorongatják a mesekönyvüket. Mindenki más világba cseppen a könyvén keresztül. A csendes könyvklub egyik alapszabálya ugyanis az, hogy mindenki a sajátját olvassa – nincs kötelező olvasmány, nincs téma, nincs feladat.
Eleinte kicsit nehezen találom a fókuszt. A háttérzaj, az új hely, az idegen emberek közelsége mind kizökkent. Figyelem, hogy mások mennyire mélyen elmerülnek a könyveikben, és egyszer csak azt veszem észre, hogy az ő csendjük húz vissza engem is.
Mintha az, hogy körülöttem mindenki olvas, megtartaná a figyelmemet. Lassan átkattan valami, ellazulok, és jól haladok. Ritka, amikor ilyen könnyen megy az elmélyülés.
Amikor letelik az olvasásra szánt idő, halk mocorgás kezdődik a kávézóban. Nincs nagy beszélgetés, csak néhány mosoly, egy-két mondat arról, ki mit hozott magával, milyen érzés volt ma olvasni. Nem elemzünk, nem okoskodunk – csak megosztunk. És ez valahogy épp elég.
Nem beszélni, csak együtt lenni
– Az egész teljesen ösztönösen indult – meséli Hipik Juli, a klub elindítója.
Kimentem egy kávézóba, és azt láttam, hogy mindenki a telefonját nyomkodja. Azt éreztem, hogy elveszett a helyek lelke. Még a párok is telefonoztak, és nem egymásra figyeltek. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a közösségi élmény nem ezt jelenti, valamit kezdeni kéne mindezzel.
Egy másik élmény is ott motoszkált benne:
– Egy barátommal találkoztam, akivel rég láttuk egymást. Miközben hallgattam, arra gondoltam, milyen jó lenne csak csendben vele lenni – olvasni, jelen lenni, de nem feltétlenül beszélgetni. Innen jött az ötlet: közösségben lenni, de mégis kicsit egyedül.
Amikor utánanézett, kiderült, hogy a gondolat már létezik:
Silent Book Club néven 2012-ben indult el San Franciscóban, két barát kezdeményezésére. A cél: együtt lenni, de nem feltétlenül beszélni. Azóta világméretű mozgalommá nőtte ki magát, több országban működnek klubok, sőt már olvasós elvonulásokat is szerveznek.
A szlovákiai klub Komáromban és Dunaszerdahelyen működik.
– Nagyon érdekes, mennyire más a hangulat a két helyen – mondja Juli. – Dunaszerdahelyen még csak néhányan vagyunk, ott inkább a teljes csendet szeretik. Komáromban viszont jobban működik a háttérzaj: a kávégép hangja, a zene, a halk beszélgetés. Ez sokaknak segít a fókuszálásban, különösen azoknak, akik amúgy nehezen koncentrálnak.
A helyszínválasztás is sokat számít.
– A zene nagyon fontos – mondja.
– Volt olyan hely, ahol a pincérek kiabáltak, rap szólt, és az egész elvesztette a varázsát.
De nemcsak a hangulat miatt érdemes elmenni. Az élmény gyakran túlmutat az olvasáson.
– Ma például odajött hozzánk egy idős bácsi, és azt mondta: Le vagyok döbbenve, hogy ilyet még látok, hogy emberek olvasnak, nem a telefonjukat nézik. Ez annyira jólesett!
A Silent Book Club mozgalom ma már több mint 300 városban működik világszerte. A digitális zaj korában ez a közösség a csendet tette központi értékké – és épp ez teszi ellenállhatatlanul frissé. A szlovákiai magyar csoport célja, hogy rákerüljön a csendes könyvklubok hivatalos listájára.
Az introvertáltak mennyországa
A csendes könyvklub lassan valódi közösséggé formálódik. Dunaszerdahelyen négyen olvasnak együtt, Komáromban már tíznél is többen.
– Introvertáltaknak ez tökéletes program. Nincs kötelező beszélgetés, nincs nyomás, nem kell „okosakat” mondani. Közösségben vagyunk, mégis mindenkinek megmarad a saját világa.
A klubnak három egyszerű szabálya van:
• Hozd az aktuális olvasmányodat!
• Tedd le a telefont, amíg ott vagy!
• Köszönj, de utána csendesedj el!
– Fontos, hogy megmaradjon ez az elvonulás, ez a nyugalom – mondja az alapító. – Nem akarunk többek lenni, mint amik vagyunk: emberek, akik szeretnek olvasni, és szeretik a csendet.
A könyvek, a kávé és a közös csönd találkozása ma már ritka élmény. De van valami varázslatos abban, amikor tíz ember ül egy kávézóban, nem beszélnek, mégis összetartja őket valami.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.