Mozgásba lendülni

Gyerekként komoly fejtörést okozott nekem, hogy a felnőttek honnan tudják, mikor van az adott évben húsvét. Hiszen minden évben máskor van. Az 1. níceai zsinaton, Kr.u. 325-ben hozták meg a szabályt, hogy húsvét ünnepét a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő első vasárnapon ünnepeljük. Így lett mozgó ünnep Krisztus feltámadásának ünnepe. Egy biztos pontból kiindulva mégis más és más időponthoz érkezve emlékezünk, ünnepeljük Megváltónk értünk hozott drága áldozatát, aki életét adta a kereszten, megfizetve az ember minden bűnéért.  

Az ünnep időpontjának változása az embert is kimozdítja helyéből. Van úgy, hogy még szinte fagy, havazik, mi pedig dideregve megyünk templomba, hogy ünnepet szenteljünk. Úgy érezhetjük, időnk sincs, hogy az ünnepre tisztességesen felkészüljünk. Aztán van úgy is, mint idén, hogy elég sokára van az ünnep, így jut időnk megmozdulni, kimozdulni, tenni-venni, hogy az ünnepre méltóképpen elkészüljünk. A mozgó ünnep mozgásba hozza az embert is. Sietve vagy ráérősen. Kapkodva vagy elkésve. Milyen jó, hogy mennyei Atyánk éppen időben, mielőtt még bárki is panaszra nyitná száját, intézkedett, hogy az embernek legyen húsvétja! 

A húsvét ugyanis ott kezdődik el az Éden kertjében, amikor az ember elszakad Istentől, bűnében haldoklik, de Isten már akkor megígéri, hogy elküldi Fiát, aki a gonoszt legyőzi, az embert pedig megmenti. Isten már ott megmozdul az emberért, és azóta is csak őérte tesz.  

Megmozdult a világ, amikor Jézus született. Megremegett a föld, amikor Jézus a kereszten meghalt. Megnyílt a sír, melyben senki sem találhatja a halottat, mert feltámadt és él! A mennybe emelkedő Jézust felhők takarják el. Isten a kezdetektől az emberért mozdul, cselekszik. A tékozló fiú példázatában az apa, amikor meglátta fiát a távolban, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (Lk 15,20b) Isten az embert megszánja, elé megy, hogy az ember az Isten szerető, kitárt karjába érkezzen meg. A kereszten elénk jön, megmutatja, milyen halálosan komolyan szeret bennünket. Elkészíti ölelő karját, melyben biztonságra találunk. Vajon megmozdul-e az ember is? Lehet-e ilyen szeretetre nemet mondani, elutasítani azt? Igen, vannak, akik még nem látják, nem veszik komolyan. Vannak, akik nem merik elhinni, hogy Isten szeretete ilyen komoly. Vannak, akik túl sokszor csalódtak az életben, és Istent okolják a sok rossz miatt a világban. 

Próbáljuk most meglátni, hogy Isten nem gonoszságot hozott az emberre, hanem szabadulást a gonosztól. Lépjünk felé, ha csak egyetlen lépést is, de mozduljunk meg, mert csak így tudja megmutatni, elmondani, milyen mélységet járt meg értünk. Mozgásban lévő nemzedék vagyunk. A nagy jövés-menésben annyi mindent érzékelünk, annyifelé figyelünk, hogy elfelejtjük meglátni azt, aki felénk közeledik. Ezen az ünnepen is Isten közeledik felénk. Ne hagyjuk üresen a templompadot, menjünk, lendüljünk mozgásba, hogy lelkünk is megmozduljon, válaszoljon Isten szeretetére! Lehet, hogy csak egy fohász, egy sóhaj fér most az ünneplésünkbe, de Isten ezt is érti, és válaszol rá. 

Kedves Olvasó! Kívánom, hogy az idei húsvétunkat járja át Isten felénk áradó, kegyelmes szeretete, hiszen legyőzte a halált, életet kínál mindenkinek, aki csak várja és kéri Tőle!