„Sok-sok érzelem, gondolat, kérdés gubancolódik össze ilyenkor” – Demjén Anna pszichológus segít megérteni a friss diplomások lelkiállapotát.
Milyen pszichés folyamatokon megy keresztül egy fiatal a diploma megszerzése után?
Az egyetemi évek vége és a diploma megszerzése egy új életszakasz kezdetét jelenti. Az ember életében az életszakaszváltások izgalmakkal, újdonságokkal, várakozásokkal és kihívásokkal teli időszakok. Ennek okán a fiatalok gyakran kapunyitási/pályakezdési krízisbe kerülnek. Jellemző a bizonytalanság, önmaguk és a terveik, a döntéseik megkérdőjelezése a szakmai és az egyéni életútra vonatkozóan is.
Normális-e, ha valaki ürességet vagy szorongást él meg ebben az időszakban?
Igen, teljesen normális. Az életszakaszváltásokhoz kapcsolódó kríziseket normatív kríziseknek nevezzük. Szükséges megküzdeni az ekkor felmerülő életfeladatokkal, megválaszolni a kérdéseket, hogy biztonsággal érkezhessünk meg a következő életszakaszhoz. A kapunyitási krízis lehetséges velejárói a szorongás, a depresszív állapot, az üresség érzése, az érzelmi hullámzások, elveszettség érzése, önértékelés, önbizalom megingása, aggódás a jövővel kapcsolatban.
Mennyire jelentős lépés az identitásformálásban az, hogy valaki már nem diák?
A mai kor jellemzője, hogy a fiatalok tovább tanulnak, később lépnek ki a munkaerőpiacra. Ezzel kialakult a fejlődéselméletekben egy új szakasz, a postadolescencia, vagy más néven emerging adulthood, amely az elhúzódó serdülőkorra, kezdődő felnőttkorra utal. Ennek az új szakasznak a kialakulása jól jelzi, hogy
egy elhúzódó serdülőkori identitásból – amire sokszor a szabadság, a diákszerep biztonsága, a nem túl sok felelősség, az aktív családi támogatás is jellemző – mennyire nagy lépés egy felnőtt kori, nem diák élethelyzetbe való átlépés, ahol az önellátás, az önmagunkért való teljes felelősségvállalás kerül előtérbe.
Ez a jelentős lépés, amire sokszor talán nehéz felkészülni, érzelmi és kognitív túlterhelődést is okozhat.
Miért nehéz átállni diákból a „dolgozó felnőtt” szerepébe?
Sok-sok érzelem, gondolat, kérdés gubancolódik össze ilyenkor, amelyek kibogozásához türelemre, időre és tudatosságra van szükség. Túl sok a kiszámíthatatlan tényező, a szakmák túltelítettek, meginog az alapvető biztonságérzet. Leválás történik ebben a váltásban a biztonságos diákszerepről, a szülők biztonságot adó burkáról. Ezek eddig is folyamatban voltak, de itt egy éles határ húzódik, valóban megtörténik.
Hogyan lehet jól kezelni a jövő bizonytalanságát, a „most mihez kezdjek” érzést?
A „most mihez kezdjek” érzése szükségszerű, az identitás átstrukturálódásának a jele. Fontos lehet ilyenkor, hogy a túl sok érzés és gondolat megjelenésével kapcsolatos, első ijedelem után időt és teret adjunk magunknak. Bontsuk le a kérdéseinket a legalapvetőbb kis kérdésekre, kis célokat, terveket szőjünk. Ez segít a fókusz megtartásában, és sikerélményeket is átélhetünk, amelyek szintén segítenek a stabilizálódásban. Nagy szerepe van az önismereti munkának, szorongásaink, félelmeink megértésének.
Érdemes lehet stresszkezelő módszereket tanulni, amelyekkel az adott pillanatban is megkönnyebbülést, felszabadulást érhetünk el a hatékonyabb átgondolás, tervezés, munka érdekében.
Milyen lélektani következményei lehetnek annak, ha valaki hirtelen túl sok irányba indulhatna?
A sok lehetőség izgalmakat rejthet, és egyfajta örömérzést, megelégedettséget is hozhat az életünkbe, ami igazolni tudja, hogy jó úton járunk, érdeklődnek a munkánk, a személyünk iránt. Azonban az árnyoldala egy negatív spirálba kerülés is lehet. A túl sok lehetőség bizonytalanságot okozhat.
A legjobban szeretnénk dönteni, de néha nehéz átlátni, melyik döntésnek mi lesz a következménye, mi a legjobb. Az állandó kételyek, a döntés halogatása, a rágódás kimerültséghez, motivációvesztéshez vezethet.
Érdemes pro és kontra listákat készíteni az egyes lehetőségek tekintetében, beszélni egy számunkra fontos személlyel, akiben megbízunk, meghallgatni a véleményét, illetve határidőt szabni magunknak, amikorra egy-egy döntést szeretnénk meghozni.
Mit kezdjenek azok, akik nem találják a helyüket diploma után?
Bár a mai kornak számos nehezítő tényezője van, az talán pont az egyik előnye, hogy a karrierkérdés rugalmassá vált. Az élet bármely szakaszában könnyebb pályát módosítani. Érdemes lehet kísérletezni – azt mondani, hogy ezt most kipróbáljuk, eltöltünk itt x időt, és utána újraértékelni, hogyan érezzük magunkat. Ha nem érezzük jól magunkat, akkor újabb terveket, listákat készíthetünk a tapasztalatokról, szükségletekről. Mindenféle tapasztalatból rengeteget lehet tanulni, amelyek aztán beforgathatóak a tudatosabb jövőtervezésbe. Sokat segíthet az olvasás, a másokkal való beszélgetés, amelyekből inspirálódni lehet. Hasznos lehet egyéni vagy csoportos önismeretbe is belekezdeni, karrier-tanácsadásra jelentkezni.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni, ha valaki túlzott szorongást, ürességet vagy depressziót él meg?
A kapunyitási krízissel járó szorongás, ürességérzés, depresszív állapot teljesen normális. Viszont ha ezek a tünetek elhúzódnak, vagy uralják a mindennapokat, akadályozzák az életvezetést, mindenképp javasolt szakembert felkeresni.
De nem csak erős tünetek mentén érdemes szakemberhez fordulni.
Ha felmerül bennünk, hogy valami nem kerek, nem az igazi, fokozottabb érzelmi támogatásra lenne szükségünk, megbeszélnénk a döntéseinket egy külső szemlélővel, akkor is elmehetünk pszichológushoz.
Hogyan lehet a „bizonytalanságot” lehetőségként megélni?
A bizonytalanság egy nehéz érzés. Sokszor azonban a nehéz érzések, életfeladatok fejlődési lehetőségeket rejtenek magukban, de ezt csak akkor vagyunk képesek látni, ha az érzéseink nem borítanak be minket teljesen. A lelki rugalmasság, nyitottság, kíváncsiság, társas támogatás, hit, stabil személyiség, magas önértékelés mind a segítségünkre lehet ebben a szemléletváltásban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.