„Menstruálok, tehát vagyok” – Avagy miért nem tudja senki, mi az a menstruáció?

m

Május 28-a volt a menstruációs higiénia világnapja, melynek legfőbb célja destigmatizálni a női test egyik legtermészetesebb folyamatát. Elsőre talán azt gondolnánk, erre a 21. században már nincs szükség. Ha viszont jobban beleássuk magunkat a témába, hamar rájövünk, hogy az első gondolatunk téves.

 Hálátlan dolog tabutémákról írni, hiszen okkal kényesek. Akárcsak a „ne mondd el senkinek” kíséretében elsuttogott titkokat, úgy sokan a hangulatingadozással, fájdalommal és szégyenérzettel társított menstruációt is takargatnivalónak érezzük. Éppen ezért viszont hálás dolog is a menstruációról írni, hiszen minél többet beszélünk róla, annál többen mondhatják ki hangosan, hogy „bocsi, ha kicsit ingerült vagyok, éppen menstruálok”.

Mi van, megjött?”

A »havibaj« évszázadok óta tabu, szégyelljük, undorodunk tőle, rejtegetjük, hiszen így tettek anyáink és nagyanyáink is” – írja cikkében Ács Bori, a Telex szerzője. A menstruációra a „havibaj” kifejezésen kívül gyakran hivatkoznak „piros betűs napokként”, „mikulásként” vagy „váratlan vendégként” is – ilyen formákban tabuizáljuk magyar nyelvterületeken a menstruációt. A tabuizálás azonban nem helyi, hanem globális probléma: 2015-ben például az Instagram letiltotta a sokak által kedvelt költő, Rupi Kaur fényképét, mert menstruációs vér volt látható az ágyán, 2020-ban pedig Írországban betiltottak egy tamponreklámot, mivel a vért (a megszokott, ám nem életszerű kék vagy átlátszó helyett) piros folyadékkal szimbolizálták. A menstruációhoz különböző kulturális és vallási hiedelmek is kapcsolódnak: a zsidó vallás például a szexuális együttlétet, a népszokás pedig a főzést tiltja ilyenkor, azzal az indokkal, hogy az étel „nem fog jól sikerülni”. Természetesen egyiknek sincs a néphagyományon és a valláson túli, racionális alapja.

A nagymértékű tabuizálás azért is furcsa, mivel a menstruáció minden érintett számára teljesen természetes dolog: ilyenkor a nem megtermékenyített petesejt és a méhnyálkahártya leválik a méhfalról, és vérzés kíséretében távozik a szervezetből. A folyamat gyakran jár együtt hangulatingadozással és fájdalommal. Ezt csak tovább súlyosbítja, hogy akik nem menstruálnak – amennyiben nem néznek utána –, csupán felszínesen ismerik a jelenséget, így szinte megszokottá vált, hogy ha valaki ilyenkor hevesen reagál valamire, ők nevetve visszakérdeznek, hogy „mi van, megjött?”. Ez azért is furcsa, mivel a reakció alapján jogosan várhatnánk el, hogy az egyén, aki tud a menstruációval együtt járó hangulatingadozásról, együttérző lesz az érintettel. A valóságban azonban nem is biztos, hogy a másik éppen menstruál, ezáltal pedig a jelenséget a tabuizálás mellett még fel is címkézik. A legfőbb gond – mind a vallási és népi szokások, mind az átlagos, hétköznapi beszélgetések esetében – az, hogy azáltal, hogy a menstruációt tabuként kezeljük, valójában hiedelmeket találunk ki vele kapcsolatban ahelyett, hogy érzékenyítenénk egymást.

m

Ez itt nem a reklám helye

A széles körű tabuizálással kezdetben a menstruációs termékeket gyártó cégek sem tudtak mit kezdeni. Nem tudták felmérni, hogy pontosan mire is van igény, mivel az érintettek nem akartak nyilatkozni, ez pedig megnehezítette a termékek népszerűsítését. A betéthasználat így csupán az első világháború után vált igazán elterjedtté – az ok, hogy ekkor a nők is mind kénytelenek voltak dolgozni, a betét pedig sokkal kényelmesebb volt ilyen szempontból, mint az odáig használt, higiénikusnak egyáltalán nem mondható rongyok. 1921-ben a Kotex volt az első betétmárka, amely tömegesen forgalmazott menstruációs termékeket. 1933-ban létrehozta az első eldobható tamponokat is, azonban az új termék a betéthez képest nem örvendett akkora népszerűségnek. Az emberek úgy gondolták, hogy a felhelyezése összefügg a szüzesség elvesztésével és az önkielégítéssel, ezek a témák pedig akkoriban még a menstruációnál is nagyobb tabunak számítottak. Manapság egyre több helyen vásárolhatunk környezetbarát alternatívákat is: menstruációs kelyhet, mosható betétet vagy menstruációs alsóneműt. Ezek azonban korántsem annyira népszerűek a fogyasztók körében, mint az eldobható verzióik. Egyrészt az anyagi vonzatuk is nagyobb (a menstruációs kehely 20-40, az alsónemű 10-35 euróba kerül, és feltételezhetjük, hogy a fogyasztó többet is vásárol belőlük, hogy felváltva tudja őket használni), másrészt pedig használatuk több gyakorlatot és időt igényel (a menstruációs kehely esetében előfordulhat, hogy elsőre rossz méretet választunk, ezért újra ki kell adnunk egy nagyobb összeget, a menstruációs alsónemű pedig, ha nincs megfelelően karbantartva, gyorsan tönkremegy). A logisztikai szempontok mellett pedig az is megnehezítheti a termékválasztást és -beszerzést, hogy sokan még napjainkban is szégyellik a menstruációjukat.

„Megvéd az Always!”

Az Always betétmárka 2012-ben olyan magyar reklámot dobott piacra, mely nemcsak tovább tabuizálja a menstruációt, hanem a nőkkel kapcsolatos, negatív sztereotípiákat is élteti. A benne szereplő „barátnők” éppen vásárolni és flörtölni indulnának („minden kész, cipő, ruha és smink, minden kész, ez a mi napunk”), viszont az egyikük menstruálni kezd, és ezt közli is a többiekkel („de nem az enyém”). „Minden nap a te napod, ha az Alwayst használod” – reagálják társai, akik közül az egyikük fehér nadrágot visel, és lábai közé szorítva a betétet látványosan bemutatja annak működését. („Öntsd rá így, és máris, nézd! Belül menő háló véd. Felszívódik, szuper, nem? Nem maradt egy csepp folt sem!”). Ezután kék folyadékot öntenek a betétre, és felsorolnak mindent, amit az ígér (jó nedvszívó képesség, védőhálót tartalmaz, nem ereszti át a vért). Ezekkel az érvekkel pedig annyira „meggyőzik” menstruáló társukat, hogy az azonnal átöltözik „csinos” ruhába, és elindul a plázába flörtölni. „Ó, ez a szabadság! Ó, ó, magabiztosság! Végre szép, minden klassz, ó, mindennap csilloghatsz, mert megvéd az Always!” – hangoznak el az utolsó sorok, melyek szabadságot és magabiztosságot ígérnek. Hangulatingadozásról és fájdalomról egyáltalán nincs szó, mintha a menstruációnak a vérfolyáson kívül semmi egyéb jele nem volna.

A vér nem válik vízzé

Ez a bizonyos szégyenérzet nagyrészt a már említett reklámcégek számlájára írható. Persze ha mi is nyíltabban beszélnénk a témáról, valószínűleg nem az lenne a reklámok célja, hogy meggyőzzenek, a menstruáció alatt is az a legjobb, ha úgy teszünk, mintha mi se történt volna. Ezt a hozzáállást képviselik az olyan márkanevek is, mint a Libresse (Szabadság), az Always (Mindig [elérhető]), az Ohne Binde (O.B. – Betét nélkül) vagy a Carefree (Gondtalanul). A tabuizálás továbbá abban is megnyilvánul, hogy milyen jelzőkkel próbálják meg eladni a termékeket: ultravékony, diszkrét, védelmet nyújtó vagy egyenesen láthatatlan. Ezeket a jelzőket nézve felmerülhet bennünk például az, hogy vajon mitől véd meg egy betét, hiszen a menstruációt nem állítja meg, valamint a hangulatunkon és a fájdalmainkon sem enyhít. Az utóbbi években egyre több videóreklámban láthatjuk, hogy a vért valóban piros folyadékkal illusztrálják – korábban a készítőknek kék vagy átlátszó folyadékot kellett használniuk, ami – ismételten – nem életszerű. Ahogyan az sem, hogy a menstruáció ideje alatt fehér nadrágot viselünk, vásárolni és bulizni megyünk a barátainkkal, és hogy ugyanúgy tudunk (és akarunk) teljesíteni, mint bármikor máskor.

A menstruáció természetes folyamat, beszéljünk is róla úgy. Kérjünk hangosan betétet, ha éppen nincs nálunk, és szükség volna rá, osszuk meg a tapasztalatainkat azokkal, akik (még) nem érintettek, de legfőképpen legyünk elfogadóak, és mondvacsinált kifogások helyett nyugodtan jelentsük ki a barátainknak nyíltan, hogy „bocsi, ma nem tudok menni, éppen menstruálok”. Ha ezt többször megismételjük, megszokják, megértik, és talán ők is meg merik majd tenni ugyanezt.

m

A menstruációs szegénység

Akadnak olyanok, akik anyagi gondok, az edukáció hiánya vagy a szégyenérzet miatt nem engedhetik meg maguknak a menstruációs termékek beszerzését: ez a menstruációs szegénység, melyben világszerte 500 millióan érintettek, Magyarországon pedig a menstruálók 30 százaléka. Szlovákiai adatok egyelőre nincsenek, a jelenség viszont sajnos azok nélkül is létezik. A témáról Bokor Rékát, a menstruációs szegénységet ellensúlyozni hivatott Egy táska női szeretet program koordinátorát kérdeztük.

 

Mi is ez a program?

Az Egy táska női szeretet kampányt 2022-ben indította a Magyar Szövetség Nőtagozata. A program során bárki adományozhat higiéniai (szappan, fogkrém, fogkefe, kézfertőtlenítő, dezodor) és menstruációs termékeket, melyeket a megadott gyűjtőpontokon adhat le. 2022 óta összesen 1666 csomagot sikerült eljuttatni a szlovákiai rászorulóknak.

Tapasztalatod alapján tisztában vannak az emberek azzal, mi a menstruációs szegénység?

BR: Szerintem nincsenek. Az Egy táska női szeretet első évében volt ezzel kapcsolatban negatív és pozitív tapasztalatunk is: sokan jelezték, hogy még nem hallottak erről a fogalomról, de milyen jó, hogy most már tisztában vannak vele, ám olyanok is voltak, akik álproblémának vélték, mondván, a 21. században a menstruáció már nem gond. Háromévnyi tapasztalat azt mutatta, hogy a tabuizálás, az elhallgatás az, ami elhiteti velünk, hogy ez a kérdés már nem aktuális. Azért hisszük, hogy MÁR nem probléma, mert MÉG mindig nem beszélünk róla nyíltan. Több pedagógus is jelentkezett, hogy napi szinten szembesülnek vele például kihívják a táblához a kislányt, ő pedig nem mozdul. Ilyenkor úgy tudnak segíteni a rászoruló lányoknak, hogy önköltségen bevásárolnak nekik. Több olyan iskolába is vittünk adományokat, ahol a lányoknak nemhogy betétjük nem volt, de még bugyijuk sem, vagy csak nem tudták, hogyan kell használni ezeket a termékeket. S ez nemcsak Gömörben vagy Bodrogközben probléma, hanem az Ipoly mentén vagy Csallóközben is.

Hogyan és miért kezdtetek bele az Egy táska női szeretet kampányba? 

BR: Azért vágtunk bele, mert egyelőre nem volt más eszközünk. Rengeteg mintát láttunk már arra, hogy lehet ezt a problémát rendesen is kezelni: például az Európai Unió is ajánlja, hogy töröljék a menstruációs termékek adóját ez nagyon jó lépés lehetne. Csehországban pedig az ún. állami tartalékalapból fedezik a menstruációs termékeket, és onnan osztják szét szociális, kulturális és oktatásügyi intézményekbe. Mi háromszor szerveztük meg sikeresen ezt a gyűjtést, és készen állunk rá, hogy a jövőben is asztalon tartsuk a témát, egészen addig, amíg nem lesz törvénytervezet formájában is érdemi előrelépés.

Szerinted miért nincsenek felmérések Szlovákiában a menstruációs szegénységgel kapcsolatban? Nem tudnak a jelenségről, vagy nem akarnak tudomást venni róla? 

BR: Szerintem ez a téma jelenleg századrangú. A szlovák politikának sokkal fontosabb (képzelt) dolgai vannak, mint például a méltóságteljes menstruációhoz való jog. Ez egyébként a reprodukciós és szexuális emberi jogok közé van sorolva, tehát alapjog kellene hogy legyen. Szerintem sokak számára maga a fogalom is ismeretlen, hiszen »csak« a társadalom felét érinti, melynek ráadásul nincs is megfelelő mértékű politikai képviselete. Amikor pedig a nők előhozakodnak ilyen témákkal, akkor a férfi kollégák legtöbbször csupán legyintenek, esetleg megmosolyogják őket. Nem érzik át ennek a lelki oldalát, a gyakorlatit pedig elképzelni sem tudják. Ezért is lenne fontos, hogy a nőknek sokkal erősebb hangja legyen a törvényhozásban. A jövőben tervezünk rendelni egy szociológiai felmérést, hogy hazai adatokból indulhassunk ki, csak ez ugyebár pénz kérdése.

Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy rendszerszintű változás legyen a témában?

BR: Folytatjuk a kitartó lobbizást, továbbra is asztalon tartjuk a témát. Mostanra a szlovák politikai szcéna egyes szereplői is csatlakoznának a kampányhoz, tehát jövőre akár országos lefedettségű is lehet. Cikkeknek is születni kell a témában. Hiszen a rendszerszintű változáshoz amellett, hogy hozzáférhetőbbé tesszük a menstruációs termékeket az is kell, hogy detabuizáljuk a témát. Hogy a jövőben egy kislánynak se kelljen szégyellnie magát emiatt, vagy tudják, nyugodtan beszélhetnek róla, kérhetnek segítséget, hiszen a mi dolgunk is, hogy azt megkapják. A cél az lenne, hogy szülessen erről jogszabály Szlovákiában is. Ennek az útnak az első stádiuma a megyei szintű döntéshozatal legalább a megyei fenntartású intézményekben.

És mit tehet az egyszerű ember ennek érdekében?

BR: Kedvelhet és megoszthat ilyen témájú cikkeket. Ez alapdolog. Nagyon fontos az is, hogy ha valaki a füle hallatára legyint a problémára, akkor álljon ki az érintettekért, ne hagyja, hogy elbagatellizálják a témát. Én hiszem, hogy a női szolidaritás, a női összetartás az, amiből eredeztethető a változás, és lesznek olyan, női jogok iránt elkötelezett férfiak, akik az ügy mellé állnak. Idén rengetegen csatlakoztak az Egy táska női szeretethez, és jó látni, hogy ez nem megosztó téma: nincs jobb- és baloldal, liberális és konzervatív, tehetős és szegény közti különbség, hanem a legkülönfélébb ideológiai meggyőződésű emberek kapcsolódtak be, minden korosztályból – jellemzően nők, de férfiak is! Sokan mondták, hogy ők távol tartják magukat a politikai kezdeményezésektől, de ezúttal még ez sem volt akadály, annyira fontos a téma. A legnagyobb dicséret számunkra talán az, mennyien közölték, hogy örömmel csatlakoznak a programhoz, mert biztosak benne, hogy az adományaik valóban megfelelő kezekbe kerülnek. Örülünk, hogy megvan felénk ez a bizalom, és hogy az elmúlt három évben bizonyíthattuk: ezek a táskák tényleg azokhoz kerülnek, akiknek szívből készítik az adakozók.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?