Az emberi test körülbelül 80 különböző szervből áll, ám a puszta túléléshez ezeknek csak töredékére van valóban szükség.
Az orvostudomány öt létfontosságú szervet tart számon: az agyat, a szívet, a tüdőt, a májat és a veséket. Mindegyiknek megvan a maga nélkülözhetetlen feladata:
az agy irányítja a testet, a szív pumpálja a vért, a tüdő oxigénnel lát el, a máj megtisztítja a vért, a vesék pedig kiszűrik a salakanyagokat és a felesleges folyadékot.
A többi szerv elsősorban az életminőséget határozza meg, nem magát a túlélést. A szem, a nyelv vagy a fül lehetővé teszi a teljes értékű mindennapokat, de hiányuk mellett is lehetséges az élet. A tudósok ráadásul máig vitatkoznak azon, hogy egyes testrészek – például a bölcsességfogak vagy a farokcsont – egyáltalán betöltenek-e még bármilyen funkciót.
A végtagok nem létfontosságúak
A karok és a lábak jelentősen megkönnyítik az életet, de nélkülük is fennmaradhat az ember. Amputáció esetén a szervezet képes alkalmazkodni az új helyzethez. Az orvosok gyakran nagyobb erőfeszítést tesznek egy kar megmentésére, mint egy lábéra, hiszen a kéz kulcsszerepet játszik a mindennapi tevékenységekben. Egy lábprotézis ugyanakkor – különösen térd alatti amputáció után – sokszor meglepően jó mozgásképességet biztosít.
Szélsőséges esetekben az ember súlyos sérüléseket is túlélhet, ha időben kórházba kerül. A legnagyobb veszélyt azonban a vérveszteség jelenti.
Egy felnőtt szervezetben nagyjából öt liter vér kering, és ha ebből három liternél több elvész, az állapot stabilizálása rendkívül nehézzé válik. Éppen ezért baleseteknél az első és legfontosabb lépés mindig a vérzés megállítása.
Az orvostudomány ma már képes számos szerv működését pótolni – mégis gyakran találkoznak az orvosok olyan esetekkel, amelyek minden józan észnek és statisztikának ellentmondanak. Az emberi test időnként egészen elképesztő módon képes túlélni.
Élet létfontosságú szervek részleges működésével
Az ember bizonyos alapvető szervek csökkent működésével is képes élni. A máj kivételes regenerációs képességgel rendelkezik, így a szervezet akár annak egy kisebb részével is fenn tudja tartani az életet. Az agy egyes területeinek sérülése szintén nem feltétlen végzetes – amennyiben az agytörzs ép marad, amely a légzést és más automatikus folyamatokat irányít.
Sokan élnek teljes életet egyetlen vesével, sőt vannak, akik élődonorként ajándékozzák el egyik veséjüket. Ha azonban több létfontosságú szerv egyszerre károsodik, a túlélési esélyek drámaian csökkennek. Elméletben a szervezet képes lehet a fokozatos terheléshez alkalmazkodni, a hirtelen, kiterjedt sérülések azonban óriási sokkot jelentenek.
Gépek, transzplantációk és a túlélés új határai
A modern orvostudomány ma már számos szervfunkciót képes gépekkel pótolni. A dialízis a vesék munkáját végzi el, a mesterséges lélegeztetés a tüdőt segíti, az ECMO-rendszer pedig ideiglenesen a szív és a tüdő feladatát is át tudja venni. Ezek az eszközök azonban legtöbbször csak átmeneti megoldást jelentenek – hidat képeznek a gyógyulás vagy a szervátültetés felé.
Az agyat és a májat egyelőre nem lehet gépekkel helyettesíteni, a májtranszplantáció viszont sokak számára ad új esélyt az életre. Mindez folyamatosan átírja a túlélés fogalmát: egyes technológiák hosszú távú életet tesznek lehetővé, mások csupán időt nyernek.
A döntés azonban nem kizárólag orvosi kérdés. Szerepet játszik benne a beteg értékrendje, akarata és az is, hogy milyen életet tart még elfogadhatónak. A modern gyógyítás így már nemcsak arra keresi a választ, hogy valaki életben marad-e – hanem arra is, milyen élet vár rá ezután.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.