Hogyan válasszuk ki a számunkra megfelelő partnert?

Mondják, hogy a szerelem „elvakít”, nem látunk tisztán, amikor szerelmesek vagyunk. De akkor párválasztás idején mire hagyatkozzunk?
Valóban, a szerelem egy intenzív érzelmi állapot, amikor nagyon vágyunk valakire, amikor tipikusan csak a jó tulajdonságait vesszük észre, nagyon vonzónak látjuk, és azt gondoljuk, ha őt megszerezzük, attól alapvetően változik, vagy jobbá válik az életünk. De minél érettebb valaki érzelmileg, és minél nagyobb az önismerete, annál jobban meg tudja határozni, hogy mi az, amire szüksége van ahhoz, hogy valakivel jól tudja érezni magát, melyek azok az alapértékek, amelyek számára tényleg fontosak. Másrészt mindenképpen el kell gondolkodni azon, hogy mennyire vagyunk mi ketten kompatibilisek. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk ítélni, idő kell. S igazán úgy tudjuk kitapasztalni, ha együtt is lakunk. Mert egészen máshogy viselkedünk a randevúkon, mint otthon.

Tehát jobb minél hamarabb összeköltözni, és kipróbálni a közös életet egy háztartásban?
Azt nem mondanám, hogy minél hamarabb, de mindenképpen jó, ha házasság előtt együtt él a pár, ha kipróbálják egymást otthon is. Ekkor lehet látni azt, hogy néz ki a másik, amikor fáradt, amikor nincs kedve semmihez, amikor idegesen jön haza a munkából. Nagyon fontos kérdés például az is, hogyan tart rendet maga körül. Lehet, hogy viccesen hangzik, de ez valóban válóok is lehet. Nagyon nehezen fér meg egymás mellet két ember, ha az egyik rendmániás, a másik pedig notorikusan rendetlen. Tanulságos lehet stressz-helyzeteket is megélni együtt, mert nagyon sokat elárul a másik emberről az, hogyan viselkedik nyomás alatt.

Ha például lekéssük a repülőgépet, vagy a másik figyelmetlenségből áthajt a piroson?
Ezek azok a helyzetek, amelyeket nem lehet csak úgy elképzelni, meg kell élni őket. A megélésükhöz pedig idő kell. És ugyanúgy idő kell az intimitás kialakításához. Ahhoz, hogy mélyebb tudást szerezzünk a partnerünkről: hogyan élte meg a gyerekkorát, az életének bizonyos szakaszait, a mélyebb kapcsolatait… Ezekhez idő és minőségi beszélgetések szükségesek.

Mások véleménye fontos lehet a partnerválasztás kérdésében?
Gyakori jelenség, hogy valójában más embereknek akarunk megfelelni a párválasztásunkkal. Itt elsősorban a szülőkre gondolok. Ők azok, akik gyakran mintha láthatatlanul, a háttérből irányítanák a döntésünket. De ugyanígy próbálnak egyesek megfelelni a baráti kör elvárásainak: biztosan mindnyájan ismerünk olyan kapcsolatokat, amelyek, úgymond, „státuszkapcsolatok”, vagyis amikor olyan partnert választunk magunk mellé, akit lehet „mutogatni”, akivel lehet dicsekedni, aki tulajdonképpen csak kiegészítőként van jelen – mint egy jó autó. 

Tehát magunknak kellene elsősorban megfelelni a párválasztás terén is?
Úgy válasszunk partnert, hogy az alapvetően a mi szükségleteinket elégítse ki. Ez pedig alapos önismeretet igényel. Fontos, hogy hitelesen képviseljük önmagunkat ezekben a helyzetekben, és ne fussunk bele hazugságokba. Ezek lehetnek csak pici hazugságok, de mégis minden egyes lépésnél nagyon fontos határt léphetünk át, ha nem őszintén és magunkhoz híven választunk. 

Miből tudhatjuk, hogy jól választottunk?
Először is tisztában kell lennünk azzal, mit várunk el a kapcsolattól és a partnerünktől. És talán a legjobb mutatója ennek, hogy mennyire tudunk a másik ember mellett önmagunk lenni, mennyire érezzük magunkat felszabadultnak. Akkor választottunk jól, ha a másik ember elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk – a „hibáinkkal” együtt, s nem kell szerepeket játszanunk ahhoz, hogy elég jók legyünk a számára.

A témával bővebben foglalkozunk Kapcsolódj! című podcastsorozatunk negyedik részében.