Kép: Facebook/Karol Šotnár
A tél sokak szemében csendes, szinte eseménytelen időszak a természetben. A madármegfigyelők számára azonban ilyenkor is bőven tartogat meglepetéseket – még a városokban és falvakban is.
Sokan etetőket helyeznek ki, és izgatottan figyelik, milyen ritkább vendégek jelennek meg rajtuk a hideg hónapokban. Mások viszont kevésbé nyilvánvaló helyeket keresnek fel: parkokat, nagyobb fákkal teli kerteket, különösen a szlovákiai alföldek térségében. Nem véletlenül. Ezeken a területeken a nagyobb fák – főként, de nem kizárólag tűlevelűek – ilyenkor gyakran különleges „lakókkal” telnek meg: telelő erdei fülesbaglyokkal.
A fülesbaglyok nappal ezeken a fákon pihennek, mielőtt alkonyatkor szétszélednének vadászterületeikre. Nem ritka, hogy egyetlen fán akár több tucat madár is összegyűlik. Távolról nézve az ilyen baglyokkal „megrakott” fák akár feldíszített karácsonyfákra is emlékeztethetnek – a természet saját ünnepi dekorációjára.
Ha valaki ilyen különleges látványban részesül, fontos, hogy ne csak megcsodálja, hanem dokumentálja is az élményt. A megfigyelések rögzítése online adatbázisokban vagy madármegfigyelő mobilalkalmazásokban nagy segítséget jelent a kutatók számára. Ugyanez igaz a költési időszakból származó adatokra is, például a fiatal baglyok előfordulásáról.
Bár az erdei fülesbagoly közismert és gyakori fajnak számít, a róla szóló adatok meglepően hiányosak. Sokszor éppen a „mindennapisága” miatt maradnak el a feljegyzések: a madármegfigyelők és az ornitológusok hajlamosak azt feltételezni, hogy elegendő információ áll már rendelkezésre. Az összesítések – például a Szlovákia madárvilágát bemutató atlaszok készítésekor – azonban gyakran rávilágítanak arra, hogy egyes régiókból még ezekről a gyakori fajokról is feltűnően kevés adat érkezik.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.