Az ADHD nem csupán a hiperaktív gyerekekről és a figyelemzavarról szól. Martin Takáč szakértő a Zdravie magazinnak elmagyarázta, hogyan lehet felismerni a különböző életkorokban, és miért fontos már gyermekkorban foglalkozni vele.
Az ADHD nem csupán a hiperaktív gyerekekről és a figyelemzavarról szól. Nemcsak az iskolai és munkahelyi életet befolyásolja, hanem az érintettek kapcsolatait és önbizalmát is. A diagnózis gyakran késik, mert a tünetek változatosak és életkoronként eltérőek lehetnek.
Hogyan nyilvánul meg az ADHD?
„Az ADHD nem olyan, mint egy megfázás, amely egyszerűen elmúlik. Ez egy állapot, amely általában egész életen át tart”
– mondja Martin Takáč. Az első jelek már kisgyermekkorban is megjelenhetnek, de leggyakrabban az iskolás évek során válnak egyértelművé, amikor a figyelemzavar, az impulzivitás vagy a kortársakkal való kapcsolati problémák előtérbe kerülnek. Gyakran a szülők nem ismerik fel, hogy nem csupán a gyermek természetes mozgékonyságáról van szó, hanem egy neurodevelopmentális zavarról, amely az egész életre hatással lehet.
Például egyes gyerekek kihagyják a mászás szakaszát, és egyből felállnak, míg mások lemaradnak a beszédfejlődésben. Az ilyen esetek diagnosztizálása nem egyszerű, mivel hasonló tünetek más neurodevelopmentális rendellenességek esetében is előfordulhatnak.
„Fontos, hogy tapasztalt diagnosztát keressünk, aki sok ADHD-s gyerekkel találkozott már, hogy kizárhassuk az egyéb lehetőségeket”
– hangsúlyozza a pszichológus. A genetikai tényező is kulcsfontosságú – az ADHD 50-90%-ban öröklődik, és sokszor a szülők csak akkor jönnek rá, hogy nekik is ADHD-juk van, amikor gyermeküket diagnosztizálják.
ADHD: Mítoszok és valóság
Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy az ADHD-t a túlzott képernyőidő okozza. „Ez butaság. A genetika és a korai környezeti hatások játszanak döntő szerepet” – magyarázza a szakértő. A valódi kockázati tényezők közé tartozik a genetikai öröklődés és a korai életkörnyezet – például a dohányzás, az alkoholfogyasztás és más függőséget okozó szerek fogyasztása a terhesség alatt, amelyek befolyásolhatják a gyermek agyának fejlődését. Ma már kutatások is igazolják, hogy az ADHD-s gyerekek agyában kimutatható változások figyelhetők meg, különösen a prefrontális kéreg területén.
Hogyan ismerhető fel az ADHD az idősebb gyerekeknél?
A szülők nem mindig veszik észre az ADHD-t, viszont a tanárok gyakran jó információforrások lehetnek. „A tanárok kívülállóként figyelik a gyerekeket, és több diákot is látnak egyszerre, így össze tudják hasonlítani őket” – mondja Takáč. Az ADHD-s gyerekek gyakran nem tudnak hosszabb ideig koncentrálni, félbehagyják a feladataikat, izegnek-mozognak, és állandó ingerekre van szükségük. Impulzivitásuk és figyelmetlenségük konfliktusokhoz vezethet, mivel nem mindig értik meg a társas szabályokat.
Különbségek a fiúk és a lányok között
Az ADHD-t gyakrabban diagnosztizálják fiúknál, mert az ő impulzivitásuk látványosabb. A lányoknál inkább belső szorongásként és figyelemzavarként nyilvánul meg, így gyakran észrevétlen marad. „A fiúktól elvárják, hogy energikusak legyenek, míg a lányoknak csendesnek kell lenniük – ez torzítja a diagnózist” – teszi hozzá Takáč.
Hogyan lehet kezelni az ADHD-t?
A jó hír az, hogy az ADHD nem akadálya a sikeres életnek, ha megfelelő módon kezeljük. „Az ADHD-s gyerekek kreatívak, bátrak és kalandvágyók. Ha megfelelő támogatást kapnak, rendkívüli sikereket érhetnek el” – mondja Takáč. A leghatékonyabb megközelítés a terápiák, a fizikai aktivitás és bizonyos esetekben a gyógyszeres kezelés kombinációja. A szülőknek nem szabad félniük a diagnózistól – minél korábban felismerik az ADHD-t, annál jobban kezelhető.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.